P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Református egyházművészet
REFORMÁTUS EGYHÁZMŰVÉSZET A református egyházművészet 1934-ben került az érdeklődés előterébe. Az ekkor először és napjainkig utoljára megrendezett országos kiállításon ötvösmunkák, ónedények, úrasztali térítők kerültek a nyilvánosság elé. Míg a katolikus egyház kincsei ekkor már évtizedek óta ismertek voltak, a református egyházzal kapcsolatban a művészetellenességet emlegették. Ez a vélekedés feltehetően a XVI. századi zsinati határozatokon alapult. Az ekkor szerveződő református egyház egyházgyűléseken foglalkozott a templomokkal, szertartásokkal, liturgikus tárgyakkal. Az 1561-62-ben tartott debrecen-egervölgyi zsinatokon került elő részletesen a templomok kérdése. A debreceni vagy egervölgyi hitvallásban először A kegyesek templomairól c. fejezetben a templomokkal kapcsolatos előírásokat fogalmazzák meg: „A kegyesek templomainak, legyenek bár azok fából avagy kőből építve, mindenütt babona és fényűzés nélkülieknek kell lenni. Ne legyenek azokban bálványok, botrányos képek és festmények, hamis tantételek és pogány szertartások és az isten igéjével ellenkező emberi hagyományok. Mert valamint a választottak az Úr templomai s nincsen semmi közük a bálványokkal, úgy a templomok is, melyek nyilvános összejövetel helyei nem foglalhatnak magokban bálványokat és bálványozási festéseket.” 14 A következő A bálványokról, oltárokról és képekről szóló fejezet kezdetén kijelentik: „A vallás és tisztelet végett állított szobrokat és botrányos képeket kárhoztatják az írás, az atyák és a zsinatok”.15 Majd így folytatódják: „Az írás pedig kettőt tilt a második parancsban: tudniillik, hogy az isten képe semmi módon ki ne ábrázoltassék, rajzoltassék, sem tisztelet, sem ékesség végett, mert az isten semmiképpen nem akarja magát lefestetni avagy rajzoltatni. Továbbá, hogy a botrányos képeket sem kell vallási célból készíteni, még ha nem imádtatnak is azok. Kettőt tilt a második parancs: először, hogy ne legyenek, másodszor, hogyne imádtassanak. Ne csinálj faragott képet sem semmi hasonlatosságot, ne imádjad se tiszteld azokat. Tehát a szentírás és zsinatok tiltják a képek tartását és imádását”.16 Ezt a későbbiekben a II. parancsolat elemzésénél részletesen elmagyarázzák, „..isten gyanánt semmi teremtvényt nem kell tartani, úgy tisztelni sem. A láthatatlan istenről sem kell semmi képet költeni, sem őt képek által tisztelni.”17 14 Kiss Áron 1881. 188. 15 Kiss Áron 1881. 189. 16 Kiss Áron 1881. 189. 17 Kiss Áron 1881.274. 18
