P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Ónedények a református egyházban

nyai ónművesség emléke. Fontosságát az adja, hogy eddig csak írásos adatokat ismertünk az itteni ónművességről, jelenleg ez az egyetlen innen ismert ónkanna (144. kép).

Az erdélyi kannák sokszínűsége ellenére megállapíthatjuk, hogy számbelileg semmiképpen nem voltak vetélytársai a felvidéki, eperjesi majd kassai edényeknek.

Két későbbi, XVIII. század végi és XIX. századi ónkanna készítő helyről szintén kerültek ide edények, ez Debrecen és Miskolc. A kígyósi kannát jelzése alapján tartjuk debreceninek (145. kép). A kettő közül Miskolc volt a jelentősebb, amelyről korábban már említettük, hogy a XIX. század harmadik negyedének végén még dolgozott egy ónöntő mester. A nagyberegi gyülekezet 1853-as kannapárja díszítés nélküli, csupán felirattal ellátott. A több mint két és fél évszázados magyar ónművesség utolsó emlékei a Salzer műhely termékei (146. kép).

Keresztelőkannák, keresztelőkancsók

A kannák között vannak kisebb űrtartalmúak, amelyeket keresztelőedényként használtak. Formailag a boroskannákhoz hasonlítanak. Közöttük többségben vannak a kassai termékek, de akad nagyszombati készítmény is (147. kép).

A keresztelőkancsók körte alakú edények, eperjesi és kassai készítmények egyaránt előfordulnak közöttük. A tiszaújlaki eperjesi (148. kép), a bilkei kassai munka (149. kép).

Keresztelőedényként olykor katolikus misekancsócskákat is használtak. Ezt mutatják azok a kisméretű edények, amelyek fedelén V vagy A betű a jelzés, ami vinum - bor, illetve az aqua - víz jelölésére szolgált (150. kép).

Eredetileg bizonyosan tejes vagy tejszínes kancsócskák is szolgáltak ebben a funkcióban. Ilyen a csonkapapi gyülekezet ovális alakú kis kancsója (151. kép). A barokk stílus korában a kör alakot gyakran felváltja az ovális, amely nem olyan szabályos, mint a kör.

Bécsi és lengyel kancsók mutatják a külföldi edények jelenlétét Bereg megyében (152. kép).

Óntálak és tányérok

A tálak, tányérok készítési helyének meghatározása még nagyobb nehézségbe ütközik, mint ahogyan az a kannák esetében volt, ugyanis ez a forma sokkal kisebb formai lehetőségekkel rendelkezik. Ezért itt többnyire csak abban az esetben lehetünk biztosak, ha jeggyel ellátott.

Készítőhely tekintetében a tálak, tányérok még sokszínűbb képet mutatnak, mint a kannák esetében láttuk. Az anyag kiemelkedő értékét mutatja, hogy XVI. száza76 <«§