Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Gaál Gyula: Hadszintér a felhők között
okt. 4/5: madtak (CC, MRT) szept. 24 — okt. 6 között az amerikaiak nem végeztek támadó berepüléseket, részben a kedvezőtlen időjárási viszonyok, részben a másutt végrehajtott bevetések miatt(CC)8 éjjelén repülte a 205. repülődandár négy Liberatorral és 18 Wellingtonnal az utolsó Duna aknásító bevetést, amelynek során Budapesttől Nyugatra, Győrtől Északra és Esztergomtól Keletre 58 darab aknát dobtak le (RAF)9 A 15. légihadsereg és a 205. repülődandár augusztus 23-tól október 5-ig huszonnégy napon végzett berepüléseket, vagy intézett légitámadásokat a magyar légtérben, nem számítva a kimondottan szállító jellegű varsói éjjeli repüléseket. Jellemző a szűkszavú jelentések mögött megbújó romboló tevékenységre és a szakadatlanul tartó légitámadások méreteire, hogy pl. szeptember 17-én a rákosi, ferencvárosi, nyugati, kőbányai, keleti és józsefvárosi teher, rendező és utas szállító pályaudvarok jelentős károkat szenvedtek, s ugyan a déli összekötő Duna híd csupán kevéssé sérült, a bajai híd járhatatlanná vált, Debrecent súlyos támadás érte, Óbuda és Esztergom, valamint Rákospalota és Szene között erősen megsérült a vágányhálózat, a közlekedés megállt.10 Ugyancsak jellemző az augusztus-szeptemberi bevetések listáján szereplő számos, a 306. vadászdandár hét osztálya által végrehajtott, főleg repülőterek, vasúti szerelvények és járművek elleni alacsonytámadás. A nagy tűzerejű, szám szerint fölényben lévő távolsági vadászok jelentősen zavarták a közlekedést és hatásosan működtek egyéb földi célok ellen is. Megemlíthető még a június elején felállított Balkáni Légihadsereg, aminek egységei főleg kelet-olaszországi bázisokról tevékenykedtek, főleg közlekedési célok ellen, beleértve a dunai hajóforgalmat.11 A Magyarország elleni sűrű bevetések megértéséhez ismételten ki kell hangsúlyozni azt a tényt, hogy a földközitengeri szövetséges hadászati légierő (MASAF) legcélszerűbb alkalmazását az augusztus közepén megindult szovjet offenzíva óta a német közlekedési vonalak megbénításában határozták meg. Könnyű volt felismerni, hogy az összeköttetési vonalak, az útak és vasútak száma nem volt nagy, mindegyik átszelte a Dunát vagy a Tiszát, és az összes út, beleértve a Jugoszláviából jövőket is, mind Budapesten futottak össze. Ezért szeptemberben a hadászati direktíva a magyar fővárost jelölte ki első számú célpontnak. Mintegy 852 összesen bevetett gép támadta a déli és északi vasúti hidakat, valamint Budapest rendező pályaudvarait, és ezekre 2000 tonna bombát dobtak. Ezzel az itt átmenő forgalmat megbénították. Ezenkívül a fontosabb vidéki Duna és Tisza hidakat is támadták és számos vidéki vasúti gócpontot szintén sikerült bizonyos ideig használhatatlanná tenni. Miután októberben a szovjet hadsereg átlépte a magyar határt, a szövetséges légierő a nyugatmagyarországi közlekedési vonalak ellen vetette be erejét. Itt azonban kevesebb eredményt tudtak felmutatni a stratégiai szempontból jelentéktelenebb folyamrendszer miatt.12 Munkában a fegyvermester. Mialatt az őszi égbolton mindennapos látvány lett a kondenzcsíkok fehér vonala, bombák tépték fel a földet és a fák magasságában kattogtak a távolsági vadászok tűzfegyverei, alakult meg a 101. vadász ezred. Szeptember 3-án állították fel Kenyériben a 101./II. osztályt Csathó Gyula őrnagy parancsnoksága alatt, és ezen belül Bánlaky György főhadnagy 101./4. századát. Heppes Aladár őrnagy hivatalosan szeptember 19-én vette át az ezredparancsnokságot.13 Kinevezése nem okozott meglepetést, mert kétségtelenül Heppes őrnagy volt a magyar légierő legtapasztaltabb vadász parancsnoka. A II. osztálynál szeptember 25-én alakult meg a 101./5. és 101./6. század. Ugyancsak e napon vonták ki az ezredet a honi légvédelmi parancsnokság hatásköréből és további alkalmazását a szovjet csapatok elleni harcászati támogatásban határozták meg.14 Ez azonban nem zárta ki az amerikaiak elleni esetleges bevetéseket. A II. osztály századai egyelőre nem voltak bevethető állapotban. A pilóták többségének harci tapasztalata nem volt és a szervezéssel járó feladatok végrehajtása is időt vett igénybe. így a 4. század csaknem három hónapig a veszprémi repülőtéren maradt, hogy az I. osztály tapasztalt személyzete mellett harci kiképzést nyerjen.15 Bánlaky egysége októberben repülte első bevetéseit. Prónavölgyi István 27
