Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

vitéz Magyarosy Sándor: Emlékirataim

Mindezekután Kállay Miklós azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy még az éjszaka folyamán kettő Messerschmitt 210-es gépet repültes­­sünk át Debrecenbe. Ezek nehéz vadász és egyben bombázó gépek amelyekben csak két személy — a pilóta és megfigyelő számára van hely. — Kifejtettem, hogy ezt ma éjszaka nem tud­juk végrehajtani. Mert mire a pilótákat, mo­tor és sarkányszerelőket — éjjeli álmukból la­kásukból előkerítjük már világos hajnal lesz és akkorra a németek, ahogyan tudtunkra lett adva az összes repülőereinket megszállják és nem fogják megengedni ezeknek a gépeknek az átrepülését. — Kérdeztem mondja meg határozottan mi­ért kívánja ezeknek a gépeknek Debrecenbe való átrepültetését még az éjszaka folyamán? Azok igénybevételével talán el akarja hagyni az országot? Kállay kijelentette, hogy ő nem hagyja el a helyét és Budapestet sem, amíg a Kormányzó haza nem érkezik — és vele nem beszélt. Mert amint mondotta helyt kell állani és vállalni a felelősséget — és nem hagyhatja el a Kor­mányzót. — Dacára ennek én felajánlottam neki, hogy ha mégis ma éjszaka el akarja hagyni Budapes­tet és az országhatárán belül valahol elrejtőz­ni kíván — a légierők parancsnoki gépe — amely készenlétben áll a Budaörsi repülőté­ren és a pilótája itt van velünk — rendelke­zésére áll — bárhová az ország határán belül. Kállay ezt nem akarta igénybe venni. Tény­leg nem is távozott el Budapestről, hanem be­várta a Kormányzó visszaérkezését. A földalatti folyosókon amelyek a budai vár­hegy alatt a kormány légvédelmi fedezékeit a királyi várral összekötötte — oda ment — amit a németek nem szálltak meg. Majd azután a Kormányzóval való tanácskozása után — ész­revétlenül a török követségre ment — ott kért és kapott menedékjogot. A hajnal már derengett amikor elhagytuk a miniszterelnöki palotát — és a német repülő­gépek már repültek Budapest felett. A németek megszállták összes repülőterein­ket — és ellenőrizték a magyar légierők min­den repülését. — Kényszerítettek, hogy amint egy új repülő­századot felállítottunk azt azonnal küldjük ki a keleti arc vonalra. — Természetesen a repülőgépgyártást is ellen­őrizték és teljesen tájékozódva voltak — nem­csak a Messerschmitt 210-es repülők gyártá­sáról, ahol a gyárnak részben tulajdonosai vol­tak — hanem a Messerschmitt 109-es és a Hé­ja repülőgépek elkészült létszámáról is. — A Kállay kormány a március 19-i események után lemondott és utána Sztójay Döme lett a miniszterelnök, — aki eddig Berlinben volt Magyarország követe és teljes mértékben bír­ta a németek bizalmát. — Sztójay eredetileg tényleges vezérkari tiszt volt — mint ilyen a vezérkar főnöke hírszerző osztályának a veze­tője — azután katonai attachénk Berlinben — és ezután, mint aki teljesen bírja a németek bizalmát lett kinevezve követünkké. — Április elején felváltották Szombathelyi Fe­rencet a vezérkar eddigi főnökét is — és utód­ja Vöröss János lett, akit a kormányzó soron­­kívül nevezett ki vezérezredessé. — Állítólag a németek kívánságára. — Vöröss Jánossal nem tudtam harmonikusan együtt dolgozni. Ezért kértem felváltásomat, már április vé­gén. A kormányzó azonban nem tett mindjárt eleget kérésemnek — és így csak augusztus 1-vel mehettem nyugdíjba — egészségi állapo­tomra való hivatkozással szabályszerű orvosi felülvizsgálat után. — Távozásomkor a Kormányzó a legmagasabb kitüntetést adományozta — a legfelsőbb teljes dicsérő elismerés — aranyból készített nyak­ban viselendő érmét. — Ezt általában minisz­terek kapták meg távozásukkor. Jele volt ez annak, hogy működésemmel teljes mértékben meg volt elégedve. Nagy elégtétel volt ez szá­momra — a Vöröss Jánossal való — össze­férhetetlenségem után. — Fájó szívvel váltam meg a magyar légierők­től — aminek fejlesztése és korszerűsítése ér­dekében — szívvel- lélekkel dolgoztam — és határozott eredményeket értem el. — A légierők tagjai — kivétel nélkül — min­dig nagy segítségemre voltak munkámban — és hogy olyan szép eredményt értem el az nagy­részben az ő megértésüknek és támogatásuk­nak volt köszönhető. — Távozásomkor azzal juttatták kifejezésre irántam való ragaszkodásukat és tiszteletüket, hogy megajándékoztak egy szép kivitelű dísz­tőrrel — ami egyébként az ő szolgálati öltö­zékük része volt — belevésve: Tiszteletünk és hálánk jeléül — vitéz Magyarosy Sándor altá­­bornagynak a légi erők parancsnokának. —” Utódom javaslatomra, a légierőktől szár­mazó régi pilóta: Bánfalvy István tábornok lett — aki addig a légi hadosztály parancs­noka volt. — 22 A REPÜLÉS CSODÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents