Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

v. Nagy Kornél: "Bevetésről nem tért vissza…" Emlékezés Pettendi Hanzira

Fiat CR. 42-es vadász kötelék a 2/3. “Ricsi”vadászokkal.

a gipszkötést karjáról, mert utána azonnal repül harcoló alakulatához.

Hanzi felejthetetlen katona és sporttárs volt. Egészen különleges adottságokkal rendelkezett. Előadóképessége, az örök vidámsága mellett felejthetetlen marad mindazok számára, akikkel repülő életében

együtt volt úgy a sportrepülés, mint a Légierők szolgálatában.

Megrendülve értesültünk Mátyásföldön 1941. augusztus 5-én, hogy Hanzi bevetéséről nem tért vissza.

Tömör László az 1/3 v. szd. volt parancsnoka megjelent könyvében: "Harcok az orosz égen” az 54. olda-Farkashegy— Vöcsökalevegőben.

Ion ezt írja: “És most itt mered elém a kérdés, hogy mi van Pettendi Hanzival. Az óra szerint, az üzemanyagának már el kellett fogynia, tehát a levegőben már nem lehet. Az biztos, hogy el nem tévedett, mert tapasztalt pilóta és különben sem lehet itt eltévedni, mert a Búgot lehetetlen meg nem találni, az pedig hazahozza az embert.”3

Napokon keresztül keresték, kutatták a bevetésük környékét, hogy a géproncsot esetleg fel tudják fedezni.

Az eseményeket részletesen leíró könyv 59. oldalán olvashatjuk: “Sokat nézzük csendben a lángok játékát, és mintha összebeszélt volna a század, csupa szomorú nóta kerül elő: “Ma még piros élet, holnap fehér álom ...” Hiányzik Pettendi Hanzi. Nincs, aki pompás humorával egyszerre elűzze a hallgatagságot. És éppen őmiatta vagyunk ilyen hallgatagok. Nem mondjuk, de belül tudjuk ezt. A régi szép, szomorú világháborús pilótanóták az ő eltűnésével közvetlen értelmes nyertek számunkra. Ma jól esik kiénekelni ezt a szomorúságot, mely őmiatta üli meg a lelkünket.

43 év eltelt azóta, soha semmi hír nem érkezett róla. Nem tudtunk semmiféle támpontot találni, hogy a bevetésen mi is történt vele. Talán légvédelmi találatot kapott és a rácsapásuk közelében zuhant le gépe.

Emlékét változatlan szeretettel őrizzük, neki is egy jeltelen hely jutott idegenben, az örök pihenésre.

1. 1939—1940-es években a FIAT Cr-42-es vadászgép 430—450 km/ó maximális sebességével korszerű gépnek sorolt be az ismert vadászgépek között. 10.200 méteres csúcsmagasságot ért el, hatótávolsága 795 km volt. A nyitott pilótaülés, a rádió hiánya és érzékenysége a téli zord időjárási viszonyokra, a gyorsan fejlődő vadászgépek ranglistáján a Cr-42-es igen gyorsan a háttérbe szorult.

2. Ejtőernyős csapatszolgálatnál használt Hehs típusú háternyő 64 négyzetméteres felületével átlagosan 4 m/sec. süllyedést jelentett az ugrónak. Ez megfelelt 14.4 km/óra sebességnek.

Az ugrók két ernyőt használtak, a mellernyő kisebb volt, csak 44 négyzetméteres. Ha csak azt használta az ugró, lényegesen megváltozott a leereszkedés sebessége.

Az olasz gyármányú "Salvator" háternyő mindössze 36 négyzetméteres felületével szinte megduplázta az ugró süllyedését a 64 négyzetméteres ernyőhöz viszonyítva.

3. Tömör László százados: Harcok az orosz égen — a Magyar Repülő Sajtóvállalat és Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadásában jelent meg Budapesten, 1942-ben.

75