Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
v. Nagy Kornél: "Bevetésről nem tért vissza…" Emlékezés Pettendi Hanzira
Fiat CR. 42-esvadászgépekmotorbemelegítésen bevetéselőtt. járt felzárkózott mellém, géppárban gurultunk az indulási vonalra. A bőr fejvédő és álcázó szemüveg ellenére mindjárt felismertem szobatársam, Hanzi mindig mosolygó képét. Géppárban nyomtuk be a gázt és szoros kötelében emelkedtünk fel az összehasonlító gyakorló légiharcunk kijelölt légterében, Mátyásföldtől délre. A gyakorló légiharcoknál bevezetett szabályok voltak. A kijelölt légtérben megadott magasság elérésekor fejbiccentéssel (Fiat Cr. típusú vadászgépekben nem volt rádió) adott jelre a géppár szétvált és 90 fokos forduló után egyenes vonalba repülve 30-ig számoltak a pilóták. A számolás befejeztével 180 fokos fordulót végrehajtva szembe találták magukat egymással. A kirepült 30-as számolással megtett utat a szembe fordulás után a pilótákra volt bízva, hogy és milyen formában használják ki, emelkedve magasságnyerésre, vagy sebességgyűjtésre. Szigorú szabály volt, hogy szemberepülésnél egymás melletti elhaladás után csak jobbforduló hajtható végre. Tehát mindkét gép jobbforduló megkezdésével indítja meg a párharcot. A géppár kialakult fordulóharcánál mindegyik azon töri magát, hogy a gépének legkedvezőbb adottságát kihasználva, gépvezetési tudásának bevetésével mielőbb ellenfele mögé tudjon kerülni. Ha ez sikerül és a mögéje beült gépet nem tudja lerázni, ez a “lelövést” jelenti. Az elől lévő gép pilótája csűrőkormányokkal billegtetve jelzi azt, hogy “találatot” kapott, a gyakorló légiharc ezzel befejezést nyert. Nekünk Hanzival az időjárási körülmények nem tették lehetővé, hogy emelkedjünk, felettünk teljesen zárt felhőzet volt. Mindketten teljes gázzal a sebességgyűjtést választottuk. Motorágyamtól balra kinézve tartottam szemmel a gyorsan közeledő Cr. 42-es gépet. Két szárnyam közé helyezve a növekedő pontot ügy ítéltem meg, hogy Hanzi gépe eltávolodik tőlem balra. Szárnyaimat kissé balra becsűrtem, az eltávolodás megszűnt és csakhamar félelmetes közelségben suhant el mellettem a légiharc társam gépe. Azonnal szabálynak megfelelően megkezdtem a jobb fordulót, a szűkített fordulómat magasságnyeréssel nem tudtam összekötni, mert mindjárt felhőbe kerültem volna, így amit csak kibírt szervezetem, húztam a botkormányt és jobbra hátra feszítve fejemet igyekeztem mielőbb meglátni ellenfelem gépét. Nem tartott sokáig, másodpercek töredéke alatt látómezőmet szinte betöltötte a közvetlen közelségemben felbukkant Cr. 42-es gép. Hanzi gépének felső szárnya az én gépem két szárnya közötti merevítőt kapta el. Erőteljes ütés ért, botkormányomat kiszedte a kezemből, a pilóta ülés baloldali sarkába szorultam, éreztem azt, hogy pörgők lefelé. Balkezemmel azonnal lerántottam a gázt motoromról és nyúltam az elveszített botkormányom után. Míg a botkormány után kotorásztam, kitekintve a jobb oldalon látom, hogy a két szárny merevítője összeroppant, szinte a két szárny öszszezáródott. Az elért botkormányom húzásra működött, de csűrni vele nem tudtam. A föld hihetetlen gyorsan közeledett, jobb dugóhúzóban pörögtem lefelé. Az életösztön gyorsaságával felmértem helyzetem, gépemet nem tudom kivenni a dugóhúzóból, ugranom kell, de nagyon gyorsan. Bekötő hevederemet oldottam és két kézzel az ülés peremébe kapaszkodva minden erőmet összeszedve fejest akartam ugrani a mélybe. Nem sikerült, visszahuppantam az ülésre. Villámgyorsan felszedtem lábaimat az ülésre, és azok segítségével már az összmunka sikerült, el tudtam hagyni a gépet, fejjel lefelé zuhantam. Jobb kezemmel az ejtőernyő hevederjére szerelt kioldó kapcsolóját megrántottam, a Salvator (olasz) típusú ejtőernyőm kibontotta életmentő kupoláját felettem. A fejjel lefelé tartó zuhanásomból egyből kiegyenesített az ejtőernyő erős rántása, de egyúttal rémülten érzékeltem, hogy a hanyagul derekamra csatolt ejtőernyőből csúszok kifelé. Ezen az ejtőernyőn nem volt lágyék-heveder. Két hónom alatt megállított csúszást csak azzal tudtam lefékezni, hogy karjaimat erőteljesen combjaimhoz akartam szorítani. Nem sikerült, mert széttárt karokkal ereszkedtem lefelé, de a kicsúszásomat megfogtam. Az ejtőernyő zsinórzatának bekötő része a nyakam fölé került, igen kényelmetlen helyzetben ereszkedtem lefelé. Az első percekben az érzésem az volt, hogy mozgás nélkül függök a levegőben, csak amikor már a tereptárgyak kezdtek rohamosan megnövekedni, tapasztaltam, hogy igen sebesen haladok lefelé.2 Magam alá tekintve láttam a becsapódott gépemet nagy lánggal égni. Kezdtem kutatni körbe a terepet, hogy hol látom meg Hanzi lezuhant 73
