P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Ónedények a református egyházban
retük alapján inkább keresztelőkannák lehettek. Sajnos az adatok hiánya miatt nem tudjuk bizonyosan, hogy melyek voltak ezek. Ennek ellenére a napjainkban ismert ónedényanyagban 12 kis kannát és kancsót sorolunk ide. A tálakról még kevesebbet tudunk. Az összeírásban 89 db tál, tányér szerepel. Három használható adatot jegyeztek fel a formára vonatkozóan. Első a csipkés jelző, ez feltehetően az ötvöstárgyaknál fentebb már megismert karéjosnak volt a korabeli neve. Az ovális teljesen egyértelmű, úgyszintén a füles jelző is. Meg kell jegyeznünk, hogy némelykor a tálak funkciója is bizonytalan. Nem lehet tudni, hogy az egyes példányokat kenyérosztó tálként vagy keresztelő tálként használták. Két formaváltozat az, amelynél feltehetően biztosak lehetünk egykori használatukat illetően, ez pedig az egyetlen füles tál, amelyről feljegyezték, hogy keresztelő tál volt. A másik formát az ovális tálak alkotják, ezek úgyszintén keresztelő tálként funkcionáltak. A keresztelő edények változatosságot mutatnak. Sokszor megjegyzik, hogy erre a célra, azaz keresztelésre használták a kancsókat, esetleg poharakat. Ugyancsak bizonyosak abban az esetben lehetünk, amikor vízöntő pohárként említik egyiküket. Csak pohárként szerepel 10 edény, amelyről nem tudjuk, hogy úrvacsorái célokra használták vagy esetleg keresztelésre. Keresztelőkannaként megnevezett edényt hármat találunk a vizitációkban, de ezt a célt szolgálta egy findzsa és csésze elnevezésű tárgy is. Kárpátalján teljes ón keresztelőkészletek is előfordultak, ezek száma 8 volt, ekkor együtt említik a víztartó edényt és a keresztelő tálat. Fennmaradt edények Ónkannák A felsorolt 97 ónkannából 58 maradt fenn napjainkra. Felvidéken a XVII. század elején a pozsonyi, kassai és eperjesi céhek voltak a legjelentősebbek. Az itteni ónkannák első látásra formai hasonlóságot mutatnak, de mindegyiküknek bizonyos helyi sajátosságai voltak. Vizsgálatunk során úgy véljük, sikerült megállapítani, hogy bizonyos jellegzetességekkel rendelkeztek a három nagy központ - Pozsony, Eperjes, Kassa - kannái. Végigtekintve a Kárpátalján fellelt ónedényállományt, megállapíthatjuk, hogy a XVII. század folyamán az ónkannák nagyobb része Eperjesről került területünkre. A XVII. századi kannák közül 21 edény készítőhelye volt Eperjes, ezzel szemben kassai csupán 5 darab. A két központ között a fenti megoszlás a XVII-XVIII. század fordulóján változik, az eperjesi kannák visszaszorulnak, a kassaiak viszont előretörnek. A XVIII. század 72^
