Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Piller Tamás Ferenc: Hadtörténelmi detektív munka
lók. A csendőrök is azért jöttek, mint mi, ők is keresik Molnár Lacit, és ők is úgy tudják, hogy az erdőben van a gép. Hát én megadom az irányt, de közben már alkonyodik (d.u. 5 óra), velük menni már nem akarok. Nekem jelenteni kell, hogy megvan a bizonyosság, Laci már nem él. Mégegyszer megnézzük a roncsot. A fehérség az ejtőernyőtől ered, de teljesen össze van törve minden és az ejtőernyő a géproncsból nyúlik ki. Gyorsan leírjuk az utolsó tiszteletkört, Isten hozzádot mondunk magunkban Lacinak, majd irány Veszprém, ahová még sötétedés előtt megérkezünk. Azonnal jelentéstételre sietünk és én határozottan állítom, hogy Lacit találtuk meg. Jelentem az összes egyéb jelentenivalót, a szomorú listát, de nekünk most Molnár Laci elvesztése az, ami nagyon fáj. Másnap hajnalra már a hivatalos jelentés is a parancsnokunk asztalán volt. így kezdődött az én személyes háborúm. Pillér Tamás Ferenc: “A Kék 11-ES” HADTÖRTÉNELMI DETEKTÍV MUNKA Önmagáról ezeket írta Pillér Tamás levélváltásaink során: Először is meg kell mondanom, hogy nem voltam repülő. Túl fiatal voltam katonai szolgálatra 1944-ben. Őrnagy voltam a Nemzetőrségben 1956-ban, Bárány István ezredes parancsnoksága alatt. Derék magyar volt. Kádárék felakasztották 1957-ben. Mátyásföldi srác voltam. Kovács Paja öccsével, Ferivel egy osztályba jártam a Corvin gimnáziumba. Jól ismertem Kovácsékat. Feri mindig áthívott, amikor Paja szabadságra hazajött. Huszár Pufi bátyámnak volt a haverja . . . Engem esetleg csak tiszteletbeli repülőnek lehetne nevezni. Nagy rajongója voltam már kölyök korom óta a repülésnek. Sajnos, csak a hármas hat ár hegyi csörlő szeánszokig és egy pár bolhaugrásig jutottam el a Tücsökkel. Itt Franciaországban írói tevékenységet folytatok a kenyérkereset mellett, természetesen francia nyelven. Próbálom a magyar becsületet és a magyar időálló értékeket védeni. Az a hitem ugyanis, hogy írónak születtem, csak a kommunista rendszerben írás helyett inkább téglát hordtam, mintsem hogy az “író-farkasokkal” együtt üvöltsem a rendszer dicsőítését. Csegezi Józsi “bácsi” hívta fel a figyelmemet a Magyar Szárnyakra. Mindig csodálattal és szeretettel viseltettem a repülők iránt. Szerkesztő Ki tanyája ez a nyárfás? — kérdezi a régi nóta. Ki bombái ezek a szovjet gyármányú bombák? — kérdezi fáradhatatlanul és régóta Ormay József, az 1941. június 26-án ismeretlen gépek által Kassára hullajtott ördögtojásokról. És nem kis ügyről van szó, mivelhogy a szóbanforgó tojások szolgáltak ürügyül Magyarországnak a Szovjetunió ellen való hadbaléptetésére. Csuda nehéz fába vágta a fejszéjét Ormay Józsi. Kassa bombázása egyike a valaha is megírt leghomályosabb történelmi rejtélyeknek a közép-európai országok ziláltkuszáit életében. Régi francia mondás szerint bűntény esetén azt kell keresni, aki hasznot húz belőle. És ki húzott hasznot az akkori kassai bombázásból? Minél többet gondolkozik rajta az ember, annál homályosabbá válik a rejtély. Jómagam mindig azt gondoltam: a tettesek bárkik is lehettek, csak az oroszok nem. Úgy értem, hogy a Szovjetuniónak nemcsak semmiféle érdeke nem volt Magyarország hadbalépését provokálni, hanem éppen ellenkezőleg. Egészen más külpolitikai elképzelései voltak eredetileg a Duna-medence délkeleti szakaszát illetőleg, ahol a magyarok semlegessége elég fontos szerepet játszott volna. De hát ha nem az oroszok, akkor kik bombázták Kassát? És miért? 1956 óta élek nyugaton. Amennyiben ez idő alatt megesett, hogy a téma iránt kissé érddeklődtem, eleve kizártam a kommunista forrásokat, korlátlan szovjetimádatuk miatt. Jól ismerem őket; történelmi igazságkeresésük nem egyeztethető össze szemellenzős ideológiai előítéleteikkel és hamisításaikkal. A nyugati országokban megjelent magyar nyelvű forrásmunkák egyike-másika kezembe került. De ezekből is csak tetszés szerinti egyéni elméletet kovácsolhattam magamnak azon egyszerű oknál fogva, hogy senki sem mutatta fel cáfolhatatlan bizonyítékát állításai alátámasztására. Mindenesetre gyanakodtam, hogy lehetett a bombázás mögött Werth vezérezredes és talán a miniszterelnök keze is. Voltak akkoriban labancok portánkon belül is, ez nem vitatható. És sokmindenre képesek voltak, mint a továbbiak megmutatták. így álltak részemről a dolgok, amikor egy szép napon levelet kaptam Kanadából. Feladó: Ormay József, így tudtam meg, hogy létezik valaki a nagyvilágban, aki komolyan detektíveskedik a kérdéses bombák ügyében. Nyomozási módszere: a számításba vehető korabeli bombázógép-típusok technikai alkalmassága a kassai bombák ledobására. Levelében arra kért: vállaljam a francia gyármányú, 1940 előtt Romániának és Csehszlovákiának néhány tucatnyi példányszámban leszállított Marcel Bloch 200-as és 210-es típusú kétmotoros bombázógépek technikai adatainak a felkutatását. Különösen az eredeti bombavető berendezések érdekelték méreteikkel és kiegészítő berendezéseikkel. E téren való tapasztalatlanságom és krónikus időhiányom ellenére elvállaltam. (Mert igen szeretem a repülést és a repülőket, különösen ha magyarok.) A különféle előzetes nehézségek leküzdéséről szóló részletektől megkímélem a kedves olvasót. Röviden: az Elzászi Repülő Modellépítők Klubjának az elnökétől 61
