Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
vitéz Lévay Győző: "Még a levegőben is üldöztek a nők!"
Jobb fordulóval eltűnnek alattam, még mielőtt elértem volna a felhőket. A két felhő között kissé visszanyertem a lélegzetemet, majd egy nagyobb lyukon megint a felhő alá buktam. Alattam még ádázul dúlt a csata. Nyolc kilőtt T.34-est számláltam meg és öt német Panthert, de a levegőben már egyedül találtam magam. Kelet felé még láttam az oroszokat, amint laza kötelékben hazafelé igyekeztek, hét I1.2-es és hét Yak.9-est számláltam meg. D.Ny. felé megpillantottam a 9 Stukát, szorosan a “földhöz lapulva”, felettük két Fóka. Még egy nagy kört repülök, hogy kissé lecsillapítsam táncoló idegeimet, és élvezzem a magányt, aztán hazafelé indulok. Mikor a repteret megláttam, a stukák éppen begurulóban voltak és a két Fóka siklott leszálláshoz. “Kidobtam” a futóimat és a szokásos kör repülése nélkül én is siklásba kezdtem. Begurulás után a gépemből kiugorva az első dolgom volt, hogy cigarettára gyújtottam. Azóta sem esett még egy cigaretta olyan jól, mint az a cigaretta 1944. december 22-én. Csak abban reménykedtem, hogy beosztottjaim közül senki sem veszi majd észre a kezeim remegését. Azt, hogy a metsző hideg ellenére az egész testem, a fejem búbjától a lábujjamig izzadságban úszott, csak én tudtam egyedül. Harcálláspontomra érve Speer fhdgy. jelentette, hogy Kishady Gábor sérült gépével Győrben szállt le. Nemsokára leszállásom után Rudel gratulált a jól végzett munkához. Az igazat megvallva abban a pillanatban a pokolba kívántam őt a makacsságával együtt! Még aznap visszatelepültünk Páliba. December 29- én én Kapuváron házasságot kötöttem menyasszonyommal. Sajnos a “mézeshetekből” semmi sem lett aznap, mert az idő gyönyörű volt és bevetést kellett repüljek. A háborút szerencsésen túléltem és mivel az 1943— 44-es években személyesen győződtem meg Oroszországban, hogy a “dicső szovjet életforma és színvonal” nem az én gyomromnak való, Ausztráliában telepedtem le. Közel harminc évig meglehetősen büszke voltam a december 22-i haditettemre, hiszen négyszeres túlerővel szemben is megálltuk a helyünket és két orosz gépet lőttünk le saját veszteség nélkül, mert a gépeinken talált jónéhány lyukat nem lehet veszteségnek számítani. Igen, büszke voltam mindaddig, amíg kezembe nem került egy, a “Balatoni csata” című könyv, ami a dunántúli harcokat tárgyalja meglehetős részletességgel, megemlítve mindkét harcoló fél egységeit. A könyv 61. oldalán megemlíti, hogy 1944. december 22-én a délelőtti órákban a 189. Szovjet csatarepülő ho., Il.l-es, valamint az 586. Szovjet gárda vadászrepülő ezred Yak. 9.D. gépei vettek részt páncélosok elleni támadásokban és légiharcokban Székesfehérvár és Lovasberény térségében. Mivel szerettem volna többet megtudni egykori ellenfeleimről, lesiettem a helyi könyvtárba és kivettem a “The Sovjet Air Force in the Second World War” című hadtörténelmi könyvet. Ebben a könyvben aztán találtam hivatkozást az 586. vadászrepülő ezredre. Nem kis meglepetéssel, de annál nagyobb csalódással tudtam meg, hogy az 586. orosz vadászezred pilótái mind nők voltak. Ez aztán sok mindent megmagyarázott!!! Büszkeségem pillanatok alatt cafatokra foszlott. Hogy azt a keserű ízt, amit ez az információ okozott a számban, kissé enyhítsem, feleségemhez fordultam, aki egy romantikus regény olvasásába volt merülve; “Tudod-e Margó, milyen szerencsés voltál, hogy feleségül vehettelek? Biztosan nincs tudomásod arról, hogy egy héttel az esküvőnk előtt nyolc nő üldözött engem életre-halálra? Nejem még arra sem méltatott, hogy az orrát kiemelje a könyvből, csak a vállán keresztül vetette oda nekem: “Ne beszélj bolondokat! Szégyelld magad, hogy még mindig a nőkön jár az eszed, te vén kéjenc!” ‘Sic transit gloria mundi.” LÉVAY “SZŐR” A nevét úgy kapta, hogy egyik tanfolyamon, 1938-ban a német oktatótiszt bosszantására minden reggel úgy üdvözölte Szántó Bélát, hogy “Good morning Sir, how are you Sir?” (ez volt akkoriban az összes angol tudománya) Így ragadt rajta a “Sir”, ami később “Szőr” lett, majd “Szőr”-ré korcsosult. Első nagy szerelmem a repülés, számomra befejeződött a háború elvesztésekor — írta Szőr a levelében. Öt évig Németországban kísérleteztem a különféle kenyérkereseti lehetőségekkel. Napszámos munkától artisták menedzseléséig sok mindent megpróbáltam. Ausztráliába való kivándorlásom után voltam a kormány által alkalmazott emigrációs tábori supervisor, majd vasúti segédmunkás lettem. Később egy vasúti hostelnek (munkásszálló) voltam a menedzsere. Ez 10 évig tartott. 17 évig Frozen Food Distributor (fagyasztott élelmiszer elosztó) voltam. 1979-ben nyugalomba vonultam, amikor kikopott csípőmet megoperálták és néhány “alkatrészt” kicseréltek. Civil karrierről nem beszélhetek, viszont soha nem éhezett a családom, tető is volt a fejünk felett, és saját gépkocsimat hajtom. Lévay Szőr katonai karrierjére talán a kitüntetései révén lehetne a legjobban következtetni. A Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjének és Lovagke-Börgönd — 1944 — obit. Oberneder német összekötőtiszt benzint próbál kérni gépkocsijához. resztjének a tulajdonosa. Tűzkeresztjén sebesülési sávot visel. A németek kitüntették az I. és II. osztályú vaskereszttel. Valószínűleg Lévay Szőr az egyetlen magyar katona, aki megkapta a “Deutsches Kreutz im Gold” kitüntetést. (Ez volt az első osztályú vaskereszt és a lovagkereszt közötti kitüntetés.) Megkapta még a németektől a “Golden Frontflug Schpange für Schlachtflieger mit 200 Anhaenger” jelvényt. 180 zubo (zuhanó bombázó) és 26 vabo (vadászbombázó vagy csatarepülő) bevetése volt. Gaál Gyula repülő történész barátom azt írta egyik magánlevelében, 32
