Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Ejtőernyőseink történetéből
vitéz SZÜGYI ZOLTÁN vezérőrnagy 1896-1967 Huszton született. Régi cserzővarga család gyermeke volt. Mérnöknek készült, azonban nem volt pénz egyetemre, ezért tanítóságra akarta a család rábeszélni. Akkor tört ki az első világháború — elszökött inkább katonának. A korengedélyére hamisítania kellett a szülei aláírását. Egyetlen fiú volt sok lánytestvér között. 1915-ben, mint karpaszományos őrmester, 19 éves fejjel, a legénységi arany vitézségi éremmel tüntették ki. Utána — közben ötször sebesülve — Vaskorona-rendet és attól lefelé minden háborús katonai kitüntetést megkapott. Első Vaskeresztjét is akkor szerezte. A háborút — többször soron és renden kívül előléptetve — főhadnagyként fejezte be — tüdőcsúcshuruttal. Az első vitézek között avatták. Békés megyében kapott vitézi telkén kezdett gazdálkodni házassága után. Az 1930-as búza-krach vetett véget a tervezett kis mintagazdaságuk ötletének. Ismét aktív szolgálatba lépett. Százados lett, majd őrnagyi kinevezése után jelentkezett vk. törzstiszti tanfolyamra. Mint vk.alez. szolgált a kolozsvári hadtestnél — az anyagi osztály vk. főnökeként — mikor körözvényben, a lezuhant vitéz Bertalan Árpád helyét betölteni, "lehetőleg törzstiszti" jelentkezőt kerestek az ejtőernyős zászlóalj új parancsnokának. Áz öreg rohamistából sose lett vérbeli vezérkari. íróasztal mellett nem találta meg a helyét. Azonnal jelentkezett erre a csapattiszti beosztásra, ami szíve-szerintinek látszott. Meg is kapta. 1941- ben kinevezték eje.zlj. parancsnoknak, de rögtön azzal a megbízással, hogy fejlessze ki azt egy teljes eje. ezreddé. Néhány hónapi tájékozódás után felismerte annak a szükségét, hogy a legújabb haditapasztalatokból eredő, az ejtőernyősökre vonatkozó, kiértékeléseket tanulmányozhassa. Engedélyt kért és kapott a Braunschweig-i német ejtőernyős tancsapatok iskolájának meglátogatására. Ott — hivatalos bizottságként — Tassonyi Edömér eje. szds-sal és Nagy Mihály rep. szds. berlini repülő attasénkkal együtt, tanulmányozhatta a német eje. kivitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy képzés legújabb technikáit és problémáit. Ennek az útnak a tapasztalatait felhasználva dolgozta ki aztán javaslatait, szervezésre, hadászati és harcászati alkalmazási alapelvek lefektetésére, az ejtőernyős kiképtése végett. Mindezeket a javaslatokat a Honvédelmi Minisztérium elfogadta. Az eje. tisztek és altisztek második front-szolgálatos csoportjával ő maga is az első vonalba ment 1942 októberében. A 43. gy.ezred parancsnokságát vette át ideiglenesen, amelyik egy 13 km-es vonalat tartott akkor a Don partján. Ott szervezett vállalkozásokból kifolyólag kapta meg újra a Vaskeresztet, a Magyar Érdemrend kardos tisztikeresztjével egyidőben. — 1943 januárjában, az orosz áttörés fejetlenségében, ezzel az ezreddel küzdötte végig, lépésről-lépésre, gyalogosan, közelharcokban, elvágva utánpótlástól és híradástól, a szomorú visszavonulást. Az ezred romjaival együtt, lerongyolódva, mint a legénysége is, érkezett be február 5-én Kievbe. Á Magyar Érdemrend kardos középkeresztjével és a német Vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki. A Dontól való visszavonuló harcokban, a nem mindennapi teljesítmények sorozatáért tüntették ki a németek vitéz Szügyi A Szt. László Hadosztály főhadiszállásán. Balról jobbra: Győri Lajos vk. szds., v. Szügyi Zoltán hadosztály parancsnok, v. Lajtos Árpád vk. őrgy., vk. főnök. zés módosítását alacsony-ugratáshoz és ehhez az ejtőernyőknél szükségszerű átalakításokhoz. Kérte ugyanakkor, hogy az eje. tiszteket és altiszteket kisebb csoportokban, felváltva, vezényeljék ki frontszolgálatra, haditapasztalatok gyűj-Zoltánt, egyéni hősiességéért és a mostoha körülmények között is kimagasló ezredparancsnoki teljesítményéért. Az ejtőernyősöket kiváló szellemű és a legjobban felszerelt alakulattá fejlesztette ki. Eje. feladat nem 71
