Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

vitéz Ghyczy Tihamér: Egy zu-bo-boszorkány élményeiből

Ghyczy Tihamér és felesége dr. Ghyczy Jelma szemszakorvos a múzeumban.

komoly, rokonszenves ember. A hajózó szerelő alsó gondolájában az ikergéppuska lőbillentyűjét pedig egy fiatal tisztes veszi a kezébe, Varga tizedes.

Közel egy hónapja repülünk már, sok tapasztalatot is szereztünk úgy a támadások végrehajtásában, mint a rendszeresen megjelenő szovjet vadászok elleni védekezésben. Május 30-án a német stukákkal együttműködve nagy támadást intézünk Kupjansk vasúti csomópont pályaudvarának rombolására. Hadi élményeim során ez volt az egyetlen alkalom, hogy ezer kg-os bombákat cipeltünk gépeink hasa alatt. Kicsit nyomasztó érzés volt belegondolni, hogy mit tud egy ilyen csomag robbanásakor okozni. Szerencsénkre mi repülők nagyon ritkán kerültünk szembe saját támadásaink közvetlen hatásával.

Június 16-án ezévi 17. bevetésemet vezetem egy rajjal, és 4 vadász kíséretében. Feladatunk Waluiki és Kupjansk között nyílt pályán mozgó vasúti szerelvényt felderíteni és rombolni. A két nagy várost, valamint Urasowot a tavaly őszi utolsó repülőterünkkel kerüljük el, mert e három helyen igen erős a légvédelem. Kora reggeli órákban a szemből átvilágított páradús légrétegben kelet felé előre semmi látásunk nincs, ezért Jóskával elhatározzuk: 4000 m magasságban Urasowo-tól közvetlenül délre fogjuk a vasútvonalat keresztezni, onnan jobbra hátrafelé belátjuk majd jól a vasútvonalat egészen Kupjanskig és akkor a helyzetnek megfelelően majd döntünk. — Nyugat felé emelkedésünk közben bal kísérőm egyik motorja aggasztóan ejti fordulatát, leszállásra kap engedélyt. Maradunk tehát egy zubo géppár, melyhez az arcvonal fölött két vadász géppár csatlakozik. Tervszerűen érjük el a vasútvonalat, de délnyugat felé Kupjanskig semmi mozgás, viszont dél felől most fut be egy hosszú szerelvény Urasowo állomására. Jóskával egymásra nézünk s már bólintunk is. A parancs óvintézkedése ellenére bár, de persze hogy beletámadunk, hiszen egyébként dolgavégezetlenül fordulhatnánk vissza. Kísérőm besorol oszlopba és élesen fordulunk. A Keletre fekvő reptér fölött elhúzva már látjuk ám a földön mozgó vadászgépek ablakainak csillogását és a startoló gépek porfelhőit. Ami azonban nagyon feltűnik: a légvédelem hallgat mint a sír. Elérjük a megfelelő helyzetet, átmegyünk zuhanásba. Ragyogó felhőtlen az idő, az állomás és körülötte a városka mint egy tökéletes légi felvétel látszik célzókészülékemben. Alig zuhanok azonban néhányszáz métert, hirtelen mintha mindent szürke felhő borítana, nem látok semmit. A város és reptér teljes légvédelme központi irányzással egy folyamatos tűz-szőnyeget lő zuhanási irányunk alá. Ezt átgondolni sem

érek rá, máris újra előttem az állomás a közben oda már befutott szerelvénnyel. Célzóvonalam kicsit átlósan keresztezi a síneket, megjelenik és befut a mozgójel, egy két pillanatra ráülök a parabolára és oldok. A nyert sebességtöbbletet felhasználva még teljes gázt is adok és szabálytalan kígyózó repüléssel igyekszem kijutni a légvédelemnek most már célzott hatáskörzetéből. Személyzetem gratulál a találathoz, de csak az én jólfekvő sorozatomat látták robbani. Gázt visszavéve és lassan emelkedve hívom kísérőmet: zárkózzon fel. Jelenti, hogy bombái valami hiba folytán nem oldódtak, engem már nem lát, ő maga és saját vadászaink többszörös túlerővel szemben légiharcban vannak. Előbb Varga, majd Mazzag kétszer három szovjet vadász közeledését jelenti. Jóska feláll és hátrafordul a baloldali felső géppuskához. Ennek már fele sem tréfa, újra teljes gázzal igyekszem a még előttünk és fölöttünk fekvő felhőtakarót elérni. Bele is húzok, mielőtt utolérnének, de a következő pillanatban fenn ki is bukkanok belőle. Csak egy vékony réteg, benne eltűnésre nem alkalmas. 40 — 50 méterrel felette repülve és feszülten várva a vadászok támadását, egy ritkaszép légköri tünemény ragadja meg figyelmemet. Hallottam már róla, de még sohasem láttam. Balra lent előttünk suhan a hófehér paplanon éles fekete árnyékunk és centrálisán körülötte vele suhan egy kb. kétszeres fesztávolság-átmérőjű teljes, éles szivárvány-gyűrű. Nem érek rá gyönyörködni, mert megszólalnak géppuskáink, nyakunkon a vadászok, eddig hat darab. Sorozatban támadnak különböző irányokból mind kieresztett futóművel. Ennek az a célja, hogy a kettőnk közötti sebességkülönbséget csökkentve rácsapásuk és így célzási lehetőségük hosszát növelje. Biztos zsákmánynak néznek minket. A furcsa csak az, hogy Jóska nem tájékoztat az éppen legveszélyesebb vadász támadási irányáról. Ezt tisztázni most nincs mód, fülelve és pislogva hátrafelé rugdosom-rángatom gépünket, hogy álló cél, s így könnyű préda ne legyünk. Szemem közben önkéntelenül is a szivárványgyűrűre téved, amikor előtte vagy 30 méterrel két újabb szovjet vadász bukkan fel a vékony felhő rétegből. Nem vettek még észre, lenyomom a gépet és beállók a hátsó mögé. Eköz-47