Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Hogyan lőtt le Lőrincz szakaszvezető egy délelőtt három vadászt?

Az éhes pilóták néha táplálkoznak! Takács Laci hdgy. a terített asztalnál, mögötte Bánlaky Gyurika fhdgy., szembe vele KőhalmyJános hdgy. giharcába. Egy pillanatra eszébe jut, hogy a kevesebb ellenség jobb volna, hiszen így még válogatni sincs idő. Kőhalmy főhadnagy gépe rávág a bombázókra a nap felől s lő. Megkezdődik a “cirkusz”. Kettőt­­hármat próbaképpen lő a gépágyú­jából Lőrincz Mátyás. Kifogástalan. Most már úgy kell csinálni, mintha gyakorlat volna: ötvenfokos zuhanás napból a lent úszó bombázó tömeg­re. Azok ott lent semmit sem látnak, csak nyelik-nyelik a foszforcsíkokat. NÉGYEN EGY ELLEN Két-három másodperc az egész, éppen újabb rácsapás következne, amikor a fejhallgatójában mintha Kőhalmy főhadnagy hangját halla­ná: Négy Lightning van rajtam, segítséget kérek! Lőrincz Mátyás most már benne van a harcban, szinte süt a botkor­mány a kezében... Jobbra-balra jól körülnéz. Erre is, arra is cikkáznak a Messzerek és — mint a farkascsor­da — úgy loholnak a kéttörzsű Lightningek. Ott elől vagy 1200 méterrel maga­sabban négy kéttörzsű angolszász iramodik egy szál Messzer után. A Messzer szinte lóg az orrán, olyan meredeken fúródik felfelé, a kéttör­­zsűek bal emelkedő gyűrűbe kény­szerítették és utálatosan ragadnak rá. 66 És éppen a főhadnagy urat?!.. Lőrincz Messzere megy a napból szépen utánuk. A kéttörzsűek nyála szinte csorog a biztos préda tudatá­ban. Lőrincz rájuk húz és igazán na­gyon nyugodtan repül a leghátsóra, egészen 200 méterig. A céltüskén szépen ül az utolsó Lightning. Egy sorozat rá, mire észhez térne, egysze­rűen leborotválódik a jobbszárnya, s mint a főbevert, úgy pörög lefelé. Hollá, hiszen itt énekelni is lehet az örömtől! Most már billegetve szál­lók majd le — gondolja — és mind­járt megpróbálom: lehet-e kétszer billegtetni? Úgylátszik lehet, mert az utolsó­nak maradt harmadik kéttörzsű nem vette észre, hogy mögüle kiszedték a társát. JÖHET A HARMADIK Most már szépen, iskolaszerűén: Kétszáz méterre megközelíteni és durr bele! Szépen mutatja a hasát. Nem is olyan nehéz mozgó célpon­tokra tüzelni... Egyszerűen kigyullad a jobb motorja és már ég a törzse is. Szinte belekiált a világba, hogy ket­tőt már sikerült leszedni, de hallgat­ni kell, mert két betyár még mindig a Messzer után vágtat. Vajon sike­rülne a harmadik is? Sikerül! Ez már saszézik jobbra-balra, Lő­rincz utána, belelő. Szabályosan: Jobb motor, jobb törzs! Ég és zuhan! Legszívesebben úgy ficánkolna most a boldogságtól, mint az ebihal. Felrántja a gépet, szárnyvégre dönti és zuhanva csúsztat, féloldalt, élvezi a vadásznak leggyönyörűségesebb látványt: szépen sorban zuhannak arra lent, mélyen alant a döglött Lightning farkasok. Három egy­­végtében! A Messzer közben eltűnt. Parancs jön a leszállásra. Úgylátszik nem ha­zai célpontot támadnak, húz a szét­vert falka arra Szlovákia felé. Alul a Vértes zöldellik fel, mindenfelé ég­nek és füstölnek benne a leszedett angolszászok. Olyan kicsi a tüzük ilyen nagy magasságból, mintha gazt égetnének odalent, csak éppen a füstjük koromfekete! GYŐZELMES HAZATÉRÉS Teljes gázzal zuhan, nyúlik és nő a föld alatta, veszedelmesen, de még így sem elég gyors a hazatérés a győ­zelmi billegetés boldogságáit. Hol van ez ahhoz a boldogsághoz, ami­kor a marosvásárhelyi repülőalapi kiképzésnél az első egyedülrepülés után a főoktató személyesen suhin­totta az első avató ütést! Lent már egymásután szállnak le a sikeres összecsapások után a Mesz­­szerek. Lőrincz végighúz a repülőtér fölött s billegtet, majd átfordul a gé­pen. Nem száll le, hanem új körbe kezd s megint billegtet. Utána har­madszor! Amint kilép a Messzerből, szoron­gatják, ölelgetik, még tán levegőbe is dobnák. — Fiam, — mondja az osztálypa­rancsnok őrnagy — a kapott tilal­mat félbeszakítottad, folytatnod kell! Kitüntetésre azonban felterjesz­telek. Gratulálok! Szegény jó Kőhalmi főhadnagy úr nem jön meg. Végül csak lelőtték az egyenlőtlen harcban. És Lőrincz Mátyás szakaszvezető hármas légigyőzelme óta minden be­vetéskor három sálat csavart a nya­kába. Nem lesz az sok, Matyi? — Alázatosan jelentem, — nem. Merthogy mindhárom kabala. Az el­sőt: édesanyám adta. A másodikat egy kislány. Megmondhatom: Vali­­ka,Budapestről... A harmadik Kő­halmy főhadnagy úré volt... ...Milyen büszke lehet Lőrincz műszaki főtanácsos úr, Marosvásár­helyen repülőfiára, Lőrincz Mátyás szakaszvezetőre.

Next

/
Thumbnails
Contents