P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Ónedények a református egyházban
A kassai kannák, úgy tűnik, már a XVII. században is jobbára hengeres testtel készültek, amelyre hamarosan felkerült a két, általában többszörös vízszintes domború gyűrű, amely itteni jellegzetesség lesz a XVIII. század folyamán. Ugyancsak egyértelműnek látszik erősen domboró, tagolt talpuk és a kiöntőcsőr korai alkalmazásának kizárólagossága, ami a többi központnál csupán a XVIII. század folyamán jelentkezik.93 A XVIII. századi kassai kannák legnagyobb része jelzés nélküli. Sajátosságuk, hogy elmaradhatatlan róluk a többszörös bordagyűrű és a kiöntő csőr, amelyről ismert „csőrős kanna” nevüket kapták. A nagybégányi kanna jellegzetes példája az itteni edényeknek. Talpa domborodó, hengeres testén csupán a bordasorok jelentik a díszítést, melynek szerénysége ellenére az edény tökéletes szépségű. 1726-os évszáma mutatja, hogy bizonyára a XVIII. század elején készült (129. kép). A badalói gyülekezet kannája ugyancsak jelzetlen, a XVIII. századi kassai kannák díszített csoportjába tartozik, amelyeken az előző időszak figurális díszítményeivel szemben virágos, leveles ágak, bokrok alkotják a mintát. Az álló, sajátosan gyökerekkel ábrázolt virágbokrokon szeszélyesen hajladozó levelek között egymást keresztező szárakon dús szirmú peóniák, pipacsok ülnek (130. kép). A zápszonyi kannán a virágdíszítmény másik típusát, a kanna derekán futó hul- lámindás koszorút láthatjuk, a leveles indák végén két, egymással szembeforduló nagy gránátalma (131. kép). A virágminta harmadik változatán csigavonalba csavarodó indán dús levelek között gránátalmák ülnek. Ilyen a mezővári gyülekezet egyik kannája (132. kép). A jeggyel ellátott kassai edények készítői közül név szerint ismerjük Frölich, Georgot. A mezővári gyülekezet egyik általa készített kannájának lába fekvő oroszlánokat ábrázol, vésett díszítését hullámindába foglalt sematikus férfifej adja (133. kép). Az utolsóként említhető mezővári kanna hasonlóan az ő munkája, a jellegzetes szalagdíszítéssel több edényt is ismerünk (134. kép). Eperjes és Kassa mellett a többi felvidéki központnak nem volt meghatározó jelentősége Kárpátalján, így Bereg megyében sem. Pozsonyból a borzsavai gyülekezet egyik kannája származik. A pozsonyi edényeken gyakori a díszes öntött láb, a bonyolult billentő és fogó, amely a német és cseh ónedények hatását mutatja, ezt láthatjuk ezen a kannán is. Díszítésében egymásra acsarkodó macska és kutya szerény rajza jelenik meg, amely ismét egyértelműen mutatja, hogy nem egyházi célra készült. Belsejében öntött fenékrózsát láthatunk, fülén jelzés, mely alapján az egyik jelentős pozsonyi mester, Christoph Bömer munkái közé soroljuk (135. kép). 93 Bővebben P. Szalay Emőke 2004a. 111-128. 74^5
