Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Gaál Gyula: Hadszintér a felhők között

dik hullám a rendszerváltozás után. A háborúból való kiugrás kísérlete nem sikerülhetett, mert az katonailag nem volt előkészítve, politikailag viszont addig halogatták a döntést, amikor abból már semmi előny nem származhatott.26

Október 17-én, 18-án, 20-án, 21-én, 26-án, 29-én, és 31-én további angolszász berepülések voltak az ország légterébe, de ezek főleg a Magyarországon tartózkodó németek ellen irányultak.27 Októberben az ezred négy százada csupán egy alkalommal került légiharcba az amerikaiakkal, amikor két hősi halott árán két ellenséges gépet lőttek le. Ezzel szemben a vörös hadsereg elleni földi bevetések száma 20 volt, összesen 158 gép részvételével: emberveszteséget az ezred nem szenvedett.28

Az események időbeli sorrendjét megszakítva, néhány adat a magyarországi harcokban résztvevő szovjet repülő erőkről. A háborús évek folyamán leszűrt tapasztalatok felhasználásával az Ural mögötti gyárak egyre jobb teljesítményű géptípusokat gyártottak, a hajózó személyzetek minősége javult a harci tapasztalatokkal rendelkező kiképzők keze alatt és az 1941-ben elveszített önbizalom helyét lassan a támadó szellem vette át. A kurszki csata óta a szovjet haderők állandó előnyomulásban voltak és semmi sem ösztönzi jobban a katonát, mint a biztosnak látszó győzelem közelsége. Bár a német és magyar légi alakulatok számszerűleg a velük szemben álló szovjet légihadseregek alatt álltak, maga a túlerő még nem jelentett légifölényt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kérdéses hadszíntérre összpontosított szovjet repülő erő. Augusztusban a Románia lerohanására készülő 2. és 3. ukrán front (hadseregcsoport) alárendeltségében lévő 5. és 17. légihadsereg 1759 repülőgépe igen jelentős erőt képviselt. A feketetengeri flotta repülőgépállománya ezt 2650-re emelte. Ugyanekkor — szovjet becslések szerint — a keleti arcvonal déli szakaszán lévő Luftflotte 4 és az 1. román repülőhadtest 810 gépet számlált. A Románia elleni támadás augusztus 20-án indult meg, 24-én a románok beszüntették az ellenállást és másnap a kormányuk hadat üzent Németországnak. A Magyarország elleni hadüzenetre szeptember 6-án került sor.29

Szeptember elején V. A. Szugyec vezérezredes 17. légihadserege Bulgáriában tevékenykedett, ahol a kormány pár napon belül szintén átállt az ellenség oldalára. Sz. K. Gorjunov vezérezredes 5. légihadserege az Erdélybe törő 2. ukrán frontot támogatta. Ez alá rendelték Ionescu tábornok 1. román repülőhadtestét. A Kárpátaljával szemben álló 4. ukrán front 8. légihadserege már augusztus 27-én támadást intézett 26 La-5 mintájú géppel az ungvári repülőtér ellen. A későbbiekben a 8. légihadsereg főként a Kárpátokban folyó harcokban biztosított taktikai támogatást. Ebben az időben már a szovjet stratégiai légierő távolsági bombázóit is bevetették a magyarországi repülőterek, vasúti és közúti célpontok bombázására. így szeptemberben 2905 gépet vetettek be ezeken a feladatokon, s ezek során mintegy 3100 tonna bombát dobtak le.30 Ezért rövidesen A. Golovanov marsall hadászati légierejéből harcászati erő lett, 18. légihadsereg néven. A szovjet légierőnek most már nem volt szüksége távolsági bombázókra, mert ezt a feladatot a 15. amerikai légihadsereg is el tudta látni.31

A vadászbombázó és gyorsbombázó osztályokon kívül a magyar légierő csupán a 101. vadász ezreddel és két önálló vadász századdal rendelkezett ebben az időben, mint harci egységekkel. A kimondottan harcászati feladatokra szánt szovjet 5. légihadsereg, valamint a 8. és 18. légihadseregek által időnként kölcsönzött kötelékek ellen a magyar vadászalakulatokat is bevetették. így az ezred feladatai — légiharc, légibiztosítás, alacsonytámadás és szabad vadászat — a vörös hadsereg, a szovjet harcászati támogatást nyújtó légi egységek és az időnként berepülő amerikai bombázó és távolsági vadászok elleni bevetések között oszlottak meg. A feladat mérete meglehetősen nagy felelősséget helyezett a viszonylagosan kisszámú alakulatra. A Magyarországon tartózkodó német egységeknél is hasonló volt a helyzet, bár a Luftwaffe még rendelkezett számottevő bombázó és csapatrepülő osztályokkal. Az ellenség számbeli fölénye azonban még nem érte el a tetőpontját, mert néhány héten belül egy újabb légihadsereget rendeltek a dunántúli frontszakaszra.

Szeptember hónapról kevés adat áll rendelkezésre. A stratégiai légierő 3. gárda bombázó ezrede 14-én és 15-én Budapest körüli repülőtereket támadott és 200 gép elpusztítását, illetve megrongálását jelentette.32 Szeptember 16-tól az 5. légihadsereg és a román repülő hadtest támogatta a földi harcokat Szeged, Nagyvárad és Kolozsvár térségében.2919-én az 5. légihadsereg éjjeli bombázói támadták Székesfehérvár pályaudvarát.33 A szovjet földi csapatok 23-án lépték át a trianoni országhatárt Battonya mellett. Két nap múlva, 25-én az 5. légihadseeg 509 géppel repült bevetéseket 12 lelövést jelentve, míg a románok 70 gépet vetettek be és három légigyőzelmet jelentettek.29 A román felderítők különösen hasznos szolgálatot tettek új szövetségesüknek, mert jól ismerték a terepet Erdélyben és Magyarországon. Október 18-án sikeres felderítést végeztek Debrecen, Ferihegy és Kecskemét felett.34

Október 6-án szovjet és román vadászok több hullámban támadták Pápa, Székesfehérvár repülőtereit és zavarták a vasúti és köz-30