Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Gaál Gyula: Vadászidény Uriv felett

A sikeres légiharc után. Török fhdgy. megfigyelő jelent Trón szds-nak. Szoó “Matyi” hadapród örm. cigarettára gyújt.

hogy a lombokkal álcázott két uszály gyalogosokat és páncélkocsikat szállított a jobb partra. Egy széles forduló után Soltész a nap irányából csapott le az uszályokra, ikergéppuskájával tüzet nyitott. Pillanatokon belül a zöld lombok alól oroszok ugráltak a vízbe és a magára maradt uszályokat lefelé forgatta az ár. A támadás alatt a 46-os mintegy 100 m-re süllyedt, s így Soltész ismét egy széles fordulóval igyekezett magasságot nyerni. Emelkedés közben Bánházy a Don jobb partján mozgó páncélosokat és gyalogságot figyelte az egyre sűrűsödő tüzérségi lövedékek villanásai között. A gép Voronyezsig követte a folyót, de semmi különösebbet nem észleltek. Ezután a déli irányba tartó vasútvonalra fordultak rá, majd Dávidovka tűnt fel a távolban. Soltész most egy ellenséges köteléket vett észre, szintén észak-déli irányba repülve. Figyelmeztető szava komolyabb hatást nem tett Bánházyra, aki tovább jegyezgette a terepen észlelhető mozgást. Soltész ismét hátra pillantott és kissé idegesen látta, hogy nyolc Martin bombázó (valójában SB-2 mintájú bombázó) úszott fölöttük. Ösztönösen előrenyomta a kormányt, a kötelék elhúzott felettük. Megkönynyebbülten jelentette Bánházynak, hogy csak bombázók voltak. A megfigyelő azonban kénytelen volt elrontani pilótájának a kedvét azzal a ténymegállapítással, hogy két vöröscsillagos vadászgép van a nyomukban! Az egyik az útjukat vágta el, a másik hátulról tüzet nyitott.

A nyomjelzők vörös csíkjai veszedelmes közelségben zizegtek el mellettük, tompa ütéssel jelezve egy-két találatot. Soltész bal fordulóba dobta a gépet, s ugyanekkor Bánházy géppuskája megszólalt. Kelet felé fordulva, a pilóta az éles napfénynyel akarta elvakítani az üldözőket. A megfigyelő géppuska tovább kelepek, de a 46-os szárnyain is pattogott néhány találat. Pár méterrel fölöttük húzott el az első vadász, a második mögéjük került. Ismét egy bal forduló és — a pilóta az első orosz gép mögött találta magát! Az ellenfél pontosan feküdt a célzókészülékben. Megmarkolta a lőbillentyűt, s néhány másodperc múlva fekete füst, majd lángok törtek elő a törzsből, a gép felágaskodott, s egyre sebesebb pörgéssel zuhant a föld felé. Soltész diadalittas révületben követte áldozatát, s addig lőtte, amíg az hatalmas robbanással vágódott a talajba. De a másik szovjet vadász izzó foszforcsíkja józanító hatást gyakorolt a győzedelmes pilótára: a 46-os teljes sebességgel fordult a Don felé, hogy a saját légvédelem tüzébe vonja az üldözőjét. Bár Bánházy géppuskája lekötötte a támadót, az makacs elszántsággal folytatta rácsapásait. A 46-os már 6 — 7 méterre leszorítva suhant a terep fölött, amikor az orosz ellőtte Bánházy géppuskáját. Ugyanekkor éles csattanás hallatszott és fehér füst csapott

52

fel a törzs mellett. Soltész aggodalommal pillantott a benzinnyomásmérőre, de egyelőre minden rendben volt — legalábbis az adott körülmények között.

Végre feltűnt a Don, nem túl messze, bár a jelenlegi helyzetben igen távolnak hatott. Szerencsére változott a terep, horhosok jelentek meg a föld arculatán, s így Soltész le tudta nyomni a gépet és alig pár méterre a földtől száguldott nyugat fele. Azonban úgy látszott, hogy nincs menekvés, mert egy újabb vadászgép jelent meg a folyó felett. A két magyar nagy örömére, az újonnan érkezettben egy Reggiane 2000 Héja vadászra ismertek. Molnár Zoltán hadapród őrmester, a Héja pilótája, felismerte a helyzetet és azonnal lecsapott az orosz vadászra. A szovjet pilóta a diszkréciót választotta és hamarosan eltűnt a keleti látóhatáron.

Először senki sem akart hinni a szemének, amint a He 46-os végigkacsázott a repülőtér felett. Miután elült a zaj és elmúlt az ünneplés, a század büszkén vette tudomásul, hogy e győzelemmel ezideig az egyik legszebb fegyvertény részese lett. A gépen 22 géppuskatalálatot számoltak meg, s a törzs alsó részén pedig két nagyobb roncsolás volt látható, valószínűleg gépágyú találattól.

Augusztus 17-én, 06.25 órakor szállt fel vitéz Szoó Lajos hadapród őrmester pilóta és Török József főhadnagy megfigyelő, hogy Sztorosevoje és Korotoják között harcászati felderítést végezzenek. Tekintettel a várható ellenség beavatkozására, két Héja kísérte őket. A Don közelében Török három közeledő vadászgépet pillantott meg. Ezek hovatartozása perceken belül nyilvánvalóvá vált, amikor a feljebb repülő Héjáknak támadtak. Szoó azonnal felhúzott közéjük, de a cikkázó vadászok között lőhelyzetbe nem igen jutottak, viszont annál több sorozat húzott el a közelükben. Végre Török utasította a pilótáját, hogy folytassák a feladatukat, amíg a Héják és a szovjet vadászok egymással vannak elfoglalva.

Miután elvégezték a kapott feladatot, nyugat felé fordultak. Otitcsikha légterében Szoó figyelmeztette Törököt három közelgő ellenséges gépre. Éppen időben, mert pillanatokon belül a szovjet rai érdeklődé-