Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

vitéz Lévay Győző: "Még a levegőben is üldöztek a nők!"

akasztjuk gépeinkre a “nyúlbombákat” és vissza nem települünk Páliba, könnyen megeshet, hogy holnap reggel az orosz napos-tizedes csinál majd nekünk ébresztőt.

Ide Várpalotára csak a legszükségesebb keretet hoztam magammal, a légi és földi rész zöme, valamint a 100 körüli családtag Páliban maradt. Ha visszatelepülünk Páliba, legalább megint láthatom menyasszonyomat Margót, akivel — ha addig még élek — éppen mához egy hétre lesz az esküvőnk. Abban reménykedem, hogy aznap az idő nem lesz repülésre alkalmas és a délutánomat majd szabaddá tehetem egy félnapos “mézeshetek” reményében.

Fél tíz tájban a köd erősen kezdett felszakadozni. Kinézve a bódé ablakán már majdnem látni lehet a reptér másik szélét.

Börgönd — 1944 november — Bevetés előtti megbeszélés. Balról: Müller hdgy., Kinader ßidgy., Rudel alezredes, Lévay szds.

Töprengésemből a tábori telefon berregése riaszt fel. A vonal másik végén Rudel alezredes beszél. Közli velem, hogy sajnos ők még a négy gépet sem tudják startra állítani. Vállalom-e a vadász kíséretet az én négy gépemmel, mert ha nem, akkor ő kíséret nélkül hajtja majd végre a támadást. Mi a csudát válaszolhattam volna? “Persze, hogy vállalom!” — Bár úgy éreztem, hogy inkább a hiú vagánykodás beszél belőlem. Ha megtagadtam volna a bevetést, a szent sem moshatta volna le rólam a gyávaság vádját.

Behívtam a bevetésre kiválasztott három pilótát, Kázár László fhdgy.-ot, az első szd. pk.-át, Sipos János

1. A nyúlbomba egy, a felfüggeszthető benzintartályhoz hasonló fém tartály volt, amelyet a Ju.87-eseken és a F.W.190-eseken egyaránt használtunk gyors áttelepülések esetén. Rendesen a gép szárnyára egy bomba helyett ezeket a tartályokat függesztettük fel és csomagoltuk bele a gép személyzetének legszükségesebb személyi felszerelését és toalettszereit, amelyekkel át tudta vészelni az időt addig, amíg a földi rész megérkezett az új repülőtérre. A gép azután teljes bomba terheléssel és a nyúlbombával még egy bevetést repült a régi reptérről és már az új reptérre szállt le. Természetesen vigyázni kellett arra, hogy a bevetés izgalmában a pilóta véletlenül ki ne oldja a nyúlbombát is. Egy esetről tudok, amikor egy fiatal német hadnagy “leeresztette” a nyúlbombát a többi bombával. Eltudom képzelni az oroszok meglepetését, amikor egy éles bomba helyett pizsama, pokrócok, fogpaszta és borotválkozószerek, no meg pár tiszta alsónadrág hullott a nyakukba.

őrm.-t, valamint Kishady Gábor fhdgy.-ot a segédtisztemet, aki “hivatalból” is a kísérőm volt. Közöltem velük az új helyzetet és figyelmeztettem őket, hogy a bevetés nem lesz könnyű, mert Rudel fejére az oroszok hatalmas vérdíjat tűztek ki és mindig akad egy-két “pénzéhes” orosz vadász, aki Rudel rovására szeretne meggazdagodni, tehát minden valószínűség szerint “kellemetlen látogatók” társaságával kell majd számolnunk. Azt tanácsoltam, hogy amíg a levegőben leszünk, úgy járjon a szemük, mint a “tetvészkedő” majomé, nehogy meglepetés érjen bennünket. Ülő készültséget rendeltem el.

Gépemhez érve, hűséges szerelőm Zombori Pista törzsőrmester biztosított, hogy a gépem rendben van, majd segített bekötni hevedereimet. Még egy gyors ellenőrzés a kormánylapokon és szemem a reptér túlsó oldalára szegeződik, ahonnan a zöld rakéta-jelet várom. Az nem is váratott sokáig magára. Tíz óra felé a látás 2 km-re javult, és a zöld rakéta indulásra adott parancsot. Motorom azonnal indul. A szerelők kirántják a féktuskókat a kerekek elől és máris gurulok a startvonal felé. Mögöttem Kázár, Sipos és Kishady libasorban. A Ju. 87-ek V-alakban már a startvonalon állanak és pillanatokon belül levegőben vannak. Megvárom, amíg a Stukák légcsavar szele lecsillapodik, kinyújtott karral megadom az indulási parancsot és máris tólom előre a gázkart. Hűséges “madaram” felgyorsul és máris levegőben vagyunk. Bal szárnyamon Kishady Gábor, tőlem jobbra és valamivel fölöttem Kázár Laci, az ő jobbszárnyán pedig Sipos János őrm. Rudel a terephez lapulva nagy balkört repül. Cca 1000 méteren 7/10-es szakadozott felhők, fölötte még úgy 2000 méteren zárt felhőtakaró. Trükkös lesz ma a kísérés! Erősen lefojtott motorral, széles hullámvonalban repülünk a felhő alatt, majd egy felhőlyukon a felhők fölé bújunk, hogy ellenőrizhessük, mi van a két felhőréteg között, majd a következő lyukon megint a felhő alá bukunk, hogy a Stukákat szemmel tartsuk. így hullámvasutazunk a föld és a felhőrétegek között, de csak kb. 10 percig, hiszen a célterület csak 35 km-re van. Az utolsó lyukon kibukva, balra alattunk megpillantottam a páncélosokat. Kemény harc folyik odalent és úgy néz ki, hogy a németeknek szüksége van egy kis segítségre. Rudel Stukái felfejlődnek a támadáshoz, míg mi nagy balkört repülünk a harcban álló páncélosok felett. Rudel az első rácsapással végzett az első T.34-el. Fantasztikus ez az ember, hogy milyen pontosan tud lőni! A többi gépek lépcsőzetes körben repülnek mögötte, de a célzásuk korántsem olyan pontos, mint a parancsnokuké. Éppen befejeztem a kört, amikor megpillantottam az első U.2-est, amint kibukott a felhőből és enyhe siklással a német páncélosok felé igyekezett. A 199 bevetésem alatt már megtanultam, hogy az orosz pilótáknak averziójuk van nyomjelzőkbe belerepülni. Az MG. 131-es 13 mm-es géppuskámból egy rövid sorozatot eresztek az orra elé. Tudomásul vette közlésemet, mert éles bal fordulóval egyenesen felém repül. Gépe mint egy nagy ferde teknő fekszik a célzókészülékemben. Előretartásról nem is kell gondoskodjak, mert egyenesen bele fog repülni a géppuskáim füzébe. Mikor kb. 50 méterre van tőlem, mind a négy géppuskámmal tüzet nyitok. Remekül fekszik a célkeresztemben. Lövéseim a légcsavarjától a vezérsíkjáig végigpásztázzák. Az MG. 151/20. géppuskám 20 mm-es lövedékei okoznak nagy

30