P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Ónedények a református egyházban

elején már teljesen más az arány, eperjesi kannát csupán egy mestertől találtunk, a kassai edények uralják egyértelműen a területet.

Az eperjesi eredetű edények áttekintésekor kitűnik, hogy az ottani mesterek közül csupán háromnak fordulnak elő edényei területünkön. A XVII. században működő mesterek közül Paulus Lang (124. kép), a TG jegyű mester és Osterlamb, Jonas termékei kerültek elő, a XVIII. századiak közül CK mester edényei különíthetők el.

Paulus Lang korai jelzése, mint fentebb utaltunk rá, őrzi eredeti mesterségének emlékét, névbetűi mellett harang képe díszíti. A balazséri kanna palástján körökbe foglalt négyszirmú rozetták sorakoznak. A viszonylag szerény díszítés tökéletes mesterségbeli tudást mutat, a vésés mellett a zeg-zug vonalas un. flechelésnek láthatjuk több változatát (124. kép).

TG mesternek öt edénye maradt fenn a beregi gyülekezetekben. A tiszaújlaki kannán a szabályos, szimmetrikus reneszánsz, stilizált virágdíszben két hosszúfarkú madár alatt két szarvas ül egymással szemben virágos mezőben. A két szarvas azért figyelemre méltó, mivel a református énekek közül az egyik legkedveltebb, a 23. zsoltár kezdő képét idézi fel: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik” (125. kép). Ugyancsak az ő mukája a mezővári gyülekezet egyik kannája, amelyen szintén szarvas látható.

A harmadik XVII. századi eperjesi mester Osterlamb, Jonas. Fancsikai kannáján a Menekülés Egyiptomba jelenete látható. József szekercével a vállán vezeti a szamarat, amelyen Mária ül ölében a kis Jézussal. Ábrázolása miatt bizonyosan nem református használatra készült (126. kép).

Ugyancsak az ő alkotása a csetfalvi kanna, amelynek díszítését koronás sas adja, ez kedvelt díszítőmotívum volt, más központokban is alkalmazták (127. kép).

Az eperjesi kannák sima, hengeres testűek, talpuk domborodó, fedelük tagolt, sajátosságuk a kissé szűkülő test. Emellett az eperjesi kannák egyértelmű jellegzetességének tarthatjuk a test alsó harmadánál lévő gyűrűt. Billentőjük többnyire becsavarodó levél, amely a XVII. században szimmetrikus, majd a század végén olykor aszimmetrikussá válik.

Hogy miért csak az ő edényeik kerültek ide, annak bizonyára fel lehet tárni az okát és meg lehet találni rá a magyarázatot, azonban mi ezt jelenleg nem tartottunk feladatunknak.92

A XVII. századi kassai edények közül Michal Witko munkáit köthetjük mesterhez. A nagyberegi gyülekezet kannáját egy lovag alakja díszíti, fedelének fogója komlóvirág alakú (128. kép).

92 Lásd bővebben P. Szalay Emőke 2002b. 181-198.

73