Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Dr. Szimonisz László: Egy repülő orvos emlékeiből

véleményemben és hozzátette, hogy Rába Imre lezuhanásánál a vakrepülő műszerek még nem működhettek a kívánt mértékben. Kérdésemre egyértelműen azt válaszolta, hogy a trimmelő kiegészítése egy mechanikus, kézileg működtetett alternatívával semmiféle műszaki nehézségbe nem ütközött volna.

Tóni a búcsúzásnál összes bajtársainknak legmelegebb üdvözleteit külte — ezennel továbbítom azokat.

Végül Majoros János véleményéhez még csak anynyit, hogy magam sose hallottam egy oldalkocsis motorkerékpárról, melyet Veszprémben beraktak a Savoiaba. De János szavaival zárom én is soraimat: “Sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet határozottan ebben az esetben

UTÖSZÓ

(Szűcs Lajos tizedes esete)

A hadműveleti területen, inkább csak tudat alatt, feltűnt nekem, hogy egy jónövésű, több mint kétméteres alak többször behatóan “tanulmányozta” a Savoiat. Egy szép napon, Dnyepropetrovsk repülőterén elém állott és bemutatkozott: “Főhadnagy úr, Szűcs Lajos tizedes alázatosan bemutatkozom. Angyalföldről vagyok, ahol a múlt héten fiam született. Szabadságot kaptam Zichy hdgy. úrtól. Nagyon kérem főhadnagy urat, vigyen magával, hogy láthassam fiamat!” “Ilyesmiről szó sem lehet” — válaszoltam meglepve — “fiadhoz gratulálok, de csak nem képzeled, hogy miattad eggyel kevesebb sebesültet viszünk haza . . .?” Szűcs nem tágított: “Főhadnagy úr kérem, ne is tessék törődni velem. Nem fog látni engem senki, sem a beszállásnál, sem az érkezésnél. A levegőben pedig még kevésbé.” — Nem vettem komolyan és kértem, hogy hagyjon békében: “Éppen elég más gondom van” — mondtam neki és többé nem is láttam Szűcsöt.

Azaz mégis: amikor Budaörsön a leszállás után egész testében dideregve hozzám lépett: “Alázatosan köszönöm, hogy a főhadnagy úr elhozott mint potyautast! Ha pocsék hideg is volt a lövészteknőben.”*

Almélkodásomat kihasználva egy cédulát nyújtott át, neve mellett telefonszámával. “Nagyon kérem, tessék felhívni a legközelebbi startot megelőző estén. Nem szeretnék frontszökevény hírébe jutni. Nem fogja megbánni a főhadnagy úr — Ígérem . . .”

Ezzel eltűnt a ködös alkonyaiban, de eltűnt az én emlékezetemből is. Amikor november 3-án este végre jó időprognózist kaptunk a hadműveleti területről, az előkészületek hevében senki sem hívta fel Szűcs Lajost angyalföldi otthonában. így a Savoia másnap őnélküle startolt el utolsó útjára . . .

11 óra lehetett, amikor befejeztük a kiégett roncs utasainak számbavételét. Egyszercsak egy hatalmas figura eltakarta előlem az időközben kisütő Nap sugarait. Feszes “vigyázz”-ban Szűcs Lajos állott előttem. Halk hangon csak annyit mondott: “Ezt sose fogom elfelejteni főhadnagy úrnak” — és hevesen megrázta kezemet. Az angyalföldi vagány szemében mintha egyegy könnycseppet fedeztem volna fel . . .**

* A Savoia hasán eje. szállítógép idejéből üres lövészteknő maradt vissza. Ebbe a gép utasteréből egy fedőlemez eltávolításával lehet “beszállni”.

*«

Szűcs tizedes jelentő-motorkerékpáros volt Zichy Imre hdgy. gk. szállító oszlopában. Valamikor 1942-ben láttam újra, amikor — feledékenységemet meghálálandó — egy általa zsákmányolt távcsöves orvlövész (partizán) puskát nyújtott át “emlékbe”.

Egy repülő orvos emlékeiből

Dr. Szimonisz László

A repüléssel kapcsolatos orvosi problémák lassan vál tak ismeretessé. Dr. Paul Bert, aki orvosi diploma szerzése után a párizsi Faculté des Sciences fizikai tanszékére került, 1878-ban megjelent könyvében mai követelményeknek megfelelő tudományos pontossággal fejtette ki a magasság által okozott nyomáscsökkenés következményeit és magassági kamrájában végzett kísérletek alapján a veszélyek megelőzését. Kísérleti eredményei szomorú megerősítést nyertek, amikor 1875-ben Tissandier két társával egy ballonon — 72%-os oxigéntömlőkkel — magassági repülésre indult. Dr. Bert figyelmeztető levele a felszállás után érkezett és a kb. 8700 m magasságot elérő repülést egyedül Tissandier élte túl. A Wright testvérek motoros gépe új perspektívákat és kérdéseket hozott. Az első világháború alatt egy kitüntetett pilóta-századost azzal vádolt két kísérője, hogy Anglia felett három német géptől gyáván megfutamodott. A százados erősítette, hogy hat német gép volt és 6 csak a fennálló parancsot követve tért ki a túlerő elől. A hadbíróság által elrendelt orvosi vizsgálat enyhe, fénytörési zavarral együtt járó kancsalságot talált, ami a hibás alkalmazkodás folytán kettős látást idézett elő. Egy gyenge szemüveg nemcsak a becsületét, de később talán az életét is megmentette.

A gépek teljesítő képességének növekedése a gyorsulások, az oxigénhiány, a vakrepülés problémáit hozta felszínre és a két világháború között kialakult a korszerű repülő-orvostudomány. A magassági kamrában a légnyomás változás, oxigénhiány hatását vizsgálták ki, centrifugákkal a gyorsulások következményeit elemezték és a laboratóriumok pontosan meghatározták az emberi tűrőképesség határait. A tervező mérnökök ezen adatok ismeretében építették az új, nagy sebességű gépeket, légzőkészülékeket, automata pilótát, túlnyomásos kabinokat, űr- és Hold-repülő járműveket, vagyis a pilóta és később a nagyközönség által biztonságosan használható szállító és harci eszközöket.

Ma a 12 km magasan, a hangnál gyorsabban haladó “supersonic” gép utasai az óceán felett ingujjban italozva nem gondolnak arra, hogy “odakinn” 55 fokos hideg van és a kinti levegőt lélegezve nem sokáig élnének. A korszerű távolfelderítők 27 — 30 km magasan, 3 Mach körül cirkálnak. Az űrrepülés során 28.000 km/h sebességgel repülő gépnél a személyzet légzése, vérnyomása, szívműködése állandó földi megfigyelés alatt áll, melyeknek elektronikus eszközei ma már a mindennapi orvosi gyakorlatban is megtalálhatók.

Mint fiatal gyerek, elragadtatott irigykedéssel figyeltem a madarak repülését: a fecskék könnyed bukófordu-19