Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Ejtőernyőseink történetéből
v. Szügyi Zoltán vőrgy. hivatalosan kiutalt otthona a börtön elhagyása után. volt számukra, így földi alakulatként 1944-ben vetették be őket a Kárpátokba és attól kezdve, a háború végéig a legkritikusabb helyeken harcoltak, mindenütt kiválóan megállva helyüket, parancsnokukkal együtt. 1944 őszén a Kormányzó Úr "különleges feladatok" végrehajtására alkalmas hadosztály megszervezésével bízta meg vitéz Szügyi Zoltán eje. ezredest. A Hadosztályt Szent László királyról nevezte el. Gerincét az eje.ezred képezte, Tassonyi Edömér parancsnoksága alatt, 2. ezredét a repülőkből alakított lövész egységek, 3. ezredét a testőrökből és az altisztképző iskolák kiképző kereteiből jelentkezettek adták. Alig megalakulva, a hadosztály csoportjait a legveszélyesebb helyzetek mentésére máris bevetették. Hihetetlen veszteségek árán, de legendás hírnevet szerzett magának a hadosztály. Végül a Garam melletti csatákban majdnem teljesen elvéreztek. Romjait — utolsó erőfeszítésként — Veszprémnél dobták harcba és innentől, visszaszorítva a Balaton melletti csatákba, Szügyi személyes parancsnoksága alatt próbálták az orosz előnyomulást feltartani, a menekülő tömegeket fedezni — hozzájuk csatlakozott egység-töredék segítségével — az utolsó pillanatig, vitéz Szügyi Zoltán és a Szent László hadosztály a háborút 1945. május 10-én fejezték be: orosz gyűrűt áttörve az angoloknak tették le a fegyvert azon a napon, Ausztriában. Fegyelmezettségük imponált és az angolok fegyveres határszolgálatra használták őket az év közepéig. 1945 végén — orosz nyomásra az angolok kiadták vitéz Szügyit. Az oroszok nem ítélték el — átadták az ÁVÓ-nak. Azok megkínozták, megalázták, a népbírósági tárgyalása alatt "levente-gyilkos"-tól kezdve mindennek elmondták —, de a 150 kihallgatott régi legénysége közül egy se vallott ellene. Eletfogytiglanra ítélték. 56-ban kiszabadult ő is, de a szabadságharc leverése után ismét börtönbe került, de rövid.időre csak. Az esetét felülvizsgálták és 57-ben szabadon eresztették. Csak kétkezi munkát vállalhatott, építéseknél volt segéd-munkás évekig. Régi katonáitól kapott időnként váratlan csomagokat — az végtelenül jólesett neki. Élete utolsó éveiben végre irattárban dolgozhatott — de már betegen. 1967. november 23-án meghalt tüdőrákban. Hamvai befalazásánál két overállos ember végezte a munkát, szótlanul. Mikor befejezték, letették a 72 vitéz Szügyi Zoltán segédmunkás, utolsó arcképe. szerszámokat és 1 perces kemény vigyázzba merevedtek vitéz Szügyi Zoltán márvány-táblája előtt. Emlékeztek. Vezérőrnagy úr! Mi is emlékezünk, mi sem felejtünk! TASSONYI EDÖMÉR EJE. ŐRNAGY 1910-1982 Egyéni hősiessége, vezetési készsége kiérdemelték a katonáinak és a parancsnokainak a megbecsülését. Vesztes háború után a hontalanságban új diplomával a zsebében, új hivatást választott. Önmagának és a magyar névnek a civil életben is becsületet szerzett. Ejtőernyős ezredparancsnok, a soroksári, isaszegi, kéthelyi, a Garam-menti és a Balaton-környéki csaták legendás hírű parancsnoka 1982. július 4-én, hosszas betegség után, a British Columbia-i White Rock-ban, otthonában meghalt. Tassonyi Edömér nevét jól ismerték a németek, de az oroszok is. A Wermachtbericht név szerint emlékezett meg az isaszegi csaták ejtőernyős parancsnokáról és zászlóaljáról. Az oroszok nyilvántartották Tassonyi Edömér hollétét és frontbeosztásait. Az arany tiszti vitézségi érmet, a tiszti keresztet és minden más közbeeső kitüntetést megkapott. A németek egyszerre adták át neki a saját harcálláspontján az első és másodosztályú vaskeresztet. Harcolt az utolsókig. Egy ideig még remélte azt, hogy sikerül egy talpalatnyi Magyarországot megtartani az összeomlásig. 1945 áprilisában Budapesten elfogta egy orosz járőr. Augusztusban megszökött az Odessa melletti fogolytáborból és Oroszországon, Románián, Erdélyen át bújdosva hazakerült. Itt újból elfogták, de ismét megszökött. Rádöbbent az akkori Magyarország szomorú állapotára és Ausztriába menekült. Jelentkezett az angol zónában tartózkodó Szent László hadosztály parancsnokságon. A hadosztály feloszlatása után, az 1945—1950 közötti években Olaszországban, Bra-
