P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
mátus szimbólumok, szőlőfürtök és kalászok alkotnak domború koszorút (no. kép) illetve a hetyeni 1913-as tál vésett díszítésével (111. kép). Viszonylag jelentős a XIX-XX. század fordulóján kedvelt füles-talpas tálak csoportja, amelyek szintén a kor polgári lakásainak díszei voltak. A virágos, domborműves, esetleges vésett díszítésű példányok mellett angyalkákkal díszítettek is megtalálhatók (112. kép). Utolsóként a zápszonyi gyülekezet 1930-ban ajándékozott ezüst tálját mutatjuk be, amelynek díszítését kalászcsokor adja, ezzel utalva funkciójára (113. kép). Boroskannák A boros poharak és kenyérosztó tálak mellett az úrasztali edények között szerepelnek az úrasztali boroskannák. Közülük most az ezüst és fém kannákkal foglalkozunk. Fennmaradt edények Ebből a századból egyetlen ezüstkanna maradt fenn Kárpátalján. A munkácsi gyülekezet 1655-ben csináltatott edénye, bár már reneszánsz formát követ, bizonyos gótikus jegyet őriz liliomos öntött szegélyében. Díszítésében a domborított indás, szalagos, leveles motívumok a manierizmus jelenlétét mutatják. Sajnálatos módon jelzés hiányában készítési helyét jelenleg nem tudjuk megállapítani (114. kép). A XVIII. századból nem maradt fenn ezüst úrasztali kanna. Ebben az időszakban a később bemutatandó ónkannák töltöttékbe az úrasztali boroskannák szerepét. A XIX-XX. században továbbra is kevés az ezüstkannák száma. A református gyülekezetekben általában alig található ezüstkanna, ennek bizonyára az az oka, hogy nagyságánál fogva jelentősebb értékű volt annál, minthogy a hívek gyakorta tudtak volna ilyet ajándékozni templomuknak. A XIX. század első feléből egyetlen ezüstkanna maradt fenn. Ez az edény, bár 1846- os évszámú, már a historizmus felé mutat. A kanna talpa és öble domborodó, bordá- zottságával teste a barokk kannák jellegzetességeit viseli magán (115. kép). A muzsalyi gyülekezet 1868-as évszámú ezüst edénye a historizmus neoklasszicizmusának jegyében készült, amint sima teste, tetején a körte alakú fogó utal rá (116. kép). A XIX. századi második feléből fennmaradtak mindegyike historizáló. A kis számú ezüst edény mellett számos gyári készítésű kanna került ekkor a gyülekezetek tulajdonába. Ezeken szintén egy-egy történeti stílus különböző elemeit fedezhetjük fel. A kisbégányi gyülekezet négyzetes alapra helyezett kancsója az öblén hullámzó fü58
