P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
művészet megújításának szükségességét, amelynek túl kell haladni a régi formák egyszerű alkalmazásán.76 Végigtekintve a beregi gyülekezetekben használt XIX. század végi és XX. századi úrasztali poharakat, kitűnik, hogy az alapforma viszonylag változatlanul követi a jellegzetes, szinte a végsőkig leegyszerűsödött kehelyformát, amely a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki és a református gyülekezetek kedvelt, széles körben elterjedt úrasztali borospohara lett. Az egyszerű formához viszonylag szerény díszítés járul, aminek oka valószínűleg a református egyház puritánságában gyökerezik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a historizmus hatása éppen csak érinti az úrvacsorái kely- hek formáját. A XIX. század közepén egy-két esetben tűnnek fel a neorokokóra utaló jelek, a századforduló táján ezzel szemben inkább neoreneszánsz, neoklasszicista, neocopf jegyeket láthatunk. A Beregi Egyházmegyében a kelyhek között szecesszióra utalókat egyáltalán nem találunk. A többi úrasztali edényforma között, mint később bemutatjuk, szép szecessziós edények maradtak fenn, ami annak jele, hogy az új stílus ezen a területen is megjelent a XX. század elején. Hiányuk tehát nem az ismeretlenségből fakad. Valószínűbb, ha inkább abban véljük az úrasztali borospoharakon a szecesszió hiányát, hogy éppen ez az edény részesül kiemelkedő figyelemben, ezért ragaszkodnak itt leginkább a hagyományokhoz. Kenyérosztó tálak A kenyérosztó tálak szintén mindennapi asztali edények voltak. A XVII. századi ezüst tányérok, tálak az egyszerű reneszánsz formát követik. 1638-as évszámát tekintve a legkorábbi a bilkei gyülekezet edénye. A viszonylag keskeny karimájú tál közepe bedomborodó, a felirat gyűrűs karimáján fut körbe. A tál jelzéssel ellátott, amely már a kelyheknél említett szatmári ötvösre, Szegedi Karácsony Ötvös Györgyre utal, így a szatmári ötvösség egyik újabb emlékét találtuk meg benne (102. kép). A munkácsi gyülekezet 1681-es évszámú viszonylag mély tálján a díszítést a karima domborított reneszánsz mintája adja, amelyben gyümölcscsomók, szalagok - jellegzetes díszítőelemek - jelennek meg. Bedomborodó közepén vésett címerkép látható (103. kép). Már a XVIII. században készülhetett a bilkei gyülekezet tálja, amely kevéssel mélyebb mint a patenák, karimáján a felirat ebben az esetben a készítés idejét jelöli, szerepel benne a „csináltatta” kifejezés (104. kép). A jelenleg ebben az egyházközségben 76 Lásd erről bővebben P. Szalay 2002. 46. 56 <«§
