Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Ösztöndíjasunk
Az idei tábori élet már jóval könnyebb volt mint a tavalyi (trentoni). Egy iskolában voltunk elszállásolva. Az altiszti étteremben (Junior Ranks Mess) étkeztünk. Ha az időjásár engedte, a repülés minden nap napkeltétől napnyugtáig folyt. Minden nap megkaptuk a másnapi egyéni repülő tervet (beosztást), ami az egyéni előrehaladástól függött. Mi repülő növendékek természetesen kevésnek tartottuk a repülő időnket, ami napi átlagban másfélórás repülést jelentett. Az elméleti oktatásban való kiképzés komoly tanulást igényelt. Szabad idejében mindenki azt csinálta amit akart. Az első hetekben a vizsgára való készüléssel, nagyon nagy terjedelmű anyag tanulásával telt el a szabad időnk. Július 14-én lettem egyedül repülő. Az első “szólózó” csoportban voltam. Ezt az eredményt a vitorlázó gyakor-A Cessna 152-II-es géppel. A Cessna műszerfalánál. latomnak “tudtam be”. Gyakorlatban tartásomhoz hozzájárult az, hogy hétvégeken egész szezon alatt jártam vitorlázni az elmúlt év folyamán. Az első motoros szóló repülésem után boldogan fogadtam a gratulációkat. Tetőtől talpig vizes lettem a hagyományos locsolás után, amit a társaim a készenlétben tartott vödrökkel nagy lelkesedéssel hajtottak végre. A legélvezetesebb repülésem az első vándorrepülésem (cross country) volt. Carlton —Sudbury —North Bay háromszöget kellett berepülnöm. Repülés közben arra Air Cadet Andrew Dobrei, a két sassal a zubbonyán. gondoltam, hogy milyen nagy ez az ország. Órákon át repültem, majdnem teljesen lakatlan területek felett. Július 26-án megírtuk a hivatalos “Ministry of Transport” vizsgát. Nagy megkönnyebbülés volt ezen túlesni. A városban egy nagy “party”-val ünnepeltük meg ezt az eseményt. Ezután lett igazán szép a tábori élet. Csak a repülés volt az egyetlen feladatunk. Célunk az volt, hogy növeljük a repülő időnket a “log book”-ban (start könyvben). Én az első tíz között voltam, akit 31 órai repülés után a kiképzők felkészültnek találtak a gyakorlati vizsgára. Amikor leszálltam augusztus 8-i vizsgarepülésem után és a vizsga-biztos gratulált, tudtam, hogy csak néhány óra repülési idő választ el a pilóta jogosítványomtól. Augusztus 10-én lerepültem a 36 órát. Ez az Air Cadet League képesítési feltétele. Amikor a gépemet leparkoltam, meghatottan simítottam végig a gép műszerfalát. Augusztus 11-én volt a záróünnepély. Hivatalosan csak 14-en fejeztük be a kiképzést az 50-ből. A többieknek nem volt elég repülő idejük, vagy még nem jutottak el a vizsga repülésig. Gyakorlati vizsgán a negyedik helyet értem el a csoportból. Ezt azért említem, hogy az oshawai magyar repülőknek bizonyítsam, hogy bizalmukat kiérdemeltem az ösztöndíjjal. Brigadier General Button tűzte a mellemre az “új” szárnyakat. Három nap hijján egy évvel ezelőtt kaptam meg a vitorlázó szárnyakat. Szeretném, hogy azok a magyar pilóták, akiket a repülő napokon megismertem nem vallanának szégyent velem. Andris, büszkék vagyunk Rád! További jó leszállást kívánnak az oshawai veterán bajtársak. Gratulálunk a magyar érettségihez is. Szerkesztő 93
