Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Becenevek

BECENEVEK

A derventai oroszlán

T. Károly karpaszományos szkv. 1944 őszén került az ezredhez, méghozzá a “Retek”-hez. Nem kisebb személyiségnek lett a kísérője, mint a híres “Koponyának” (Fábián István őrm.). Jól kijöttek. Társalgásuk elég egyhangú volt, mert mindig Koponya beszélt. A sors úgy hozta, hogy 1944 novemberében megkapta letörölhetetlen nevét, amely így hangzott: “Oroszlán”. Nem akármilyen oroszlán. Berber oroszlán mindenki lehet. Karcsi “derventai Oroszlán’ lett.

Úgy történt, hogy egy novemberi napon a Retek egyik raja Szentgyörgyi Dezső zls. vezetésével az apatini hídfő környékén kapott légtér biztosítási feladatot. Nagyon rossz volt az idő. Alig volt látás. Koponya rádión rikoltozva irányította Karcsit, de 6 egy felhőbefutás után mégis csak elvesztette parancsnokát. Egyedül maradt. Némi töprengés után felismerte a Dunát, de a folyásirányt nem tudta megállapítani, így — a rossznyelvek szerint — később Belgrádot Budapestnek nézte. Végül is valahol a Bosnyák Karsztok felett elfogyott a benzin és Karcsi ejtőernyő ugrásra szánta rá magát. Földet ért. Mint kiderült, ez “senki földje” volt. Draja Mihailovics partizáncsoportja helyi ütközetet vívott egy usztasa (horvát) csoporttal. Az usztasák fogták el Karcsit. Amerikainak nézték. Gatyára vetkőztették, majd folyamatos verés és ütlegelések közben bekísérték a közeli Derventa nevű kisváros piacterére, ahol a becses fogoly részére lefoglalták a cirkusz elhunyt oroszlánjának a ketrecét. Kiállították Karcsit a városka főterén és már órák óta köpdösték az asszonyok és a gyerekek, amikor megjelent egy német járőr. Odakiáltotta Karcsi az egyetlen német szót, amire a középiskola német óráiról emlékezett: Kammerad! Persze, a németek hamarosan kiderítették az igazságot. Telefonálások után autón vitték el Zágrábba, ahol a horvát államfő, Ante Pavelics látta vendégül Karcsi barátunkat. Egy heti dinom-dánom után, miközben egy horvát kitüntetést is kapott, hazairányították Karcsit. Két kocsiból álló különvonat állt meg egy szép napon a veszprémi reptér melletti töltésen és a kocsiból kiszállt a “derventai Orosztán”

76

Ettől kezdve Koponya már a háború végéig az Oroszlánt igazgatta a rádión bevetések közben. Sikeres volt az “igazgatás”, mert mindketten az utolsókig harcolva, túlélték a háborút.

Hát ez a derventai Oroszlán története. {Közölte a kék 11-es)

Akkor még nem tudhatta, hogy fél lábát el fogja veszíteni. Első éves aks. korában fél lábon ugrálva jött le a második emeletről. Meglátta ezt Adám százados, az akadémikus század parancsnoka. Felírta a kis noteszébe ezt a súlyos fegyelemsértést. Parancskihirdetéskor kiállította az aks. század elé a fegyelemsértőt és nevelő szándékú(P) hegyi-beszédét így kezdte: “Lám, lám, milyen laposan tud pislogni és közben nő a Légierők pénzén, mint a dudva ...” így lett Cserny Miklósból “Lapos”. "Kék Tizenegyes”

Egyike a leginkongruensebb beceneveknek Tobak Tibor beceneve.

Keresztapja Kőszegi Gyula, a BSE akkori főoktatója volt. Egyik “boxoló” leszállás után azt a büntetést mérte ki Tobak növendékre, hogy mossa fel a budaörsi В hangárt szombat délután. Amikor a 7 — 8.000 négyzetméteres területre már a tizedik vödör vizet hozta, megjelent a hangárajtóban Kőszegi és a jelenlévő növendékek előtt így gúnyolta a “bűnözőt”: Tobak növendék, Tibor, Tiborkám . . . Tibor úgy tett, mintha nem hallotta volna. A könnyei folytak az elkeseredéstől, szemei vörösek voltak, dühében majd felrobbant, de hallgatott. Kőszegi megváltoztatta a stílusát: Tóbak “Cica”, “Cicuskám” . . . Minden lelkierejét összeszedve Tobak “Cica” kezében a súroló ronggyal megfordult és a gúnyolódó szadistát kinevette.

így lett a “jól megtermett” vitéz Tobak Tiborból “Cica” a barátai számára.

Z. “Buba” elmondása alapján

Lévay “Szőr” ezekre a becenevekre emlékszik (évfolyamtársai).

Némethyjenő: Moltke nevet kapta. Kefe hajával, pirospozsgás arcával és mint évfolyam első “kiérdemelte ezt a nevet.

Ádám Tibor: Tibsi.

Ghyczy Tihamér: Tiha.

Háry Kálmán: Kamó vagy Nokkedli (mert ha ideges lett, akkor kapkodott a szavak után, mint kacsa a nokkedli után).

Lévay Győző: Lowing er.

Nyíró Sándor: Sasa.

Pálos Géza: Gézuka.

Poór Endre: Cimi vagy Nosinger. Szalay Antal: Anyó.

Tatár József: Juszuf.

Tom Barnabás: Baduj Zsuffa György: Ezredesss (mindig erősen kihangsúlyozta az utolsó betűket. Pl. századossss urrr stb. A nem évfolyamtársak közül a következő becenevekre emlékszik Lévay “Szőr”:

Marosszéky Emil: Tampi.

M arosszéky Jenő: Minya.

Gaáli Zoltán: Szent Gaáli püspök Mészöly Lóránt: Cuba.

Kiss Zoltán: Sunkó.

Zsolt József: Gugya.

Vidonyi László: Mauzi.

Horváth Kálmán: Herskovits. Darabánt Endre: Macsu.

Bolgár Miklós: Huszili (sveifolt nadrágot viselt, mint a “huszáhok”).

Vághelyi Gyula: Cimbora.

Stifter Miklós: Stinyó vagy Ceruzás. Jászberényi Ferike: Birinkó (termete miatt).

Kalifornia, 1964 május. A két Hefty Frigyes utolsó páros repülése.