Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

vitéz Lévay Győző: "Még a levegőben is üldöztek a nők!"

^Még n U(§mg@(sxBtj7)No (Ш^ёжШк ®

vitéz LÉVAY GYŐZŐ szkv. rep. szds.

Várpalota, 1944. december 22. — A sűrű köd fehéren kavarog, mint a tej a köpülőben. Félórás készültségben vagyunk, de nem hinném, hogy ez a “kakaó” ma még felszakadna. Jóformán az orrom hegyét sem látom. Nem is nagy baj, hiszen a 102/1. vadászbombázó osztály nem a legütőképesebb alakulata a keleti frontnak. Az osztály november 20-án alakult meg az én parancsnokságom alatt, az én volt századomból a 102/2 zuhanóbombázó századból, valamint a 102/1 bombázó századból, melynek Homér “Atya” a parancsnoka (ezt a becenevet még az akadémián kapta, ahol mi, az alsóévesek neveztük el Atyának.) Ez a szolgálati viszony kissé gondolkodóba ejtett, mert Homér Imre két évvel idősebb nálam rangban; kényelmetlenül éreztem magam, hogy egy nálamnál idősebb tiszttársam felett parancsnokoljak. Jelenleg azonban ez nem okozott nekem fejfájást, mert a 102/1 szd. pilótái Németországban, Öls városban vannak F.W. 190-es átképzésen és csak a 102/2 szd. és a parancsnoki raj képviseli a “büszke” vadászbombázó osztályt, de az sem nagyon, mert az eredeti 16 F.W. 190. F.8-as gépből már csak 7 üzemképes.

Nincs azonban mit szégyellnem, mert ma reggel Rudel alezredes, a S.G.2. parancsnoka áttelefonált a reptér másik oldaláról és kérte, tudnék-e egy rajt startra állítani, mert ő a köd feltisztulása után a rendelkezésére álló 9 Ju.87. G.l-es géppel a Lovsaberény térségében, a túlerőben lévő orosz páncélosok támadására készül, és a S.G.2/1 osztálynak már csak 4 üzemképes F.W. 190- es gépe van. Ezért kért, hogy a vadászkíséretet én 4 géppel támogassam. Természetesen vállaltam a feladatot, sőt megígértem, hogy a bevetésen magam is részt veszek. Ezt nem kellett volna tennem, mert Szirmay vörgy. úr, a ho. pk-a szigorú parancsot adott, hogy bevetést csak akkor repülhetek, ha a teljes osztály egy kötelékben lesz majd bevetve. Szirmay már két alkalommal letiltott a repülésről, azzal az indokkal, hogy már elég bevetést repültem és senkinek sem tart a szerencséje örökké. Letiltásait azonban nem vettem komolyan és rendesen megszegtem a parancsát, mert nem lett volna képem az irodában kuksolni, amíg hűséges pilótáim a vásárra viszik a bőrüket. “Nicsak — gondolnák — Szőratya hamar itthagyott bennünket, úgylátszik félti a saját bőrét!”

vitéz Lévay Győző szkv. rep. szds.

Nincs mit szégyellnünk, hogy csak 7 üzemképes gépünk van a 16-ból, a németeknek csak 4 van 40-ből! Igen, 9 gépet vesztettünk egy hónap alatt, de csak két pilótát. December 16-án Zsoldos László szkv. légiharcban megsebesült, és sebesülten Bakonytamási közelében egy szántóföldön kényszerleszállást hajtott végre.

A gép fejreállt és mivel Zsoldos súlyosan sebesült, nem tudott a gépből kiszállni. A gép csak 50 m-re volt egy úttól, amelyen S.S. alakulatok voltak visszavonulóban, de senki sem sietett Zsoldos segítségére, és így ő a gépben ülve megfagyott! Tegnap Balthazár Tibor fhdgy., az első szd. egyik rajparancsnoka légiharcba keveredett La.5-ös szovjet vadászokkal. A túlsúlyban lévő oroszok Bathazárt lelőtték. Gépe kigyulladt. Valószínűleg ő maga is súlyosan sebesülhetett, mert nem ugrott ki. A többi gépveszteséget a nagy hideg és a sáros repterek okozták, törésekben.

Kilenc óra felé egy kis szél kerekedett. Talán ez majd felszakítja a ködöt! Parancsot adtam Eperjesy Pistának, a kiváló műszaki tisztemnek, hogy a még meglévő gépeket motorpróbázzák és a motorokat tartsák melegen. A hét “Fóka” a repteret környező cserjésben van álcázva. Látni nem látom őket, csak hallom az 1700 lóerős BMW 801 D2-es motorok egészséges dübörgését. A reptér másik oldaláról is idehangzik a Stukák Jumo motorjainak a dübörgése.

Ha ma bevetésre megyek, ez lesz a 200. bevetésem és nincs kétségem, hogy ez a bevetés “szőrös” lesz. Az 50., 100., 150. bevetésem mind “szőrös” volt, tehát az átlagok törvénye szerint ez sem lesz könnyű. Máig már 19 bevetést repültem a “Fókával”, de még mindig egy kis nosztalgiát érzek, ha a Stukák motorjait hallom, főképpen azért, mert a Stukákban a rádió mindig megbízhatóan működött, a Fókában pedig egyáltalán nincs rádió, mert a rádiók Németországból még mindig nem érkeztek meg és így bevetések alkalmával csak jelekkel tudunk egymással érintkezni, és ez nem a legmegbízhatóbb módja a híradásnak.

A szőrmével bélelt repülőruha ellenére is fázni kezdtem. Jólesett belépnem a kétszobás kis fabódéba, amely harcálláspontomnak lett berendezve. Az első szobában vörösen izzott a kis vaskályha. Körülötte melegedett a hat készültségben lévő pilóta. A második helyiségben Speer János, az oszt. La. (hadműveleti) tisztje éppen az első vonalakat rajzolta be a térképre. Atérkép fölé hajolva láttam, hogy a helyzet nem valami rózsás . . . sőt! A Dunántúlon nagyon heves harcok dúltak. A szovjet csapatok már mindenütt átkeltek a Dunán és hatalmas erőkkel nyomultak É.NY. felé, hogy a komáromi hídfőben lévő csapataikkal egyesülve bekerítsék a fővárost. Döbbenten láttam, hogy mi itt Várpalotán milyen kényes helyzetben vagyunk. Az orosz csapatok a Balaton É.NY.-i csücskénél már átlépték a Sió csatornát és tőlünk légvonalban alig 10 km-re vannak. Ha ma fel nem

29