Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

vitéz Heppes Aladár: A veszprémi repülőtér bombázása 1944. július 8-án

osztály megsemmisítésére határozták el magukat szőnyegbombázással.

Július 8-án, a szokásos készültségi fokok elrendelése után, a Honi Légvédelmi parancsnokság valamivel 10 óra után az l.szd. bevetését rendelte el azzal, hogy az Olasz-Az osztály műhelye.

országból Kelet-Ausztria irányába északfelé haladó nagyobb amerikai bombázó és vadászköteléket tartsa szemmel, esetleges kelet felé fordulásnál azokat támadja meg. 11 óra körül az ezred harcálláspontja előtt tartózkodtam Podhradszky ezr. reptér pk-kal és hallgattuk a tájékoztatást, mely szerint az amerikai kötelékek észak felé nyomultak előre; kelet-németországi reptereket bombáztak, majd délre fordulva Ausztria felett hazatérőben vannak. A Honi Lgv.pság a légiriadót feloldotta, s az 1. szd-nak leszállást rendelt el. (Valójában a repteret bombázó egység nem dobta bombáit a német célokra, visszatérőben Bécs környékén kivált a kötelékből és Veszprémet, a Honi figyelő és jelentőszolgálat észrevétele nélkül közelítette meg.)

Körülbelül ezzel egyidőben méhrajszerű zümmögés ütötte meg fülemet, melyet rövidesen nagyobb rep. kötelék hangjával azonosítottam és így kiadtam a “Riadó, reptérkiürítés” parancsot. Röpködtek a kiegészítő parancsok: összes gépkocsik ki a reptérről, emberek óvóárkokba stb. miközben már egy nagyobb bombázókötelék alakja bontakozott ki északnyugat felől a reptér irányába tartva. Mikor a kb. 3000 m magasságban repülő gépek alakzatát ki lehetett venni, nem volt többé kétség: két egymás mögötti oszlopban jöttek, kb. 30-30 gép csoportonként. Pár perc múlva a reptér közelében voltak és megindult a bombák sivítása. Mást nem tehetvén belevágtam magam a korábban említett, a híradókocsi elsüllyesztésére elkezdett jelölőárokban, fülemet befogtam, kinyitottam a számat, s máris óriási dübörgés, robbanások, füst, por és büdösség töltötte be a levegőt. Már kezdtem örülni, hogy

A 101. /3. szd. {fedőnév. "Retek”) harcálláspontja

Heppes A. és Scholtz M. az osztály harcálláspontján.

életben maradtam, amikor a második csoport bombái süvöltöttek ugyanazokra a célpontokra. Ezek robbanása egy kicsit hangosabbnak tűnt fel. Nem csoda, mert az árkomtól 5 m-re találtam később egy tölcsért. Alig csitultak el a robbanások hangjai, mikor azt segítségkérések, jajgatások váltották fel. Az oszt.pság harcálláspontjának ablakain keresztül tüzet lehet látni bent. Páran felugrunk, berohanunk, csak papírok égnek a foszfortól, de az írnok, aki végig a hangszórónál maradt, véresen fekszik a padlón, egy szilánk a nyaka ütőerét vágta el. — Az ügyeletes tiszt, Kovács Sándor ht.hadgy. nincs sehol. Utolsó pillanatban kiugrott az ablakon egy óvólyukba, ott esett fejére egy bomba. A sebesült írnokot valakivel kihur-7