Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Gaál Gyula: Fehér kereszt és fehér csillag
lövését jelentették. (21) Ebben a túlzottnak látszó számban minden bizonnyal benne van a 13. szlovák vadász század nyolc Me-109-ese is. (30) Másnap, 27-én 331 négymotoros bombázó indult magyar és jugoszláviai célok ellen. Dél tájban ezek súlyos károkat okoztak Budapesten gyártelepek és lakónegyedek bombázásával. Amerikai források szerint 90 Mustang is portyázott a főváros felett és ennek során 7 gépet megsemmisítettek. Ismét túlzottnak látszik az amerikai jelentés, amely szerint 75—90 vadász támadta meg a berepülő köteléket, de ezekből a saját vadászok és a bombázók lövészei 30-at lőttek le; saját veszteségüket három bombázóra teszik. (21) Ezzel szemben egy másik adat négy B-17-es elvesztését ismeri el Magyarország felett. (31) Magyar részről a nap mérlege igen kedvező volt: két Fortresst, egy Liberatort és egy Mustangot ismertek el s két további igényt elutasítottak. Saját veszteség nem volt. Június 30-án 08.16 órakor 22 Me-109-es szállt fel a veszprémi repülőtérről, Heppes parancsnoksága alatt. Az osztály zárt kötelékben érkezett Komárom fölé, ahol 8000 méteren csatlakozott egy három Me 109-esből és 14 Me-110-esből álló német alakulathoz. A 4000—8000 méter közötti váltakozó, réteges felhőzet, valamint a jegesedés miatt a látás igen kedvezőtlen volt s a földdel való összeköttetés pedig rendkívül gyenge. Az időjárás azonban a másik oldalon sem volt jobb, minek folytán az amerikaiak a mintegy 450 bombázóból és 150 vadászból álló, útonlévő köteléküket parancsolták vissza a légialapjukra. így csupán 188 bombázó és 138 vadász támadott alkalmi célokat Magyarországon és Jugoszláviában, közöttük a kaposvári pályaudvart és Budapestet. (21) Hazai forrás szerint az amerikai kötelék a Balaton felett három részre oszlott és az egyik csoport Ausztria, a másik Szlovákia, a harmadik pedig Budapest irányában folytatta útját. (1) A felhőkben a 2. és 3. század egy-egy raja levált, de a többivel Heppes a Komárom-Budapest-Tapolca útvonalon 8000—9000 méter magasságban biztosította a németeket. Ezek Tapolcánál áttörtek a felhőn és szétszóródtak, a magyar csoport követte őket. Egyes gépek Liberátorokat támadtak, mások vadászokkal kerültek harcba. Huszár zászlós és Fábián őrmester jelentettek egy-egy bombázót, Bejczy főhadnagy pedig egy Liberátort és egy Lightninget. Zsíros zászlós légi harcban hősi halált halt. Heppes Tihany fölött rendelt el gyülekezést, de közben leszállási parancsot kapott. A gépek 10.35 és 10.45 között szálltak le Veszprémben. (32) A tiszta, derűs vasárnapi reggelen senki sem gondolt arra, hogy rövidesen a kellemesnek ígérkező nyári nap csendjét a háború legnagyobb Budapest feletti légicsatája szakítja meg. Július 2-án 712 négymotoros bombázó erős vadászkísérettel közeledett a magyar határ felé. (33) A riasztás után 18 Me. 109-es emelkedett a levegőbe 09.40 órakor, Heppes őrnagy vezetésével. Irányi főhadnagy, v. Debrődy, Forró, v. Dániel, Ditróy, Benkő és Karnay hadnagyok, Krizsevszky zászlós, v. Szentgyörgyi törzsőrmester, Raposa és a soronkívül előléptetett Lőrincz őrmester, Faludi, Beregszászi, Szikora és Takács szakaszvezetők, Nagy József és Boldizsár tizedesek voltak a beosztott pilóták. A magyar egység Komárom légterében csatlakozott az ott várakozó német alakulathoz. Tizenkét négy ágyúval felszerelt Me-410-es, egy osztály Me-110-es romboló, valamint egy osztály Me-109-es vadász között a légtérben. A magyarokkal együtt az elhárító erő mintegy 80 vadász és romboló gépre emelkedett. (34) A csatlakozás után az egész alakulat a főváros irányába kezdett repülni. Ez volt ebben az időben a magyar-német egységek első komoly együttműködése. Ennek egyik oka az is lehetett, hogy az ellenség félreérthetetlenül Budapest felé közeledett és a Bécs körüli célokat veszély nem fenyegette. így Hendrick ezredes a már levegőben lévő német gépeket a magyar légtérbe irányította. A nagyszámú német gép jelenléte önbizalommal töltötte el a magyar vadászokat is. Már az is sokat jelentett, amikor a túlerő csupán tízszeresére csökkent! Az együttműködést ezúttal jó szerencse is kísérte. Máig sem derült ki, hogy az amerikai kötelék miért kerülte meg a fővárost: talán cselvetésből, talán tájékozódási hibából. Mindenesetre az ellenség kénytelen volt éles fordulóval irányt változtatni, hogy keletről nyugatra közelítse meg Budapestet, ami egy 50 kilométeres kitérőbe került. Mialatt ez történt, Heppes és pilótái a német rombolókat kísérték a Duna felett Vácig, ahol délnek fordultak. Rövidesen többszáz fekete pont vált láthatóvá délről közeledve. Irányi megbűvölten figyelte a hatalmas légi armadát a rohamosan fogyó távolságban. Látta, hogy a kötelék kissé keletre átlózva letért az eredeti irányból, ami feltehetően a horthyligeti repülőgépgyár volt. Ez meglepte a vadászokat, viszont az ezt követő, mintegy 90 fokos, nyugati irányba történő forduló a cél magasságának elérése után pontosan a várakozó gépágyús Me-410-esek elé hozta az ellenséget. A pilóták izgatottan várták a fejleményeket. Közben a főváros körüli légvédelmi ütegek erős tűzzel fogadták a négymotoros bombázókat s a heves elhárítás kissé szétszórta a kötelékeket. A magyarnémet századokat is zavarta és lazította a pontosan működő földi légvédelem, de hamarosan tisztázódott a helyzet és az ütegek elhallgattak. A levegőben a német Me-410-es rombolók sortűze pánikot okozott a bombázók soraiban, mert pillanatokon belül nyolc négymotoros gép zuhant le. Ez a kezdeti siker olyan hatást gyakorolt a rombolók biztosításával megbízott német és a türelmetlenkedő magyar vadászokra, hogy magukat visszatartani nem bírván, rávetették magukat a bombázókra. A kísérő vadászok azonnal kihasználták a helyzetet és a védelem nélküli rombolókra csaptak rá. A kialakuló légiharcok széthúzták a légteret, mindenki a saját ellenfelével volt elfoglalva. Irányi egy Fortresst vett tűz alá és megelégedetten látta, hogy a gép egy lapos, dugóhúzószerű mozdulattal ment egyre lejjebb, majd megjelent az első ejtőernyő selyemkupolája. Heppes őrnagy 10.24-kor egy 30 Liberátorból álló laza köteléket támadott meg. A bevált, jobbról felülről való rázuhanással közelítette meg a jobbszélső gépet. A lövészek vad elhárító tüzére kénytelen volt már 250 méterről rövid sorozatokkal tüzet nyitni. A bombázók fölött 50 méternyire bal fordulóval átváltott s jobb fordulóval a támadás megismétlésére készült, amikor az enyhén süllyedő, füstölgő motorú gépből a személyzet megkezdte az ejtőernyővel való 41
