Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Az élet megy tovább…
hogy Szőr úgy vezette a századát, mint egy “kalózkapitány”. Ezzel azt akarta mondani, hogy nem minden úgy ment Szőréknél, mint ahogyan azt a Szolgálati Szabályzat előírta. Ilyen hírek, ha nem is éppen ezzel a jelzővel összekapcsolva, keringtek a repülő “berkekben” is. Az igazat megvallva, nem ragaszkodtam minden esetben a Szolgálati Szabályzathoz, tehát a kalózkapitányi jelzőt nem bánom — írta Szőr. Sok esetben nem volt megfelelő utasítás a Szolgálati Szabályzatban a mindennapi életünkben felmerülő rendkívüli eseményekre. Két SS katonát agyonlövettem, amikor tetten értük őket, amikor egy magyar gazdát kiraboltak. Másik alkalommal egy német SS csoport magyar tehéncsordát terelt nyugat felé. Géppisztolyokkal “rábeszéltük” őket egy néhány marha átadására. Jussunk volt hozzá, magyar vagyon volt. Ragaszkodtam hozzá, hogy embereimet csakis én fenyíthetem meg, még akkor is, ha másutt csinálták a “disznóságot”. Nem tűrtem, hogy “zabráljanak” a civil lakosságtól, akár a fronton, akár otthon. Ha ilyesmi a tudomásomra jutott, akkor az illetőt a lehető legszigorúbban megbüntettem és kirúgtam a századból. Voltak esetek, amelyeket fenyíteni kellett volna papírforma szerint, de nem büntettem. Amikor 1943-ban az új Stukák átvételére Nikolayevbe repültünk, az ott tartózkodó román zubósokat a mieink kiverték a legénységi étkezdéből. Nem fenyítettem meg őket. 1944. októberében, amikor Lengyelországból Sárospatakra települtünk, a moziba nem akarták a németek az embereimet beengedni a "Nur für Deutschen” fenntartott helyekre. A mieink olyan dühbe jöttek, hogy a németeket kizavarták a moziból és jól öszszeverték őket. A német városparancsnok szigorú fenyítést követelt. Az embereim extra kimenőt kaptak. Ha valaki elkésett a kimenőről és a kihallgatáson bevallotta, hogy berúgott vagy pedig hogy nem volt elég “lelkiereje” otthagyni idő előtt a babáját, az aránylag könnyen megúszta. Ha valaki süket dumával próbált “befírolni”, azt bezártam. Egyetlen szökevényem nem volt. Mindig jól étkeztünk. A rumadagokat nem adtuk ki, hanem azt a számvivő altiszt és a szakács elcserélték marháért, sertésért vagy aprójószágért. Hát az itt leírtak nem merítik ki a kalózkodás fogalmát — írja Szőr. Sajnos az igaz, hogy nem hajózó beosztottjaim közül ketten is repülő hősihalált haltak. Dr. Szakály János mü. fhdgy. és Dr. Balázs István orvos zls. önként jelentkeztek bevetésre, mert veszteségeink utánpótlására nem kaptunk személyzetet. Mindketten “Posthumus” lovagkeresztet kaptak (bár abból már nem sok hasznuk volt). Egy másik ügy is terheli katonai és vallási lelkiismeretemet. Egy református tábori lelkész, aki híres motorkerékpáros versenyző volt, addig rimánkodott, amíg megengedtem neki, hogy mint lövész, bevetésre mehessen. Nem hiszem, hogy lenne még egy magyar egyházi személy, akinek 7 zubo bevetése lett volna. Híres vagányok voltak a zubok — írja Gaál Gyula. Általában német zubo osztályok negyedik századaként működtek. Úgy érezték, hogy meg kell mutatni a “sváb sógornak”, hogy nem ők találták ki a spanyolviaszt és hogy a magyarok is meg tudják tenni mindazt, amire a Stukák képesek. Gyakran még rá is tromfoltak a német sógorra. Köztudomású volt, hogy Lévay Szőrért mindenre képesek voltak az emberei. Mindegy, hogy M.kir. szds-nak, vagy osztályparancsnoknak vagy kalozkapitánynak nevezzük, kiváló harctéri teljesítményei “Szőrt” a Légierők legendás alakjává avatták. AZ ÉLET MEGY TOVÁBB (Szerkesztő) 1942 nyarán Mocsáry István őrnagynak, a 4. bombázó osztály parancsnokának a gépét találat érte és kigyulladt a Don melletti Uryw fölött. A mellette ülő Németh János vk. alezredes szerint — aki ejtőernyővel kiugrott — Mocsáry István is kiugorhatott volna, de hátra tekintve várta, hogy a szerelője és a rádiósa ugorjának. Sajnos nem tudta azok életét megmenteni és végül neki sem volt ideje ugrani. Hosszú évtizedek után sikerült a lányával kapcsolatot találni. Küzdelmes életükről, így szereztem tudomást. Mocsáry István a frontról, a haditudósítók útján hanglemezre vett üzenetet küldött a családjának. Ezt már csak hősi halála után kapták meg. Özvegye, Klára, hat éves kislánya Fruzsina és öt éves kisfia Péter, sírva hallgatták az utolsó üzenetet. Nagy nyomorban hányódtak Ausztriában két évig a háború után. Sajnos nem volt senki ismerős repülő aki segített volna. Otthon semmijük sem maradt. Klára asszony állást szerzett magának. A gyerekeket még középiskolába is csak nagy nehézséggel sikerült felvétetni. Fruzsina a művészetek iránt érdeklődött. Közgazdasági technikumba vették fel. Péternek tudós hajlamai voltak. A dohány ipari technikum tanulója lett. Később Péter egy országos tanulmányi versenyen első díjat nyert kémiából. Felvették egyetemre Or-Mocsáry István gyermekei: Péter és Fruzsina Mocsáry Fruzsina, férje és két fia vos lett. 20 éve dolgozik és tanít a Debreceni Klinikán, mint szülész és nőgyógyász. Fruzsina mint titkárnő kereste a kenyerét. Mint egy orvosprofesszor titkárnője ismerkedett meg Dr. Ker-Mocsáry Péter gyermekei: Eszter és Péter ridge, Cambridge (Anglia) biológussal. 63-ban volt az esküvő Debrecenben. Azóta Cambridge-ben élnek. Fruzsina elvégezte Angliában az egyetemi tanulmányait. Jelenleg művészettörténetet tanít. Özvegy Mocsáry Istvánné férjhez ment Balássy Istvánhoz (“Micu”) akivel Debrecenben élnek. Az élet megy tovább... Az “Élet megy tovább” című rovatot szeretnénk hasonló beszámolókkal folytatni. Szerkesztő 33
