Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Gaál Gyula: Fehér kereszt és fehér csillag
ra, valamint két dunamenti községre hullottak bombák. (1) Másnap, július 3-án a 15. légihadsereg több mint 600 bombázót küldött romániai, délerdélyi és belgrádi célok ellen, de támadták a szegedi hidat is. (21) Több bombázót vesztettek a jelentések szerint Románia felett. (26) Magyar részről v. Dániel hadnagynak tulajdonítanak két B-24-es légigyőzelmet Nádasladány felett. Valószínűleg több — esetleg sérült — bombázó az ország déli határának érintésével kísérelte meg a visszatérést és a két lelövés ezekből lehetett. (39) Július 7-én az osztály több bevetést végzett a kora reggeli óráktól hullámokban támadó, nagytömegű bombázó ellen. Több mint 560 négymotoros került e napon bevetésre. (40) Az első bevetésen a vadászok egy bombázó csoportra találtak magassági fölénnyel és három gép kilövését jelentették, v. Debrődy hadnagy Fortressenak levált a szárnya és peregve zuhant le. A heves támadás miatt a pilóták nem tudtak időben felhúzni és ellenséggel körülvéve találták magukat. A hajózó lövészek tűzözönt zúdítottak a vadászokra. Debrődy érezte, hogy gépe megrázkódott a találatok nyomán, majd egy gépágyúlövedék robbant a lábánál, repeszdarabjai combját megsebesítették, lövés érte légzőkészülékének oxigénpalackját, ami szétvetette a csövet, és egy hatalmas ütést érzett a hasfalán. Félig öntudatlanul állította fejére a gépet és zuhanással került ki a lövészek foszforcsíkjai közül. Nehezen elérte a győri repülőteret és végső erőfeszítéssel a földre tette gépét. A légiriadó még tartott, s így mintegy félórát kellett várnia, amíg az egészségügyiek megérkeztek, v. Molnár László hadnagy e bevetésen kettős győzelmet aratott. A második bevetést Heppes őrnagy vezette. Tíz gép szállt fel 11.32 órakor. Északnyugat felé irányították őket, de Győr légterében nem találtak ellenséget, s így nyugatnak, majd délnek fordulva portyáztak 3500— 4000 méter magasságban. Pápától északra Heppes 8—10 Lightninget észlelt alacsonyan, gyülekezés közben. Megfigyelését rádión továbbította és előzetes támadási parancsot adott. Mivel a Lightningek száma közben megkétszereződött, a túlerőre való tekintettel a parancsot azzal egészítette ki, hogy csupán egy rácsapás lesz, az egyéni légiharcot kerülni kell és az áttörés után a gépek a megadott légtérben gyülekezzenek. A támadás alatt Heppes két Lightningre tüzelt, de találatot nem tudott megfigyelni. A kísérője, Faludi szakaszvezető, hirtelen egy kéttörzsű vadász mögött találta magát. Beleeresztett egy sorozatot, lövései pontosan feküdtek, de egyebet nem tudott megfigyelni, mert vörös nyomjelzők húztak el közvetlenül mellette. Gyors bukófordulóval hagyta el a veszélyes légteret, de a szerencse vele maradt, mert maga előtt három kilométerre, egy csaknem földközelben repülő Lightninget vett észre, amit három Me-109-es üldözött. A bukóforduló lemenő ágában lévén pontosan a menekülő Lightning irányában, Faludi megemelte a gép orrát, majd 45 fokos zuhanásba kezdve, félig benyomta a gázt, amivel a sebessége közel 600 kilométer/órára szökött. Ezer méteren vízszintesbe tette a gépet és pár pillanat alatt elhagyta az üldöző Me-109-eseket. Egyre közelebb érve áldozatához, ujjai a lőbillentyűn nyugodtak, majd 100, azután 50 méter választotta el az amerikai vadásztól. A Lightning pilótája semmit sem sejtett. A fonalkereszt a szárny