Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

Gaál Gyula: Jó idő várható Budapest felett

GAAL GYULA:

JÓ IDŐ VÁRHATÓ BUDAPEST FELETT

Tompított fények és elsötétített ablakok mögött nyugodt éjszakára készülődött a főváros. A pestiek már régen nem törődtek azzal, hogy mi az oka annak, hogy a német birodalom városait rendszeresen támadják az angol és amerikai légierők, sőt Szófia, Zágráb és Bukarest is átélt már néhány légitámadást, de őket még nem érte el a totális háború. Voltak nehézségek, egyes árúcikkek eltűntek a kirakatokból, hatósági intézkedések szigorították a mindennapi életet, voltak veszteségek a keleti arcvonalon — de maga Budapest keveset változott a második világháború négy és fél esztendeje alatt. A színházak, kabarék telt házak előtt játszottak, vígan szólt a cigányzene, enni-innivaló volt bőséggel, s egy kis ügyességgel angol szövet, francia konyak és babkávé is akadt a pult alól. A vezető körök természetesen tudtak a titkos egyezményről, amely szerint a magyar légierő és légvédelem nem zavarja az ország felett átrepülő amerikai —angol kötelekékeket, minek fejében a bombázók nem támadnak magyar célpontokat.1 Kezdettől fogva az egyezmény észszerűtlennek tetszett, mert a magyar légelhárítás számbelileg és felszerelésben meg sem közelítette a két világhatalom légi erejét, s ugyanekkor a titkos megegyezés lehetővé tette a magyar gyáripar zavartalan termelését, aminek jelentős része a német háborús erőfeszítést szolgálta.

A fennálló állapot megtartására kellemetlenül hatott az 1944. március 19-én kialakult helyzet. A lakosság nagy része megkönnyebbüléssel vette tudomásul a szövetséges német katonai egységek jelenlétét a Kárpátokhoz gyorsan közelgő keleti arcvonal miatt, másrészt a légitámadások veszélye ezzel megsokszorozódott. Ugyanekkor a titkos egyezmény atyja, Kállay Miklós miniszterelnök lemondott és a letartóztatás elől a török követségre menekült. A Magyarország sorsát érintő döntés azonban már előbb megtörtént. 1943 végén az amerikaiak és az angolok elhatározták a Földközi-tengeri szövetséges légierő parancsnokság felállítását, aminek a két legjelentősebb végrehajtó szerve az amerikai 15. légihadsereg és az angol 205. repülődandár lett. Az előbbi a nappali, az utóbbi az éjjeli légitámadásokat végezte. A szövetséges légierők első számú feladatát a német légierő és repülőgépgyárak megsemmisítésében határozták meg 1943 decemberében. A 15. légihadsereget azonban 1944 első hónapjaiban főleg az olaszországi földi harcok támogatására vetették be és így a fenti direktíva értelmében elhatározott támadások csupán márciusban kezdődhettek meg. Az angolszászok ellentétes álláspontot képviseltek az ún. “politikai célpontok’’ bombázásának kérdésében, amelyek a tengelyszövetséges Magyarország, Bulgária, Szlovákia és Románia fővárosait jelentették. Végül is angol nyomásra az amerikaiak hozzájárultak ehhez.2

1944 elején a 15. légihadsereg egységei a délolaszországi Foggia körül állomásoztak, a parancsnokság Bariban székelt. Harci alakulatainak száma áprilisra 21 bombázó és 6 vadász osztályra emelkedett. Számokban kifejezve: mintegy 1200 B-17 Flying Fortress és B-24 Liberator bombázó, 380 P-38 Lightning, P-47 Thunder-30

bolt és P-51 Mustang vadász gép.3 Ekkor ezzel az erővel szemben két Messerschmitt Bf 109G mintájú géppel felszerelt magyar vadász század, egy Messerschmitt 110 és 210 típusokkal ellátott éjjeli vadász század és a Repülő Kísérleti Intézet Messerschmitt 210-es romboló egysége képviselte a honi légvédelmet. A Jagdführer Ostmark parancsnoksága alatt két német vadász és egy romboló osztály tartózkodott a Bécs körüli repülőtereken, de ezeket Délnémetország fölött is bevetették. A tengely közép-európai vadász erejéhez sorolható még az április elején Pöstyénbe helyezett 13. szlovák vadász század, ami készültségi század néven 12 Messerschmitt 109G-6 mintájú géppel Pozsony védelmére volt rendelve.

Az amerikai-angol stratégiai terveket nem ismerő magyar vezetőket kényelmetlen érzéssel töltötte el az a néhány jel, ami az eddigi idillikus állapot végét látszott megjövendölni. Márciusban került sor a 15. légihadsereg egy alakulatával való első összetűzésre magyar légtérben. A Budapest védelmére rendelt, Ferihegyen állomásozó 2./1. vadász századot 1944. március 17-én délben riadóztatták és 12 Me 109G-6 mintájú gép szállt fel Scholtz Miklós százados, századparancsnok vezetésével. Az 1. rajt Scholtz, a 2. rajt Irányi Pál főhadnagy és a 3. rajt Szombathelyi Elemér főhadnagy vezette. A központi irányítást a Gellért hegyi barlangokban elhelyezett ún. Szikla központ adta. Azonban az első időkben zavarokat okozott az irányító személyzet gyakorlatlansága. Mintegy 30 percen keresztül a századot az egyik helyről a másikra küldték a Dunántúl felett, majd a Balatonhoz irányították. A tó felett egy felhőben repülő, 68 B-17 Flying Fortressből álló köteléket vettek észre. Ugyanekkor a Szikla hazarendelte a századot üzemanyaghiány miatt. Ebben az időben még nem vittek magukkal póttartályokat. Feltehetően a 3. raj nem kapta meg a visszatérési parancsot és a négy vadász gép megtámadta az ellenséget. E napon 200-on felüli B-24 Liberator támadta Bécset és környékét, míg egy 100-nál több B-17-esből álló kötelék visszafordult a rossz idő miatt.4 Feltehetően a bombázók a Balatontól északra fordultak vissza, amit a bevetési jelentés is megerősít.5 A bombázók lövészei Murvay János őrmester és Kis-Benedek István tizedes gépét lelőtték és mindkét pilóta hősi halált halt. Szombathelyi és vitéz Molnár hadnagy gépei könnyen sérültek, míg egy a Fortressek közül három motorral folytatta útját dél felé. Annak ellenére, hogy az első összecsapás inkább véletlennek mondható, mint tervezett akciónak, a jég megtört és a titkos egyezmény nem látszott annyira szilárdnak, mint néhány hónappal azelőtt.

Kállay miniszterelnök többek között elmondja emlékirataiban, hogy egy magyar légvédelmi tüzér tiszt egy alkalommal egy átrepülő amerikai bombázó alakulatra lövetett, aminek következményeként az amerikaiak felháborodással fordultak magyarázatért az isztambuli magyar követséghez. A magyar diplomata sajnálatát fejezte ki és megígérte az tüzelési parancsot kiadó tiszt megbüntetését! Egy más alkalommal egy elfogott néger repülő arra kérte a magyar hatóságokat, hogy ne szolgáltassák ki