P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A népművészetről röviden
Végül gyáripari termékek is részei lehetnek népművészeti tárgyaknak. A paraszti lakásbelsőkbe a XIX. század folyamán bekerültek a keménycserép vagy kőedény tányérok, ételhordók, bögrék. A népviseletben is számos gyáripari terméket használtak fel különféle alapanyagok formájában és viseletdarabokként, ilyenek pl. a selyemkendők. További különbség, hogy míg az iparművészet tárgyait minden esetben az adott kor művészeti stílusa határozza meg, addig a népművészetben a hagyomány a meghatározó, amely egy adott közösség által önként elfogadott normák összességének generációról generációra való örökítését, illetőleg átvételét jelenti. Hagyománnyá az válhat, amelyet egy közösség magáévá fogad.13 Itt felvetődik a kérdés, hogy mi alkotja a hagyományt. Vizsgálatakor számos tényezőt lehet kimutatni. Legfontosabb a közösség ízlése, amely formára és díszítményre vonatkozóan egységes művészi látást feltételez. A közösség a történeti múltban egységes volt, majd a történelem előrehaladtával széttöredezett. Egyes részek jobban fejlődtek, a központtól távolabbi területek lemaradtak. A XX. század felé közeledve fokozatosan egyre kisebb egységekre bomlott, így a népművészetben un. helyi stílusok alakultak ki. Ez adja népművészetünk hallatlan sokszínűségét. A népművészetben is felfedezhetjük a történeti stílusok hatását, de nem olyan közvetlenül, mint az iparművészetben, amelyben mindig vagy a megelőző, vagy az utána következő stílus elemeit fedezhetjük fel. A népművészetben ezt az időrendiséget nem láthatjuk. Évszázadokig nem volt kapcsolat az iparművészet és a népművészet között. A historizmus idején, a XIX-XX. század fordulóján, a szecesszió kezdetén a nyugati világ saját korától elfordulva a vidék, a vidéki élet iránt mutatott érdeklődést, ott fedezve fel a tisztaságot, természetességet. A gyáripari sorozattermékekkel szembeni tiltakozásúl pedig a középkorban találta meg a kézimunka tiszteletét. A magyar iparművészek ekkor tudatosan fordultak a nálunk még élő népművészet felé. Ennek jeleit a sajátos magyar szecesszióban fedezhetjük fel. % 13 Domanovszky György 1981. 9. 17
