Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Gaál Gyula: Vadászidény Uriv felett

VADÁSZIDÉNY URIV FELETT,

írta: GAÁL GYULA

Az elavult közelfelderítő gépállomány felfrissítésére a magyar kormány 36 darab Heinkel 46 E-2 mintájú repülőgépsárkányt rendelt 1936 elején Németországban, amibe magyar gyártmányú W.M. K-14 csillagmotorokat építettek. A gépeket 1937 decembere és 1938 júliusa között szállították le. E típus hatótávolsága hivatalosan 650 km volt, 285 km/óra utazó és 340 km/óra maximális sebességgel, bár az utóbbi kihasználását nem tanácsolták. A fegyverzet a légcsavarral szinkronban rögzített, 26/M.31 mintájú ikergéppuskából és egy mozgatható, 34M. típusú megfigyelő géppuskából állott, s ezen felül a gép 12 darab 10 kg-os bomba szállítására volt alkalmas. Az aránylag gyengén épített, kissé fejnehéz, törékenynek látszó, szitakötőre emlékeztető magasfedelű gép azonban veszedelmes ellenfélnek bizonyult hozzáértő kezekben négyöt esztendővel később — amikor már ez a típus is kiöregedettnek számított.

Eredetileg a hét hadtest, valamint a lovas és gépkocsizó dandárok egyegy közelfelderítő századdal rendelkeztek, bár a gépállomány nem mindegyik egységnél érte el az előírt mennyiséget. A kilenc század közül négy Heinkel 46-ossal, a többi hazai gyártmányú W.M. 21 Sólyommal volt felszerelve. Az 5. közelfelderítő ezredben lazán összefogott alakulatok 1941-ben a fenti szervezetben kerültek bevetésre a Délvidéken, majd a Szovjetunió ellen. Az év nyarán a hadműveleti területen tartózkodó közelfelderítő egységeket megerősítették a bevetésre nem került századok által rendelkezésre bocsájtott gépekkel és személyzettel. 1941 végén a magyar légierő alakulatait átszervezték és realisztikusabb alapokra helyezték, s így a közelfelderítő századokból egy kivonuló és egy gyakorló osztályt állítottak fel, az előbbit Kecskeméten, az utóbbit Ungváron. 1942 nyarán a hadműveleti területre érkező 2. magyar hadsereg repülő csoportjának (később 2. repülődandár néven) egyik egysége a 12 darab He 46-ossal felszerelt kecskeméti 3./2. közelfelderítő század volt vitéz Trón Zoltán százados parancsnoksága alatt.

Trón Zoltán szds. eligazítást tart

A légi részleg 1942. június 18-án indult Kecskemétről és 23-án érkezett Amasovkára, ahol az 1. önálló távolfelderítő osztály egységeivel alkotta a repülő csoport felderítő osztályát. Ennek parancsnoka Keks Edgár alezredes volt.

Alig öt perccel az érkezésük után parancsot kaptak egy bombázással egybekötött, másnapi felderítésre a Konotoptol 100 km-re észlelt nagyobb partizánalakulat ellen. Ez volt az első bevetés, a többi sűrűn követte egymást. A nagy nyári offenzíva június 28-án indult meg és a magyar csapatok július 7-én érték el a Dont. A Don maradt az arcvonal a következő hat hónap folyamán. Az arcvonal megszilárdulása után a légi egységek az Ilovszkoje-Alexajevka térségben levő repülőterekre települtek. A századparancsnok, az első tiszt tapasztalt repülők voltak, de a pilóták zöme fiatal zászlósokból, hadapród őrmesterekből és szakaszvezetőkből állt. A megfigyelők többsége valamivel idősebb tisztekből került ki, egyesek földi egységektől áthelyezve.

Az ellenségnek sikerült megkapaszkodnia két helyen a folyó nyugati partján, hídfőket alkotva a magyar hadsereg szakaszában. Ezek közül az urivi hídfő vált jobban ismertté. A szovjet csapatok jelenléte

a folyó jobb partján lényegesen befolyásolta a közelfelderítők harci feladatait. A felderítés mellett a bombázás, ellenséges ütegek elhallgattatása, alacsonytámadás, sőt a légiharc is normális tevékenységnek számított. Több magányos He 46-os került a vöröscsillagos vadászok tüzébe, amikor nem csak túlerővel, hanem gyorsabb, nagyobb tűzerejű, kimondottan légiharcra épített gépekkel kellett felvenni a küzdelmet. Az alanti sorokban csupán azokról a harcokról emlékezünk meg, amikor a kecses, törékenynek tetsző szitakötőkből megbolygatott darázs lett, és győzelmesen került ki az összecsapásból. A siker mámoros pillanatát követte később a legszebb perc, amikor a 46-os büszkén végigbillegetett a repülőtér felett, légigyőzelmet jelezve.

Az első billegetésre augusztus 9-én került sor. Vitéz Soltész József zászlós és megfigyelője, Bánházy József hadnagy, az Urivtól Voronyezsig terjedő Don-szakasz felderítésére kaptak parancsot. A keleti égboltra felkúszó rőt korong fényében keresztezték a folyót Korotojáknál, majd a bal part fölött repültek észak felé. Urivnál mindig történt valami, s ez a hajnal sem volt kivétel. Soltész a vizen két mozgó zöld pontot vett észre, a nyugati oldal felé közeledve. Kiderült,

51