Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Gaál Gyula: Fehér kereszt és fehér csillag

Tóth hadnagy kivételével mindegyik gép hazatért. (44) Amerikai közlemények szerint — beleértve a német terület feletti légiharcokat is — a 15. légihadsereg legkevesebb 25 bombázót vesztett. (45) A magyar osztály pilótái nyolc bombázóra és három vadászra jelentettek igényt.

Július 8-án kétségen kívül bebizonyosodott, hogy a 101. vadász osztály tevékenysége nyugtalanította a 15. légihadsereg parancsnokságát. E napon 520-nál több bombázó támadott Bécs körüli olajfinomítókat, repülőtereket és vasúti célpontokat. A szokásos bevetésektől eltérően, 11.00 óra tájban a már dél felé tartó kötelékből kivált két, mintegy 30-30 bombázóból álló csoport és 3000 méteren Veszprémnek vette az irányt. A légvédelmi parancsnokság a légiriadót már előzőleg feloldotta és a portyázó 101./1. század leszállási parancsot kapott. A repülőteret azonnal kiürítették és a személyzet a légvédelmi árkokba húzódott. Az első csoport bombái hamarosan robbantak, füst, por töltötte meg a levegőt. Csaknem azonnal ezt a második csoport követte. Ezután a bombázók eltávoztak és a személyzet megkezdte a károk felmérését, a sebesültek részére adandó elsősegélyt és a súlyosabb sebesültek kórházba szállítását. Mások a tüzek eloltásával és mentési munkálatokkal foglalatoskodtak. Az osztály véres vesztesége egy tiszt, egy orvos és 11 legénységi állományú hősi halott volt. Kováts Sándor hadnagy, ügyeletes tiszt, az utolsó pillanatig a helyén maradt és ott érte a bombarobbanás, míg a súlyosan sebesült osztályírnokot az osztálypaérancsnok azonnali beavatkozása megmentette. Az anyagi kár meglepően csekély volt; mindegyik sérült egy gép vagy gépkocsi könnyen kijavítható, az üzemanyag és a lőszerraktár sértetlenek.

Közben a bevetésen lévő gépek egymásután szálltak le, kikerülvén a bombatölcséreket. Légiharcban voltak amerikai vadászokkal, két könnyebb sebesülés történt. A gépek javítása egész éjjel tartott és másnap reggelre 40 bevethető Me-109-es állt harcra készen. (46)

Július 14-én 430-on felüli nehézbombázó támadott négy olajfinomítót Budapesten és Pétfürdőn. Ezeket Mustangok és Lightningek kísérték, de egy másik Mustang alakulat Budapest felett is átrepült. (21) A bevetett Me-109-esek az első támadás után szétszóródtak. Molnár László és Karátsony hadnagyok, valamint Török őrmester 7000 méteren repülve egy gyülekezésben lévő Lightning köteléket pillantott meg. Magasságfölénnyel a három magyar meglepte az amerikai vadászokat, de ezek azonnal egy körvédelmi alakzatot vettek fel és a támadók a gyűrű közepén találták magukat. Az áttörés közben Karátsonyinak sikerült eltalálnia az egyik kéttörzsű bal motorját, mire ez a közvetlenül mellette repülő Lightningnek ütközött és azt magával sodorta a mélybe. (47) Mindkét pilóta ejtőernyővel ugrott. Ezután a három vadász zuhanással vált el az ellenségtől és visszatért Veszprémbe.

Két nappal később, július 16-án Mustangoktól és Lightningektől kísért 380 bombázó támadott Bécs környéki célokat, amelynek során a 101. osztály pilótái is beavatkoztak a harcokba. Bejczy főhadnagy Kenyéri közelében, v. Szentgyörgyi törzsőrmester és Barsy Gellért hadnagy pedig Gálos környékén lőtt le egy-egy Liberátort. Az ezt követő tíz nap alatt újabb összecsapásra nem került sor. Viszont július 26-án a Bécset és Szombathelyt támadó, 330-on felüli bombázó közül v. 44

Molnár hadnagy lelőtt egy Liberátort. Ugyanekkor Krizsevszky zászlós hősi halált halt.

