P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Ónedények a református egyházban
is. Ezekkel szemben Mezővárinak ma is csupán 3.000 körüli a lakossága, de ennek is csak fele, 1700 fő református. A bihari, nagyjából hasonló lélekszámú települések közül Berekböszörményt és Zsákát említhetjük, amelyekben hasonló számú református élhetett az adott időszakban, az ónkannák száma is hasonló.90 A feljegyzések sajnos kevés használható adatot örökítettek meg a kannákra vonatkozóan. Legtöbb közülük az űrtartalomra vonatkozik: egy, két, három és öt itcés nagyságot említenek. Egy-egy feljegyzés rögzítette a füles és orratlan jelzőt. Az első adat egyértelmű, az „orratlan” kifejezéssel illetett edények pedig bizonyosan nem rendelkeztek a folyadék kiöntését megkönnyítő csőrrel. Az ónkannáknak az Alföldön a XVIII. században használt jelzője a csőrös volt, így nevezték a háromszög alakú kiöntőrésszel ellátott edényeket. A Beregi Egyházmegyében ez a jelző nem fordul elő, itt az orros jelzőt említik. Az edények kisebb része évszámmal ellátott, ezek közül alig kevesebb, mint a fele - 19 db - XVII. századi évszámos, alig több mint a fele - 21 db - XVIII. századi. Az ónpoharak két funkcióban szolgálhattak, úrasztali borospohárként és keresztelőpohárként. A feljegyzésekből általában nem derül ki a pontos használatuk. Kivételt képez a vízöntő pohár kifejezés, illetve, amikor a keresztelő edények között sorolnak fel poharat. Űrasztali borospohárként történt használatra átvitt adataink vannak csupán. A poharak közül háromról feltételezhetjük, hogy úrasztali borospoharak lehettek. Elkülönítésükben feljegyzésük sorrendje a kiindulópont. Azokban az esetekben, amikor az edények felsorolásában elől áll az ónpohár, vagy esetleg a kannák után következik a tálak előtt, úgy véljük, hogy úrvacsorái poharak lehettek. Ezt erősítik azok a kitételek is, amelyekben arany vagy ezüst füsttel futtatott jelzőt említenek. Bizonyosan úrasztali borospoharak voltak azok, amelyeknél feljegyzik, hogy aranyfüsttel bevont vagy arannyal futtatott. Az aranyozás a pohár száját, esetleg a kúppá belsejét vonhatta be, ezzel tették alkalmassá az úrvacsorái bor kiszolgáltatására. Az ónpoharak megnevezés formai tekintetben nem egyértelmű. Itt is azzal találkozunk, amit az ötvöstárgyaknál láthattunk, hogy a pohár megnevezés alatt nemcsak az egyszerű, sima, hengeres formát értették, hanem kehelyre is használták ezt a megnevezést. Erre példa a rafajnaújfalui edények leírásában szereplő pohár, amely véleményünk szerint azonos a ma is meglévő kehellyel.91 Nyolc esetében úgy véljük, hogy keresztelőpohárról van szó az összeírásban. Az ónkannák legnagyobb része bizonyosan úrasztali boroskanna volt. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk el arról, hogy voltak közöttük olyanok, amelyek kisebb mé90 Weiner Mihályné 1975. 355. 359. 91 P. Szalay Emőke 2004. 215. 109. kép 71
