P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Rézedények a református templomokban

Külön kell említeni a feltehetően török eredetű rézedényeket. Az oszmán rézmű- vességre jellemző volt az ónozás, amellyel ezüst hatást érhettek el. Használták az aranyozást, ez volt az un. tombak, amelyekre az írásos adatokban találhatunk példát.123

A bemutatott rézedények bizonyságai a református egyház felszerelésbeli sokszínűségének. Jó részüket úgy szemlélhetjük, mint egykori asztali edényeket, amelyek őrzik az elmúlt századok mindennapi életben használt, de napjainkra rég elpusztult edényeinek emlékét. Tudván azt, hogy a rézművesség a XIX. század második felében fokozatosan lehanyatlott, e régi mesterség néhány szép darabját szemlélhetjük bennük.

t

123 Búza János 2005. 201.

90 ««§