Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

Gaál Gyula: Jó idő várható Budapest felett

GAAL GYULA: JÓ IDŐ VÁRHATÓ BUDAPEST FELETT Tompított fények és elsötétített ablakok mögött nyu­godt éjszakára készülődött a főváros. A pestiek már régen nem törődtek azzal, hogy mi az oka annak, hogy a német birodalom városait rendszeresen támadják az angol és amerikai légierők, sőt Szófia, Zágráb és Bukarest is átélt már néhány légitámadást, de őket még nem érte el a totális háború. Voltak nehézségek, egyes árúcikkek el­tűntek a kirakatokból, hatósági intézkedések szigorították a mindennapi életet, voltak veszteségek a keleti arcvona­lon — de maga Budapest keveset változott a második világháború négy és fél esztendeje alatt. A színházak, kabarék telt házak előtt játszottak, vígan szólt a cigány­zene, enni-innivaló volt bőséggel, s egy kis ügyességgel angol szövet, francia konyak és babkávé is akadt a pult alól. A vezető körök természetesen tudtak a titkos egyez­ményről, amely szerint a magyar légierő és légvédelem nem zavarja az ország felett átrepülő amerikai —angol kötelekékeket, minek fejében a bombázók nem támadnak magyar célpontokat.1 Kezdettől fogva az egyezmény ész­­szerűtlennek tetszett, mert a magyar légelhárítás szám­belileg és felszerelésben meg sem közelítette a két világ­hatalom légi erejét, s ugyanekkor a titkos megegyezés le­hetővé tette a magyar gyáripar zavartalan termelését, aminek jelentős része a német háborús erőfeszítést szol­gálta. A fennálló állapot megtartására kellemetlenül hatott az 1944. március 19-én kialakult helyzet. A lakosság nagy része megkönnyebbüléssel vette tudomásul a szövetséges német katonai egységek jelenlétét a Kárpátokhoz gyorsan közelgő keleti arcvonal miatt, másrészt a légitámadások veszélye ezzel megsokszorozódott. Ugyanekkor a titkos egyezmény atyja, Kállay Miklós miniszterelnök lemondott és a letartóztatás elől a török követségre menekült. A Ma­gyarország sorsát érintő döntés azonban már előbb meg­történt. 1943 végén az amerikaiak és az angolok elhatá­rozták a Földközi-tengeri szövetséges légierő parancsnok­ság felállítását, aminek a két legjelentősebb végrehajtó szerve az amerikai 15. légihadsereg és az angol 205. repülődandár lett. Az előbbi a nappali, az utóbbi az éjjeli légitámadásokat végezte. A szövetséges légierők első számú feladatát a német légierő és repülőgépgyárak meg­semmisítésében határozták meg 1943 decemberében. A 15. légihadsereget azonban 1944 első hónapjaiban főleg az olaszországi földi harcok támogatására vetették be és így a fenti direktíva értelmében elhatározott támadások csupán márciusban kezdődhettek meg. Az angolszászok ellentétes álláspontot képviseltek az ún. “politikai cél­pontok’’ bombázásának kérdésében, amelyek a tengely­szövetséges Magyarország, Bulgária, Szlovákia és Romá­nia fővárosait jelentették. Végül is angol nyomásra az amerikaiak hozzájárultak ehhez.2 1944 elején a 15. légihadsereg egységei a délolasz­országi Foggia körül állomásoztak, a parancsnokság Bari­ban székelt. Harci alakulatainak száma áprilisra 21 bom­bázó és 6 vadász osztályra emelkedett. Számokban kife­jezve: mintegy 1200 B-17 Flying Fortress és B-24 Liberator bombázó, 380 P-38 Lightning, P-47 Thunder-30 bolt és P-51 Mustang vadász gép.3 Ekkor ezzel az erővel szemben két Messerschmitt Bf 109G mintájú géppel fel­szerelt magyar vadász század, egy Messerschmitt 110 és 210 típusokkal ellátott éjjeli vadász század és a Repülő Kísérleti Intézet Messerschmitt 210-es romboló egysége képviselte a honi légvédelmet. A Jagdführer Ostmark parancsnoksága alatt két német vadász és egy romboló osztály tartózkodott a Bécs körüli repülőtereken, de ezeket Délnémetország fölött is bevetették. A tengely közép-európai vadász erejéhez sorolható még az április elején Pöstyénbe helyezett 13. szlovák vadász század, ami készültségi század néven 12 Messerschmitt 109G-6 mintájú géppel Pozsony védelmére volt rendelve. Az amerikai-angol stratégiai terveket nem ismerő ma­gyar vezetőket kényelmetlen érzéssel töltötte el az a néhány jel, ami az eddigi idillikus állapot végét látszott megjövendölni. Márciusban került sor a 15. légihadsereg egy alakulatával való első összetűzésre magyar légtérben. A Budapest védelmére rendelt, Ferihegyen állomásozó 2./1. vadász századot 1944. március 17-én délben riadóz­tatták és 12 Me 109G-6 mintájú gép szállt fel Scholtz Miklós százados, századparancsnok vezetésével. Az 1. rajt Scholtz, a 2. rajt Irányi Pál főhadnagy és a 3. rajt Szombathelyi Elemér főhadnagy vezette. A központi irányítást a Gellért hegyi barlangokban elhelyezett ún. Szikla központ adta. Azonban az első időkben zavarokat okozott az irányító személyzet gyakorlatlansága. Mintegy 30 percen keresztül a századot az egyik helyről a másikra küldték a Dunántúl felett, majd a Balatonhoz irányí­tották. A tó felett egy felhőben repülő, 68 B-17 Flying Fortressből álló köteléket vettek észre. Ugyanekkor a Szikla hazarendelte a századot üzemanyaghiány miatt. Ebben az időben még nem vittek magukkal póttartályo­kat. Feltehetően a 3. raj nem kapta meg a visszatérési parancsot és a négy vadász gép megtámadta az ellenséget. E napon 200-on felüli B-24 Liberator támadta Bécset és környékét, míg egy 100-nál több B-17-esből álló kötelék visszafordult a rossz idő miatt.4 Feltehetően a bombázók a Balatontól északra fordultak vissza, amit a bevetési je­lentés is megerősít.5 A bombázók lövészei Murvay János őrmester és Kis-Benedek István tizedes gépét lelőtték és mindkét pilóta hősi halált halt. Szombathelyi és vitéz Molnár hadnagy gépei könnyen sérültek, míg egy a Fort­­ressek közül három motorral folytatta útját dél felé. An­nak ellenére, hogy az első összecsapás inkább véletlennek mondható, mint tervezett akciónak, a jég megtört és a titkos egyezmény nem látszott annyira szilárdnak, mint néhány hónappal azelőtt. Kállay miniszterelnök többek között elmondja emlék­irataiban, hogy egy magyar légvédelmi tüzér tiszt egy al­kalommal egy átrepülő amerikai bombázó alakulatra lövetett, aminek következményeként az amerikaiak fel­háborodással fordultak magyarázatért az isztambuli ma­gyar követséghez. A magyar diplomata sajnálatát fejezte ki és megígérte az tüzelési parancsot kiadó tiszt megbün­tetését! Egy más alkalommal egy elfogott néger repülő arra kérte a magyar hatóságokat, hogy ne szolgáltassák ki

Next

/
Thumbnails
Contents