Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

Lipták György: 1939-ben történt…

Heppes A. összeszaggatott zubbonya és széke a harcálláspont előtt.

colom az irodából, még észnél van, motyog valamit. Orvos? Elsősegély? Mikor? Megtörülöm a kezem a piszkos nadrágomba, imádkozom egyet, belenyomom a hüvelykujjamat a vágásba és elszorítom a vérzést. Nem tudom mennyi ideig tartott, mert ebben a szituációban adom ki a parancsokat a környékbeli (Jutás, Veszprém, Fűzfő) kórházak riadóztatására, a gépkocsik visszatérésére.

Mikor már nem bírtam tovább a görcsöt a kezemben, lassan kihúzom a hüvelykujjamat a sebből. A vérzés megszűnt. Mind több gépkocsi tér vissza, hol gumikeréken, hol tárcsán. Az egészségügyi személyzet, önkéntesek kötözik a sebeket. A kevés jelentéktelen méretű tüzet a szerelők eloltják és rövidesen egymásután indulnak el a gépkocsik a sebesültekkel Veszprém felé, közöttük az írnokom is elsősegély után. (O Fűzfőn kötött ki és felgyógyult.)

Lassan kialakult a kép. Az 1. szd. gépei egyenként leszállva elkerülik a reptér bombatölcséreit. Biztosító amerikai vadászokkal kerültek érintkezésbe, ketten sebesültek, de mindenki visszatért.

A minket támadó bombázóalakulatokról ők sem kaptak helyzetjelentés. — Csodálatos kevés az anyagi kár, repgépekben, gépkocsikban repeszdarabok, felületes sérülések, de semmi, ami ki nem javítható egy kis jóakarttal. Persze minden gépet alaposan át kell vizsgálni rejtett sérülések lehetősége miatt, de a kép biztató. A reptér pság állandó épületeiben is csak felületes károk vannak. Üzemanyag és lőszerraktárak sértetlenek. Az emlékezetem szerint 28 — 30 halottból 13 az osztálytól volt, a többi a reptérparancsnokság személyzetéből, főleg annak munkásrészlegéből került ki, akik az erdő keleti szélén dolgoztak és nem hallották a riadót. Sebesülés 200 körül volt. Többen elsősegély után visszatértek beosztásukba. A repülőtér tölcséreit a repülőtér-parancsnokság órákon belül betöltötte. A repgépek javítása éjjel-nappal folyt és másnap reggel “apait-anyait beleadva” 40 gépet, legmagasabb bevetésre kész géplétszámunkat jelentettük a Honi Légvédelmi Parancsnokságnak.

1939-BEN TÖRTÉNT..

(Részlet LIPTÁK GYÖRGY szkv. fhdgy. emlékeiből)

A háború kitörésekor a mátyásföldi vadász századok CR-32-es és CR-42-es gépekkel voltak felszerelve. Feladatuk a főváros vadászvédelme volt. Az elképzelés az volt, hogy az ellenséget még a célterület előtt szét kell szórni, illetve meg kell semmisíteni. Ehhez a feladathoz a jelentést a határsávba telepített légvédelmi figyelők szolgáltatják telefonon, majd a Légierő Parancsnokság ügyeletes tisztje fogja a vadászokat riasztani. A Budapest környékére telepített jelentőszolgálat fog majd további felvilágosítással szolgálni. A földre fektetett l.m.x 10.m-es fehér nyilakkal fogják jelezni az ellenség repülési irányát. A nyilakra keresztbe fektetett sávok a gépek repülő magasságát jelezték. Minden sáv ezer métert jelentett.

Ezekkel a gyakorlatokkal voltunk elfoglalva. Célrepüléseket is végeztünk Diósjenő térségében a légvédelmi tüzérek számára. Nagyon unalmas feladatok voltak. Talán ez ve-Lipták fhdgy. 1943-ban az urnám reptéren.

zette Szegedi Győző zászlóst egy kis extra szórakozásra.

Egyik gödöllői figyelőhellyel való gyakorlat közben a fák magasságában repült. Az egyik erdőtisztáson

8

lovas kocsit látott amelyben egy kalapos úr volt. Fácánszezon volt. Győzőt is elfogta a vadászszenvedély. Hátulról rácsapott a kocsira és mint aki jól végezte dolgát (a fácánok védelmében) hazajött. Elmesélte az esetet. Alighogy befejezte a mondókáját, hívatták a századparancsnokot a telefonhoz. Utasították, hogy azonnal jelentse a gép lajstromszámát, a pilóta nevét és rendfokozatát, aki délután 2:30-kor a gödöllői erdőnyiladékban alacsonytámadást hajtott végre a Kormányzó úr vadászkocsija ellen. Közölték, hogy a lovak megbokrosodtak és csak a kocsis lélekjelenlétének és gyakorlatának köszönhető, hogy nem történt egy súlyos tragédia. “A cselekményt elkövető pilótát helyezze szobafogságba további intézkedésig” — szólt a parancs. Nagy lett az izgalom.

5 órakor jött a parancs, hogy a Kormányzó úr eltekint Szegedi zls. megfenyítésétől. Utasította az illetékes parancsnokot, hogy oktassa ki fiatal tisztjeit, hogy udvariatlanság a fácánozó vadászt megzavarni és az orra elől a fácánokat felriasztani.