P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
őrzött második tál eredetileg egy ma már megszűnt gyülekezeté, a komlósié volt. Itt láthatjuk a klenódiumok egyháztörténeti jelentőségét. 1778-as évszámú a munkácsi gyülekezet másik tálja. A tál-tányér kevés lehetőséget ad a forma változatosságára. A reneszánszban a sima peremű karimák voltak általánosak, a barokk ebben is hozott valami újat. Ez volt a karéjos forma kialakítása, amely révén hullámzóvá vált a tál széle. Felirata itt is egyértelműen a készítés időpontja, illetve azt árulja el, hogy nem ajándékozás révén került az egyházközség tulajdonába, hanem a gyülekezet vásárolta (105. kép). A mezőgecsei gyülekezet 1779-es ugyancsak karéjos szélű barokk tála a már bemutatott kehelyhez tartozik (106. kép). A XVIII. század végén ismételten az egyszerű formák terjednek el, amelyek a klasz- szicista stílusra utalnak. Ilyen a bilkei gyülekezet harmadik ezüst tányérja, amely ismét figyelmet érdemel, mert újból arra példa, hogy az iparművészeti kutatások szempontjából milyen fontos tárgyakat őriznek a gyülekezetek. Nagybánya pénzverő hely volt a középkorban, ezért a XV. században már bizonyára működtek itt ötvösök. Bár az itteni ötvösség történeti feldolgozása elkészült, tárgyi emlékanyagot keveset ismerünk, ezért fontos ez a tál is77 (107. kép). A barokk, sőt talán a rokokó továbbélésére példa a mezőkaszonyi gyülekezet 1814- es készítésű kenyérosztó táljának szeszélyesen kanyargó karimája. A barokk szabályos karéjaival szemben további mozgalmasság jelentkezik a többszörös hullámzásban, ezért véljük, hogy talán a rokokó hatást tükrözi. Ugyanakkor maga a karima, az öböl teljesen sima, ami szemben áll a szélperem zaklatottságával, így vélhetően már aklasz- szicizmusra utal (108. kép). Érdekes, hogy a XIX. század következő évtizedeiből nem ismerünk további ezüst kenyérosztó tálakat, majd csak a XIX. század utolsó harmadában ajándékoztak újból tányérokat a hívek egyházuknak. Ezek általában szintén nem egyházi használatra készültek, díszítésüket leggyakrabban vésett minta alkotja, amely többnyire keretszerű, gyakran rokokó, ilyen a csonkapapi tál (109. kép). A historizmus természetesen tükröződik a tálakon, tányérokon is, amelyekről újólag meg kell állapítani, hogy funkciójukból eredően viszonylag kis variálhatóság jellemzi őket. Formailag meghatározottak, hiszen az öböl és perem mellett a fül, valamint ritkán a talprész jobbára esetleges tartozék, így inkább a díszítményük mutathat nagyobb változatosságot.78 Ugyanakkor előfordulnak olyan kenyérosztó tálak, amelyek díszítése egyértelműen utal funkciójukra, ilyen a bótrágyi gyülekezet tálja, amelynek karimáján a refor77 P. Szalay Emőke 2001b. 541-548. 78 P. Szalay Emőke 2001c. 13-20.
