Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Gaál Gyula: Hadszintér a felhők között

Másnap, november 6-án ismét 580-on felüli, vadászoktól kísért bombázó kötelék lépte át a határt Bécs és Bruck melletti célpontok támadására. A támadók egy csoportját 13.00 óra körül az ezred vagászai megtámadták. A légiharc Győr és Veszprém között húzódott el, illetve a Bakony felett alakult ki. Szikora szakaszvezető lelőtt egy Lightninget, ami Kerteskő mellett zuhant le. Bánlaky százados és kísérője, Korinyi szakaszvezető az alacsony felhőzeten áttörve Győrtől délnyugatra egy hegy oldalába vágódott. Két napon belül két századparancsnok veseett el. A szovjet elleni harcokban Boldizsár szakaszvezető egy Lag- 5-ös lelövését jelentette.42

Füleky főhadnagyot nevezték ki másnap a 4. század parancsnokának. E napon Flying Fortressek bombázták a Bécs melletti florisdorfi olajfinomítót. A riasztott magyar vadászok túlerőben levő Mustangokkal kerültek ismét harcba. Ennek során Málik hadnagy kénytelen volt Tihany fölött ejtőernyővel kiugrani, Michna hadnagy gépét pedig Liternél lőtték le. Mindkét pilóta könnyebben sebesült. A szovjet elleni harc is felélénkült. November 7-én és 8-án a szovjet légierő több mint 500 géppel repült bevetéseket a Szolnok—Polgárdi térségben, földi csapataik tiszai átkelését támogatva. Feltehetően Cserny és Kiss László hadnagyok az ezek elleni bevetéseken sebesültek meg.43

Ekkor már világossá vált a szovjet hadvezetés számára, hogy az erős német és magyar ellenállás miatt a Magyarországon bevetett földi hadseregeik a feladat elvégzésére nem elegendők. A 2. ukrán front a kiadott direktívát nem tudta végrehajtani és ezért a 3. ukrán frontot a Balkánról a magyarországi hadszíntérre irányították.44 így a 3. ukrán front alárendeltségében lévő 17. légihadsereg gépei már október végétől megkezdték tevékenységüket a magyar légtérben. Egy bombázó egységük Debrecenből támogatta a főváros megközelítésére bevetett erőket. Szugyec vezérezredes 17. légihadserege a Balatontól délre támadó szovjet csapatokat volt hivatva támogatni.45 Kisebb mértékben a bolgár légierő is képviselve volt ezen a szakaszon. Zdanov altábornagy Kárpátalja térségében lévő 8. légihadserege és a Golovanov marsall irányította 18. légihadsereg is beavatkozott a dunántúli harcokba.46 Tehát a siker kierőszakolására a szovjet vezetőség rendkívül nagyszámú repülőgép és légi egység bevetését tartotta szükségesnek.

November 8-án az ideiglenesen távollevő Újszászy százados helyére, az osztályparancsnokhelyettesi beosztásba Irányi főhadnagyot nevezték ki, míg tőle Murányi Jenő főhadnagy vette át az 1. századot.47 Az átképzendő pilóták soraiban is történtek balesetek, minek folytán v. Diószeghy hadnagy és Kovács Ist32

ván tizedes haltak repülő halált. A hónap első felében a szovjet elleni alacsonytámadások, biztosítási és vadász feladatok váltakoztak egyre sűrűbben. Az I. osztály gépei több légiharcot vívtak november 13-án. Összesen 5 Jak-9-es és egy La-5-ös feletti győzelmet jelentettek, de ezekből kettőt nem igazoltak. Tóth Hadnagy, v. Szentgyörgyi zászlós, Fábián őrmester és Krascsenics szakaszvezető voltak a sikeres pilóták. Tass Károly tisztjelölt szakaszvezető elszakadt bajtársaitól és hosszabb bolyongás után végül is horvát terület fölött ugrott ki ejtőernyővel az északboszniai Derventa város közelében48 Másnap román felderítők tűntek fel a főváros körül. Ezek a budaörsi repülőtéren 50 gépet észleltek.49 A következő napon a szovjet csapatok elérték Vecsést. A szovjet vezetőség megfigyelése szerint a német—magyar légitevékenység megélénkült.50

November 16-án két napi rossz idő után az 1. századot Jászberény körzetébe irányították. Ellenséggel azonban nem találkoztak, s így a Duna mentén visszarepültek Komáromig, majd onnan Veszprémbe. A 3. század v. Debrődy főhadnagy parancsnoksága alatt Nagykáta—Hatvan—Szolnok térségébe repült szabad vadászatra. Jászberény előtt egy századnyi La-5-ös tűnt fel előttük. Összes fegyveréből tüzelve Debrődy egyenesen a köteléknek tartott. Lövéseire egy gép lezuhant, a többi szétugrott. Ugyanekkor a raját biztosító másik két géppárból v. Tobak és Pintér hadnagyok egy másikra csaptak le. Először Tobak nyitott tüzet, a La-5-ös pilótája elrántotta gépét és ezzel pontosan Pintér elé került. Néhány pillanat és aszovjet gép lezuhant. A vezér raj tovább repült Hatvan felé, ahol egy csoport Jak-9-essel találkozott. Debrődynek sikerült beülnie egy vöröscsillagos gép mögé, de ugyanekkor egy másik őt támadta meg. Szerencsére az egyik 109-es pilótája felismerte a helyzetet és a második gépre csapott. így Debrődy ismét ellenfelére összpontosíthatott, aki, mint hamarosan kiderült, egy tapasztalt repülő volt. Debrődynek nem sikerült lőhelyzetbe kerülni. Ellenfele végül is egy szembeni támadással gondolta befejezni a légiharcot. Az egymás felé rohanó gépek közül először a szovjet pilóta emelte meg a Jak-9-es orrát. Egyszerre lőttek: a vöröscsillagos vadász a levegőben felrobbant, Debrődy pedig egy isszonyú ütést érzett a gyomra táján. A páncéltörő lövedék keresztülhatolt a motorházon, majd a pilóta hasán át tovább az ülés hátsó páncélfaláról visszapattanva akadt meg a csipőcsont felett, szerencsére nemesebb szerveket nem érintve. Minden erejét összeszedve Debrődy irányt változtatott és sikerült Hatvan közelében hasra szállnia. Hamarosan orvosi kezelés alá került és a kórház-