P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Ónedények a református egyházban

A csetfalvi gyülekezet angyallábas kannáját feltételesen egy nagyszombati mester­hez, Morenbesser, Johannhoz kapcsoljuk (136. kép). A győri kannagyártók hosszú ideig a pozsonyi céhhez tartoztak, a XVIII. század­ban lett önálló szervezetük. A forgolányi gyülekezet kannáján ezt a jelzést láthatjuk (137. kép) Erdélyi ónkannák is vannak Kárpátalján, Bereg megyében, főként a Beregszász alatti részen. Ez feltehetően azt mutatja, hogy Beregszász lehetett a határvonal, amed­dig eljutottak az erdélyi ónművesek termékei.94 Erdélyben a felfelé kissé szűkülő test volt a jellemző, a fedél és a talp szélén gyak­ran láthatunk poncolt akantuszleveleket vagy palmettasort. Az edények fülén gyako­ri az öntött domborműves díszítés. Az erdélyi edények másik sajátossága a maszkos billentő és az edény aljában lévő díszes un. fenékrózsa, amely gyakorta dombormű­ves olaszkorsós mintájú. A benei gyülekezet egyik kannája még a gótikus formát követi, talpa szélesebb, de­rekáig szűkülő, majd kissé szélesedő oldalú. Domborodó fedelében érme van elhe­lyezve (138. kép). A bulcsúi gyülekezet kannáját feltételesen soroljuk a kolozsvári készítmények közé. Jellegzetes széles talpú, teste hengeres, derekán domború gyűrű. Kis kiöntőcsőre ké­sőbb hozzáillesztett, elmosódott jegye és hasonló edények alapján véljük korai itte­ni munkának (139. kép). A beregardói kanna IWK kolozsvári mester készítménye. Díszítése két női mell­kép, hullámos hajú fiatal nők, fejük felett két hattyú tartotta szalagon szimmetrikus levelek és virágok. Fülén finom öntött díszítés (140. kép). Másodlagos felhasználását bizonyítja, hogy az eredeti díszítménybe láthatóan később illesztették bele a feliratot. Feltételesen besztercei készítésűnek véljük a feketepataki egyház kannáját, amelyet kacskaringókból, levelekből álló jellegzetes reneszánsz minta díszít, egy-egy madár ül rajtuk. Közepén olaszkoszorúban talapzatra helyezett szűk nyakú füles edény GF névbetűkkel és 1647 évszámmal (141. kép). Nagyhírű kannagyártó központ volt Segesvár, ahonnan szintén származtatunk né­hány edényt, ilyen a beregszászi kanna (142. kép). A beregsomi gyülekezet kannája az egyik legszebb darab egész Kárpátalján. Jelen­leg brassóinak véljük. A paláston három sávba szerkesztett díszítményben középen kétfejű sas, két oldalt reneszánsz elemek között egy-egy madár áll (143. kép). A bulcsúi gyülekezet egyik kannája különösen nagy jelentőségű. A széles talpú, hengeres testű edényen a palást csíkjai jelentik a díszítést, a szájperemen és a fedél szélén beütött levéldísz fut körbe. A kanna a fülén található jegy szerint a nagybá­94 Közölve P. Szalay Emőke 2005. 83-94. ^75

Next

/
Thumbnails
Contents