Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

vitéz Ghyczy Tihamér: Egy zu-bo-boszorkány élményeiből

és egy 20 mm-es gépágyú. Egysze­mélyes vadászgépről van szó, tehát természetesen mind mereven beépít­ve. Érdekessége volt e típusnak a törzs közepére, tehát a gép súlypont­jába beépített motor, mely egy 3 mé­teres csőtengellyel a pilótaülés alatt hajtotta a légcsavart. Ez az elrende­zés rendkívüli fordulékonyságot biz­tosított e típusnak. Maroknyi kis századunk gépeit, hogy nem lőtték le mind 2 — 3 héten belül, azt annak köszönhetjük, hogy vezetőségünk tudatában van a való­ságos helyzetnek és minden lehető esetben vadász-védelmet rendel ki mellénk. Az sem véletlen persze, hogy a magyar Messerschmitt vadá­szoknak óriási tekintélye van a szov­jet vadászok szemében. Erre még két érdekesebb bevetésem kapcsán is ki­térek. A szovjet légierő eddigi nagy veszteségei alapján pedig logikusan következtethető, hogy pilótáik zöme frissen kiképzett, tapasztalatlan sze­mélyzet. Ellenkező esetben nem sokáig működhettünk volna a fron­ton. Feladataink zöme hadászati jelle­gű, főleg a vasúti szállítás bénítását célozza. Schiller Mónival együtt minden feljegyzésünk, naplónk és al­bumunk a háború vége folyamán ve­szendőbe ment, így adatokkal csak a saját május 23-ka és 14-ke közötti 30 bevetésemből szolgálhatok. Vasút­állomás, illetve pályaudvar ellen 11 esetben, nyílt pályán futó szerelvény ellen 5 esetben, repülőtér ellen 3 esetben és lőszerraktár ellen 1 eset­ben támadtam; ezek sorolhatóak a hadászati célok keretébe. Beveté­seimnek csak egyharmada volt har­cászati feladat: 7 alkalommal táma­dás ellenséges csapatösszevonások el­len, 3 esetben pedig — no, de ez megérdemel külön néhány sort; Az előttünk harcállásban lévő föl­di csapatok igénylése alapján június 2-án reggel a következő bevetési pa­rancsot kapjuk (idézet emlékezet­ből!): “Az arcvonaltól kb. 6 km-nyire fekvő Artemowka falu templomtor­nyában az ellenség figyelő állomást épített, jó belátással saját arcvona­lunk mögötti területre. Minden megmozdulásunkat azonnali jól­­irányzott tüzérségi tűz bénítja. Tá­madásával jelzett templomtornyot rombolja le!” — Ennél egyszerűbb harcászati feladatot még nem kap­tunk — gondoljuk magunkban — bőven elég erre egy raj. Leszállás Ghyczy Tihamér látogatása Torontóban Ormayéknál. Balról első sor: Ghyczyné, Domonkosáé, Hennyeiné, Ormayné. Hátsó sor: Hennyei, Platthy, András Sándor, Ghyczy, Érsek, Ormay, Domonkos. után kicsit szégyenkezve jelentem Schiller Móni osztályparancsno­kunknak, hogy mindhárom gép ösz­­szevetése a templomtérre zuhant, azt füstbe-porba burkolta, de abból a szél hatására elsőnek a torony maga bukkant elő. Nosza rajta, ezt nem tűrhetjük: Móni vezetésével 2 rajjal megismételjük a támadást. Az ered­mény változatlan, a torony áll. “Tiha, vidd az összes bevethető gépet, csak nem fog ki rajtunk ez a torony?!” parancs előzi meg harma­dik bevetésünket. Azután már iga­zán nagyon letört hangulatban je­lentem, hogy a templom hajója el­tűnt, az egész tér csupa bombatöl­csér, a torony viszont sérülten bár, de áll! Halkan még hozzáfűzöm ja­vaslatomat, hogy egy gépnek kellene alacsonytámadást végrehajtania. “Vállalod?” — kérdezte Móni. — “Ha nem templomtoronyról lenne szó!” — mondom szintén halkan, szinte szégyenlősen és ennyiben is maradunk. Tudomásom szerint ez volt az egyetlen sikertelenül végre­hajtott feladatunk. Az időrendi sorrendből kissé elő­­reugrottam, vissza kell még térjek első bevetési parancsunkhoz. Mint “Zuhannak végre a boszorkányok” című előző cikkemben megírtam, von Mannteufel ezredes, a magyar Repülő Csoport német összekötő re­pülő tisztje, azzal siettette tavaszi zuhanós átképzésünket, hogy amíg 46 gyakorlatba nem jövünk, csak jó időjárás mellett, arcvonal-közeli harcászati, zuhanó feladatokat fo­gunk kapni — kötelékben. Nem hit­tünk neki és joggal. ígéretének mind a négy tényezőjét első feladatunk már füstbe menesztette. A célterület felett teljes borultságú 3—400 méte­res felhőalap mellett, a Tsugujew- Kupjansk vasútvonalon (ellenséges területen 70 km-es mélységben), egyenkénti alacsonyrepüléssel derít­sünk fel nyílt pályán mozgó vasúti szerelvényeket és azokat alacsonytá­madással semmisítsük meg. Gondol a parancs azért a biztonságra is, fel­hívja figyelmünket a lakott terüle­tek, vasúti gócpontok és repülőterek légvédelmére; azokat lehetőleg ke­rüljük el. Első bevetési parancsunk végrehajtásának eredménye egy gép veszteség: Bajsa Bandi és személyzete nem tér vissza. Hajózó személyzetem a tavalyihoz képest teljesen megváltozott. Pajtás Laci is megkapta Istres-ben zuhanós átképzését és ennek folyamán most vágyva-vágyott pilóta-beosztását. Helyére Vasváry Józsi hadnagy jön, jóképű, magas, szőkésbarna fiú, aki­vel hamar szintén jól megértjük és becsüljük egymást. Benkő Tibor és Lukács Dani őrmestereket sajnos le­váltották, ők otthon maradtak. Köz­vetlenül háttal nekem a hajózó táv­­irász ülésében Mazzag László őrm. kerül, igen jól képzett, megfontoltan

Next

/
Thumbnails
Contents