Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Bánhidi Antal: Az iglói repülőtér bombázása
BÄNHIDI ANTAL t. fhdgy. Az iglói repülőtér bombázása Emlékezetes napja lett a magyar királyi honvéd légierőknek 1939. március 24-e: ezen a napon kerültek először harci bevetésre alakulatai. Ugyancsak ez alkalommal mutatkozott be a trianoni békeszerződésben megtiltott magyar légierő a nemzetközi nyilvánosság előtt. Szlovákia 1939. március 14-én kivált a csehszlovák köztársaságból, amely ennek következtében három részre oszlott: a Szlovákiától nyugatra eső részre, azaz Cseh- és Morvaország területére, mely később Németországé lett; a keletre eső részre, Kárpátaljára, amely ezer éven át a magyar birodalomhoz tartozott, s csak a trianoni békeszerződés csatolta Csehszlovákiához, ezt Magyarország vette ismét birtokába; a középső rész, Szlovákia, mely ezer éven át szintén Magyarországhoz tartozott, névlegesen így önálló állammá lett, valójában azonban teljesen német befolyás alá került. Mivel az 1920-ban Magyarországból kiszakított Szlovákia és Kárpátalja között soha nem volt történelmi határ, a magyar csapatok olyan területeket is megszállottak, melyeket Szlovákia szeretett volna birtokolni. Az így keletkezett vitás helyzet folyamán március második felében szlovák repülőgépek több alkalommal is támadást hajtottak végre a vitás területen, sőt még az azon túl is tartózkodó magyar csapatok ellen, bár Magyarország és Szlovákia között nem volt hadiállapot, sem pedig megállapodás nem rögzítette e területek hovatartozandóságát. A szlovák repülők e jogtalan támadásainak megtorlásaként és további ily támadásainak megfékezése céljából került sor 1939 március 24- én Igló repülőterének bombázására. A hírszerzők szerint ugyanis a támadó szlovák repülőgépek Igló repülőteréről, néha pedig Eperjestől ENY- ra fekvő rétről, amelyet kitérő repülőtérül használtak, szoktak felszállni. A bombatámadás célja tehát kettős volt: használhatatlanná tenni az iglói repülőteret és berendezéseit, továbbá lehetőség szerint megsemmisíteni a szlovák repülőgépeket, akár Iglón, akár Eperjesen. A támadás időpontját a légierő úgy tűzte ki, hogy azzal magának kárt ne okozzon. Ugyanis 14 és 15 óra között a MALÉRT Varsó—Budapest járatának az átrepülése volt Igló felett esedékes, melynek gonioállomása körzeti irányító állomásként szerepelt, s így kedvezőtlen időjárási körülmények között a 2663 méter Magas Tátra felett átrepülő utasgép rászorulhatott annak segítségére. A támadás tervezett időpontja tehát 15.30 és 16 óra között lett megállapítva. A bombatámadásra a Kárpátalját megszálló hadműveletekkel kapcsolatban Veszprémről, illetve Tapolcáról Debrecenbe áttelepült bombázó osztály, továbbá a bombázók biztosítására, illetve a szlovák repülőgépek megsemmisítésére a Börgöndről Miskolcra települt vadászszázad és az ungvári vadászszázad kapott parancsot. A terv szerint a bombázó osztálynak Debrecenből 15 órakor kellett indulnia, majd osztály kötelékben gyülekezve Miskolc felé kellett repülnie, ahonnan a két vadászszázadnak a bombázók megjelenésekor kellett felszállni és azokkal együtt Igló fölé repülni. Az ungvári vadászszázadnak ezt megelőzően át kellett repülnie Miskolcra, ott üzemanyag készletét kiegészítve, várni a fenti indulásra. A bombázó osztály parancsnoka Kovács Elemér alezredes, a vadászszázadok parancsnokai Tímár István százados és Negró Aladár főhadnagyok voltak. A bombázó osztály három, egyenként kilenc-kilenc gépből álló századból, a vadászszázadok egyenként három-három gépből álló rajból, azaz kilenc-kilenc gépből állottak. A bombázó gépek német gyártmányú Junkers 86 típusú, de magyar gyártmányú Gnome- Rhone К 14. motorokkal ellátott repülőgépek, a vadászok pedig olasz gyártmányú Fiat CR 32 típusú gépek voltak. Mind a bombázó, mind a vadász repülőgépekbe beépített gépfegyverek, magyar gyártmányú Gebauer géppuskák voltak. A vadászgépek gépfegyvereit a repülőgépek motorja hajtotta meg, s tűzgyorsaságuk ezért igen nagy volt. A bombázó személyzet Igló repülőteréről előzőleg készített légi felvételeken külön-külön kijelölt célpontok bombázására kapott parancsot. A támadás nem egészen a megállapított terv szerint ment végbe. Már a támadáshoz való felvonulásban is változás állott be. Ugyanis az ungvári vadászszázad nem vehetett részt az akcióban. Amikor a tervnek megfelelően Ungvárról áttelepülőben volt Miskolc felé, nem sokkal a gyülekezést követő felzárkózás után, amikor a század már zárt kötelékben, utazósebességre fojtott motorokkal Miskolc felé vette irányát, Szobránc és Palóc között hátulról váratlanul támadást kapott. A támadó gépeket a század balszárnyán haladó Pirity Mátyás tartalékos hadnagy vette észre. Azonnal jelt adott. A század abban a pillanatban szétugrott és felvette a harcot a támadó repülőgépekkel. Rövid párharc keletkezett. Alig két perc leforgása alatt a támadó kilenc repülőgépből hetet lelőttek. A megmaradt kettő elmenekült. A Gebauer gépfegyverek a földi céltáblák után most tüzeltek először valóságos légi célokra, s jól beváltak. A századnak azonban vissza kellett térnie Ungvárra, mert lőszere a harc folyamán megcsappant. Így azután már nem volt arra ideje, hogy a lőszer utánpótlása után újra elindulva a kellő időpontig Miskolcra érjen. Az eredményes légicsatát és a távolmaradás okát telefonon közölte a Miskolcon várakozó másik vadászszázaddal, amit az irigykedve vett tudomásul, már ami a géplelövéseket illeti. Így egyedül erre a századra hárult az iglói támadás vadászfeladata. A bombázó osztály gépei pontosan meg is érkeztek Miskolc fölé, amire a vadászszázad is felszállt. Miskolc felett egy kis hiba történt. Tula zászlós, az egyik bombakezelő, az első bevetés izgalmában azt hitte, hogy már Iglón vannak, s kioldotta bombáit. Szerencsére a bombák nem estek lakott területre, s így lényeges kárt vagy sérülést nem okoztak, csak a zászlósnak lett, tévedését észrevéve igen melege. A levegőben körülbelül 2000 méter magasan 5/10 borúlátókon kisebb elerőtlenedett cumulus-felhők úsztak. A bombázók közvetlenül ezek alatt haladtak századonként külön-külön raj-ékben. A vadász kíséret nem kötötte magát a bombázókhoz, hanem a felhők felett, ahol igen jó látási viszonyok voltak 2500 méter magasságban birtokba vette az áttekinthető egész légteret. Néha el-eltűntek a felhők 77
