Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Az első… 1944. augusztus 7

VIII. kerületi stílusában elrendezte a grófékat. Végül is ebédet kaptak, sőt Nánási még hónapokig levelezett az egyik grófkisasszonnyal, mint a mesében. A szomorú napnak ez volt az egyetlen derűs mozzanata.

Molnár Laciról nem kaptunk hírt. A reményt — hogy még él, talán kórházban —, még nem adtuk fel. Eljött az este és a Pumának 60 perces készültség. Alkonyodott, amikor nagyon csendesen hazaindultak Almádiba a kocsik.

Sehogy sem fért a fejembe, hogy ami ezen a bevetésen megtörtént, az tényleg valóság volt és nem rossz álom. Hogy lehetett így valósággal “célt repülni” a Mustangoknak ... És egyáltalán, ilyen egyoldalúan csatát veszteni, méghozzá az első bevetésen.

Nem sokat aludtam azon az éjszakán.

Másnap reggel, közvetlenül a 30 perces készültség után az öreg Puma és Scholtz Miklós, valamint Ujszászy “Apuka” sorra kikérdeztek mindenkit a tegnapi események felől. Laciról még mindig semmi hír.

A kikérdezések során világossá vált, hogy Molnár Lacit utoljára Boldizsár szkv. és én láttuk. Ez természetes is volt, hiszen Boldizsár jobbról, én pedig balról kísértem. Arra is jól emlékeztem, hogy a döntő összecsapás a Sárvár-Celldömölk-Jánosháza háromszög térségében kezdődött. Márpedig Molnár Laci gépe mindjárt az elején találatokat kapott.

Heppes őrnagy úr döntött. Elrendelte, hogy az osztály Fieseier “Storch” gépével — Boldizsárt is bevonva az akcióba — azonnal startoljak a tegnapi bevetés térsége felé és találjam meg Molnár Lacit élve, vagy halva.

Storchunk nagyon jó állapotban levő gép volt, működött az önindítója és a félautomata légcsavarállítás is. Délelőtt 8 órakor már levegőben voltunk és mélyrepülésben céloztam meg a Somló irányát. Rekkenő melegnek ígérkezett augusztus 8. is, akárcsak tegnap. Nagyon figyeltük a légteret, nem akartunk újabb “áldozati bárány” szerepet játszani. Átrepültük a Bakonyt ÉNy irányban és alattunk megjelentek a Somló oldalának szőlősorai. Közeledtünk a tegnapi dráma színhelyéhez. Már jól kivehető volt a Sághegy is, amikor félbalra helyesbítve nyugati irányra álltam. Jánosháza. Magasság 10—20 méter. Jánosházától nyugatra kb. 5 km-re, a gráci út mellett lucernát takarítanak. Ketten rakják a szekeret. No, itt kezdjük. Gázt le, fékszárny ki, nagy vöröskeresztekkel díszített gépünk diszkréten áll meg a szkértől 10 méterre. A két paraszt bácsi úgy megijed, hogy alig tudják a lovakat megfogni. Hogy mi volt tegnap? Hát igen, nagy lövöldözés volt odafönn, de a környéken nem látott gépet leesni egyikük sem. Továbbmegyünk, a frissen kaszált lucernás kitűnő felszállópálya. Hosszúperesztegig, még két helyen szállunk le. A második már tud valamit. A falutól északra tán 1—2 km-re tegnap lezuhant egy “Rata”. Ö nem látta, de úgy beszélték. Ide-oda fésüljük a vidéket a mondott helyen és előbb vesszük észre az erdőirtást, aztán a gépet. Lapos szögben, valószínűleg félig háton ért földet, előbb azonban 300 méteren lekaszabolta a ritkás pagony fiatal fáit. Egy kockás farkú P-51. Nem gyulladt ki, de az ülés olyan, mintha satuba került volna. A szárnyak szanaszét hevernek 100 méteren szóródva. A pilóta még benne van, látni a rendfokozati jelzéseinek szinét. Ezüst csillag, de alig vehető ki a vértől. Talán őrmester — gondoljuk mi — és egy pillanatig csendben adjuk meg a tiszteletet a repülő hősi halált halt ellenfélnek. Ez

lett volna a tegnapi? Lehet, hiszen megtaláltam, de egyáltalán nem kapkodok ezért a légigyőzelemért.