Július 27-én reggel 366 Fortress és Liberátor, Lightning és Mustang vadászok kíséretében, bombatámadást hajtott végre a Weiss Manfréd gyár, a Shell kőolajtelep és a ferencvárosi rendezőpályaudvar ellen. További 24 Liberátor a pécsi vasútállomást támadta. (21) A 08.30 körül felszálló gépek Balatonfürednél találkoztak a 8. német vadászhadosztály egységeivel. A főváros irányába repülő amerikai köteléket Székesfehérvár táján támadták meg. A fehérkeresztes Me-109-esek 7000 méteren csaptak rá egy 80 bombázóból álló csoportra. A hatos raj szemből, kissé oldalról, felülről zúdult rá egy ugyanannyi gépből álló egységre. Az adott helyzetben ezt a módszert megfelelőnek tartották, mert a támadási irány megnehezítette a hajózó lövészek elhárítását. Négyszáz méterről géppuskákkal lőtték be az ellenséges gépeket, majd 200 méterről nyitottak gépágyútüzet. Az első rácsapás után négy Liberátor maradt le a köteléktől.

Ezután a pilóták új rácsapásra gyülekeztek. Először Molnár hadnagy helyzetjelentést kért a Sziklától az ellenséges vadászokkal kapcsolatban. A válasz szerint a kísérők nyugat felé távoztak. Ekkor megszólalt egy másik hang, azt állítva, hogy az előző információ hazugság. Erre a második hang azt mondta, hogy az első hazudik, v. Debrődi visszaemlékezése szerint a magyar vadászok gyülekezési pontot kértek a földi irányítástól. Az állomás azonnal jelentkezett és a Balaton egyik pontját jelölte meg. Egy-két perc múlva az állomás újra jelentkezett és helyesbített, ezúttal egy dunamenti községet adott meg. A hang nem volt ismerős, Debrődy gyanút fogott. Az első hang ismét megszólalt és közölte, hogy az ellenség azonos hullámhosszon beszélve igyekszik a vadászokat tőrbe csalni. A másik hang is közbeszólt és vitatkozni kezdtek. Ez valószínűleg az egyes bombázókon levő, e célra kiképzett, magyarul beszélő rádiósok munkája volt. (48)

Az ellentmondó utasítások hatására a magyar raj emelkedni kezdett és mintegy 2000 méter magassági előnyük volt, amikor a segítségül hívott Mustangok megérkeztek. Molnár, Debrődy, Karátsonyi, Kováts Pál hadnagyok, v. Szentgyörgyi törzsőrmester és Skulka szakaszvezető rácsaptak a Mustangokra. Karátsonyi fonalkeresztjében nagyszerűen ült egy gép, de ekkor már nem volt lőszere. Viszont Kovátsnak és Sklulkanak még volt elég, s ez két Mustang lelövését eredményezte. (49) Ezután a fehérkeresztes vadászok zuhanással hagyták el a túlerőtől hemzsegő légteret. A bevetésen résztvett hat pilóta mindegyike aratott egy légi győzelmet.

Augusztus első napjaiban a 15. légihadsereg nem támadott magyarországi célpontokat, részben a kedvezőtlen időjárás miatt, részben pedig azért, mert egységei másutt kerültek bevetésre. Augusztus 7-én azonban az osztály német Me-410-esek biztosítására kapott parancsot. A 18 gépes alakulatot v. Molnár László hadnagy vezette Pozsony felé, ahol a németekkel kellett találkozniok. Nemsokára Szikla jelentette, hogy ellenséges bombázók közelednek a légtérhez. Győr felett Molnár csatlakozott a mintegy húsz Me-410-esből álló alakulathoz. Sajnos egymás között nem volt összeköttetés, a magyar és a német parancsnok csupán a