alatt ült, a kabin és a bal motor között. Egy nyomás a lőbillentyűn, s hatalmas lángnyelvek törtek elő a gépből, de a pilótának sikerült ugrania. Faludi csinált egy-két kört az ejtőernyőn lógó ember körül, majd senkit sem látva maga körül, visszatért Veszprémbe. (41) Tóth hadnagy légiharcba keveredett egy Lightninggel, mert — mint később jelentette — az egyéni harc elkerülésére kiadott parancsot nem hallotta. Az amerikai kemény ellenfélnek bizonyult és a légiharc váltakozó szerencsével folyt. Váratlanul több lövés érte Tóth gépét, aki néhány, feléje zuhanó Lightninget vett észre. Még volt éppen annyi ideje, hogy ellenfelének szinte nekirohanva, közvetlen közelről beleengedjen egy gépágyúsorozatot, mire az bal dugóhúzóba esett és a föld felé zuhant. Gépét elrántva, egy pillanatra sikerült Tóthnak kivonni magát ellenfeleinek tűzéből, de a túlerő ellen nem volt menekvés. Bár gépét csaknem kormányozhatatlanra lőtték, sem ő, sem a motor találatot még nem kapott. Gépágyújából kifogyott a lőszer, csupán a géppuskái működtek, az ellenség földközelbe nyomta le. Most a motor is találatot kapott, tűz csapott ki belőle. Tóth belerántott a kormányba, a gép a magasba szökött. A kabintető lerepült és a pilóta 300 méterről ugrott. Szerencséjére az ernyő azonnal nyílt és Tóth simán földet ért. Nemsokára azután alkalma volt találkozni az általa lelőtt amerikai pilótával. (42) Mialatt ez történt az áttört pilóták Csór közelében 3000 méteren felfedeztek két 30—30 Liberátorból álló alakulatot. Heppes rádión riasztotta a repülőteret és az összes üzemképes gépet a levegőbe rendelte. Ügy érezte, hogy e két kötelék esetleg a veszprémi repülőtér bombázására készül. Habozás nélkül megtámadta a legközelebbi bombázó csoportot. Ebből egy háromgépes raj lemaradt és ezek egyikére csapott rá alkalmi kísérőjével. (43) A támadás közben Heppes lőszere elfogyott, míg kísérőjének a lövései a bombázó mögött húztak el. Az osztályparancsnok egy széles S-kanyarral támadási helyzetbe vezette a gépet és utasította kísérőjét, hogy maradjon szorosan mellette a jobb oldalon és csak parancsra nyisson tüzet. Heppes a néma fegyvereivel rárepült a Liberátorra, majd azt 100 méterre megközelítve parancsot adott kísérőjének a tüzelésre. A bombázó végre kigyulladt és Hajmáskér közelében lezuhant. A Szikla a Heppes és kísérője közötti beszélgetést lehallgatta és a légigyőzelmet az osztályparancsnok részére bizonyította. Közben a riasztott gépek átvették a támadást és az eredeti kötelék pilótái leszállási parancsot kaptak. Lőrincz őrmesternek is volt egy furcsa kalandja, amikor másodmagával egy Liberátor csoportot támadott meg. Az ismételt rácsapások után két bombázó megsérült és elszakat a többitől. A Lőrincz által támadott már erősen füstölt, hamarosan két motorja leállt és siklással közeledett a föld felé. Lőrincz mögötte repült és időnként egy-egy rövid sorozattal kényszerítette a leszállásra. A bombázó géppuskái elhallgattak és 11 ejtőernyő fehérlett az égbolton. Lőrincz most már egészen közel ment a csaknem zuhanásba eső bombázóhoz, amikor annak a hátsó géppuskája megmozdult, feléje fordult és egy irtózatos tüzet zúdított rá. Gépe több találatot kapott. A fiatal pilóta a meglepetésből felocsúdva, valamennyi fegyverével tüzet nyitott, s mielőtt a Liberátor dugóhúzóba esett volna, még ketten ugrottak ki belőle. Különös volt, hogy 13 fő személyzet repült azon a gépen. 43