Túlságosan valóságos és véres az egész, még nem szoktam meg. Géppuskáiból nem sok hiányozhat. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez lőtte le Molnár Lacit. Most jól látom a felfestett nőalakot, amit tegnap nem volt időm regisztrálni. Egy hevedert, vagy 50 db 12,7 mm-es lövedékkel kiemelünk és be a Storchba vele, bizonyítéknak. Ekkor kerül elő egy csendőr. Feszes vigyázz állásban jelenti, hogy ő őrzi a gépet és várja az autót, amit megígértek a községben.

Nincs időnk tovább időzni. Kellett volna egy fényképezőgép.

A csendőr szerint innen észak felé több gép zuhant le. Mindenesetre a Rába mellékágának völgyében Sárvárig 6 db német gépet találunk. Ezekből kettőt elégve, kettőt függőlegesen földbefuródva. Ez utóbbi kettő közül az egyik Ikervár magasságában fúrta be magát a mocsaras talajba, de úgy, hogy csak a farokrész áll ki a földből. A pilóta még ebben is benn van? Nem tudom.

A többi gépet már nem őrzik és a pilóták teste nincs bennük. A gépek G-6-osok. Három ágyúval, ahogy már tegnap is konstatálhattuk. Az egyik típustábláján augsburgi jelzés. A hatodik német gépet kényszerleszállva találjuk Ikervár és Sárvár között félúton, csúnyán öszszetörve. Elég meredek szögben nyomhatta a földre a pilóta. Az ülésben véres égésnyomok, de az égést valami kioltotta. A sárvári futballpályán leszállók. Pillanatok alatt többszáz főnyi tömeg. Mindenki mást mond. Legalább tízen állítják, hogy egy magyar hadnagy fekszik a kórházban, tegnap zuhant le. Mások szerint német az illető.

Boldizsár Laci őrzi a gépet s én egy rendőrautóval megyek a sárvári kórházba, ahok pillanatok alatt kiderül, hogy egy német hadnagy, súlyosan megégve, eszméletlen állapotban tényleg a kórházban fekszik. Újra startolunk, de már dél elmúlt jócskán, igyekezni kell. Elindulok a Rába északnyugati oldalán és nem messze Rumtól leszállunk, mert összeégett roncsot találunk. Szinte megállapíthatatlan, magyar-e vagy német, de az emberek azt állítják, hogy egy magyar pilóta sebesülten ért földet, nem messze ejtőernyővel. így hát ez csak Karácsonyi Miska egykori gépe lehet. Felszállás után celldömölki, illetve Ság hegyi irányt veszek, de közbeesik a szóba jöhető terület legnagyobb összefüggő erdős része, a káldi erdő.

Az erdő déli szélén birkanyáj, amelyet egy nagyobbacska fiú legeltet. Leszállunk a rémült birkanyáj mellé. Hosszabb időbe telik, amíg a fiú (úgy 16 éves) szóra nyitja a száját. Beszél mindenféle csacskaságot, úgy tűnik, mintha nem lenne teljesen épelméjű. Végül kinyögi, hogy igen, tegnap nagy sivítással beleesett az erdő közepébe egy repülőgép, de ő azóta nem beszélt erről senkinek. Gyors megbeszélés Boldizsár Lacival, melynek eredményeképpen ő lenn marad a földön, én meg elkezdek úgy repülni, mintha sorozat felvételt akarnék 20 méter magasságból csinálni az erdőről, azaz sávrólsávra repülök. És tényleg, a legsűrűbb részen, az erdő közepetáján, az erdőszéltől legalább 2—3 km-re fehér folt tűnik fel és összetört géproncs, de alig vehető ki, olyan sűrű az erdő. Mindenesetre nem gyulladt ki. Kimegyek az erdő szélére, keresem Boldizsárt, hogy az irányt jelezzem neki, amikor látom, hogy csendőrök vagy négyen Lacival (Boldizsár) beszélgetnek. Leszál-60