Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Gaál Gyula: Fehér kereszt és fehér csillag

kiugrást. Pár pillanat múlva a Liberátor a fejére állt és fekete füstcsóvát húzva maga után függőlegesen zuhant a föld felé.

Az osztályparancsnok kísérője, Faludi szakaszvezető az egyik lemaradt baloldali bombázót választotta. A földi elhárítás torkolattűzei, a robbanó bombák, az égő és zuhanó gépek, s a kék égen cikázó nyomjelzőlövedékek izzó vonalai felvillanó, de mégis kuszáit képekben adták meg a keretet, amelyen belül minden idegszálát összpontosítva, beidegződött mozdulatokkal irányítva gépét került egyre közelebb a Liberátorhoz. Átcsúszva a veszettül tüzelő amerikai lövészek függönyén, hirtelen a gép hatalmas szárnya tűnt fel előtte. A gépágyú és a géppuskák egyszerre szólaltak meg, a szárny megtört, s Faludi fordulóba vágta 109-esét, nehogy a saját áldozatába rohanjon bele. Visszatekintve látta, hogy egy-két pergés után a szárny levált, a törzs kettéroppant és darabjai a föld felé bukfenceztek. Csupán három ejtőernyő lebegett a légiharc helyén. A látvány visszaidézte, amint nem egészen 12 héttel ezelőtt, Faludi himbálódzott sebesülten az életmentő selyemtető alatt. (10)

A magyar vadászok beavatkozásakor Nagy József tizedes három Liberátort vett észre, amint ezek éppen bal süllyedő fordulóban voltak. Habozás nélkül utánuk eredt és rácsapott a baloldalira. A fiatal pilóta március óta járt bevetésre, s igy most már veteránnak számított. Először géppuskával lőtte áldozatát, majd amikor látta, hogy a nyomjelzők eltűnnek a hatalmas testben, tüzet nyitott a gépágyúval. A bombázó füstölni kezdett, majd lángok törtek elő. Kísérő vadászok nem voltak a légtérben s így megismételte a támadást: egészen közel kerülve egy újabb ágyúsorozatot engedett az égő gépbe. Egyes lövészek azonban a helyükön maradtak és a felhúzó Me-109-est sikerült eltalálniok. Nagy tizedes hirtelen égésszagot érzett, látta, hogy gépe füstölni kezd. Még megfigyelte, hogy a Liberátor erősen égve a balszárnyára dőlt s valahol Budapest és Törökbálint között lezuhant. Nagynak sikerült gépével Magyaralmásig eljutnia, ahol kényszerleszállt. A vészkioldó megrongálódott, de minden erejét összeszedve a megszorult kabintetőt keretestől sikerült a helyéből kimozdítania az égő gépben. Alig ért száz méterre a 109-estől, amikor az felrobbant.

A lendületes támadás szemmel láthatólag pánikot keltett az ellenség soraiban és egyes bombázók zuhanással igyekeztek menekülni, de többen így sem tudták sorsukat elkerülni. Az egyéni harcok folytatódtak a meglazult kötelékek peremén. Karnay hadnagy heves tüzeléssel szorított egy megsebzett Liberátort a föld felé. Olyan közel volt hozzá, hogy a hátsó lövész találomra megeresztett sorozata súlyosan megsebesítette. Karnay azonban az ellenfele mögött maradt addig, amíg meggyőződött arról, hogy a bombázó menthetetlen, majd egy kétségbeesett, de sikeres leszállást végzett Kenyériben. Forgó légcsavarral állt meg a repülőtér végén, leadta jelentését, majd a nagy vérveszteségtől rövidesen meghalt. (35)

Miközben Heppes őrnagy a lelőtt bombázójának a zuhanását figyelte, a kísérő vadászok is megjelentek a színen. Egyenesbe téve gépét körülnézett és nem kis meglepetéssel vette észre, hogy egy tőle balra, 20—30 méterre párhuzamosan repülő Mustang pilótájának a szemébe tekint! Az amerikai vadászok rendszerint nem jártak egyedül s így ösztönösen gépét teljes gázzal jobbra, félorsóval a fejére állította és a föld felé zuhant. Miután meggyőződött arról, hogy ellenfelét elhagyta, viszszavette a gázt és megpróbálta gépét kivenni a zuhanásból. Ez azonban először nem sikerült. Mintegy 7500 méterről zuhant, de — közel az eszméletvesztéshez — csupán 400—500 méterre a föld fölött tudta a gépet vízszintesbe hozni. A kormányzása nehéz lett s mint a leszállás után kiderült, a nagy sebességű zuhanás folytán a teljesítőképességének határán levő gép szárnya deformálódott. Heppes emelkedés közben hívta a Sziklát és Esztergom légterében 4000 méteren rendelt el gyülekezést. A gépének vezetése egyre rosszabb lett és Esztergom körül már a motor is köpködni kezdett. Öt Me-109-est talált a gyülekező helyen és ezeket hazavezette. (36) A gépek 10.25 és 10.35 között szálltak le. Veszprémben és Börgöndön. Rövidesen egy hét gépből álló csoport újra bevetésre került, de ellenséggel nem találkozott.

Balról. Csikós Ferenc szkv., Kovács József őrgy. {háttal), Szeverényi Kálmán hdgy., Debrődy György fhdgy., Lőrinc Mátyás szkv.

A hadiszerencse a nap mérlege szerint a vadászoknak kedvezett. A túlerővel való harc azonban fájó veszteségeket is okozott. A 101./1. század három pilótája, Karnay hadnagy, Beregszászi és Takács szakaszvezetők haltak hősi halált, v. Ditróy hadnagy ejtőernyővel ugrott, Forró hadnagy megsérült. Legkevesebb hat Me- 109-es szenvedett 60—100%-os sérülést. Az érem másik oldalán azonban 15 ellenséges gép lelövése állt, amiből hat bombázót és két vadászt igazoltak. A teljes amerikai veszteséget a német hadijelentés 34 bombázóban és 11 vadászban állapította meg. (37) Az amerikai bombázó lövészek és vadászok ötvenen felüli lelövést jelentettek 14 saját gép elvesztése mellett s ezenkívül további 14 gép eltűnt. Ez az elismert veszteséget 28 repülőgépre teszi. (21) A jelentésekben látható jelentős különbségek alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb Magyarország fölötti légicsatáról egyelőre nincsenek végleges eredményeink. (38)

A háború utáni kutatás adatai szerint a bombázók okozta földi károk igen súlyosak voltak. A szabadkikötő, három gyár, a csepeli olajfinomítók, ipartelepek és lakónegyedek a fővárosban nagy károkat szenvedtek. Vidéken a szolnoki vasúti híd környékére, a komáromi lengyárra és pályaudvarra, a győri rendező pályaudvar42