Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Cserny Miklós: Lelőttek…
P-38-ast magával sodorta. A két összeütközött gép elvesztése szerepel a 14th Fighter Group jelentésében. A fenti táblázat kimondottan magyar forrásokra alapozódik, tehát ez nincs benne feltüntetve. Egy ismeretlen számozású légierő parancs 5 B-24-es lelövését jelentette augusztus 22-én. Ebből egyet a lelövési lista v. Szentgyörgyi zls.-nak tulajdonít, de a további négy sorsáról adatot nem sikerült még találni. Amerikai adatok szerint az átrepülő kötelék 9 db B-24-est vesztett Magyarország és további négyet Jugoszlávia fölött. Egy másik közlemény azt állítja, hogy az e napon aratott légigyőzelmek azért nem lettek felterjesztve, mert a gépek horvát területen zuhantak le. Ha a bombázók a magyar-horvát határ közelében vesztek el, akkor feltehető, hogy ezek a magyar pilóták által igényelt gépek voltak. HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN, HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN! AMEN! Detroit,1957.4.25 Kedves Kornél! Néhány rövid találkozásunk кет rétében alig ismerhettük meg egymást közelebbről. De a repülőket összefogó igaz bajtársi érzület s a Téged Frigyes fiamhoz köt5 bensőséges baráti kapcsolat minket is közelebb hozott egymáshoz. Az öreg sas fiatalabb társát, mai Fricihez intézett levele után a húsvéti ünnepek alkalmából szeretettel köszönti s jókivánságaimnnk érzésem sz :rint a túloldali örökéletü jelmondat a legjobb kifejezője. Segitsen meg minket a Mindenható, mert egyéni sorscsapások nem számitanak a Nemzet éle tében,de a Nemzet sorsa mindnyájunké. Hittel és reménnyel nézünk a Feltámadás reggelén is a jövőbe s bizunk benne,hogy borús egünkön mihamarabb világosságot hoz a reménysugár! Kinőnek újra szárnyaink! Szeretettel kös-zönt ' Z’/ f(/Z Hontalanságban a repülők összefogásáért öt világrészen át fáradhatatlanul dolgozó, Detroitban elhunyt vitéz Hefty Frigyes húsvéti ünnepekre küldött sorai. LELŐTTEK 1945. március 14. utolsó légiharcom, amikor még nem volt katapult ülésünk Cserny Miklós szkv. rep. hdgy. Reggel, nem sokkal 8 óra után “üveghangú” repülőgép motorzúgásra rohantunk ki — kíváncsiságból — a Zongora barakkjaiból. Egy magányos szovjet LA-5-ös vadászgép csapott le meredek szögben és lőtt ki egy hosszú sorozatot a repülőtér közepére. Találatot nem ért el, mintegy 200 m magasan, pilótája már felvette a gépet, majd egy éles fordulóval eltűnt keleti irányban. A reptér védelmi készültséget a Retek adta, négy géppel egy percen belül levegőben voltak, de bottal üthették a nyomát. így indul egy nap. Sok jóval nem kecsegtetett a hadihelyzet. Ma is, mint minden reggel — megkaptuk az első vonal jelentéseket. A legerősebb földi harcok Gánt, Sárkeresztes, tehát a Vértes térségében és Simontornyánál, Balatonszabadinál, Mezőkomáromnál folytak. Várpalota térségében nagy német ki- és berakodás folyt. A kocka megfordult, a korábbi német páncélos támadás elakadt, véres védelmi harcok alakultak ki, amelyből ezredünk is keményen vette ki a részét. Ezekben a napokban egyes pilótákra 2—3 bevetés is jutott. Fáradtak voltunk és gyűröttek. Nyugodt éjjeli alvásról már nem lehetett szó. Majdnem minden éjjel bombázták Veszprémet, ha más nem, az általunk “Csotrogánynak” nevezett PO-2 típusú zavaró gépek. Ezek nagy károkat nem okoztak, de aludni nem hagytak bennünket. Az éjszakánként elmaradt alvást a reptéri barakkjainkban próbáltuk pótolni. Az említett berepüléstől számítva, az egész I. és III. osztálynak start készültségi fokozat volt elrendelve. Szerelőinkkel együtt a gépek mellett ücsörögtünk. A délelőtt eredménytelenül telt el. Ebéd után már sütött a nap, 2-3/10-es borultság volt. A piros 7-es gépem farok részének támaszkodva tartottam arcomat az enyhe tavaszi napsütésnek. Vajon, mit hozhat nekünk ez a tavasz? Nem sok jót — gondoltam. Már a túlélés is nagy eredmény lenne. Rajomra néztem, az “altiszti” rajra. Kísérőm Faludi szkv., gépparancsnok Budai Lajos szkv., az ő kísérője Nagy “Juju” szkv. Nem voltak kezdők. Egyik sem. Tudtuk jól, hogy — a szerencsén kívül — légiharcban a kellő magasság és a sebesség a döntő. Ezt azért említem, mert a véletlen sorozatos láncolata következtében éppen ezt nem tartottuk be. Ebéd után, úgy 13.30 körül, kapta rajom a start parancsot a Hap.-ról, telefonon: Egy rajnak start, azonnal! Irány Várpalota! A vasútállomást 20-22 Sturmovik (11-2) támadja, erős vadász biztosítással. Rutinszerű gyorsasággal ugrunk a gépekbe és teszszük a gépek indításához szükséges tennivalókat. Zúgnak az indítók, meghúzom az eklipsz karját, a légcsavar átfordul egyszer, másodszor ... és csönd. Pedig ez nagy ritkaság számba ment. A másik három gép motorja egyből indult. Második kísérlet. Nem indul. Intek 51
