P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Kerámiafélék a református templomokban

Ilyen füles edényt a debreceni fazekasoktól is ismerünk. A vörös alapon színes írókás, levél és virágmotívumos bögre keresztelőedényként funkcionált. Ez erősíti a belényesi edénnyel kapcsolatos felvetésünket. Ezek alapján úgy véljük, hogy esetleg az összeírásokban szereplő keresztelő poharak ilyen formájúak is lehettek198 (278. kép).

A feljegyzések nagy számban említik a cserép keresztelőtálat, ezzel szemben Bereg megyéből csak egy tál maradt fenn, amelyet ilyen használatúnak vélünk. A makkosjánosi összeírásban említenek egy zöld mázas cseréptálat, amelyről feljegyezték, hogy keresztelő edény volt. A fennmaradt viszonylag mély tál füllel ellátott formája ezt támasztja alá, mert ilyen mély edény nem alkalmas kenyérosztó tálnak. Zöld színe ünnepi mivoltát mutatja. Készítési helyként valamelyik gömöri fazekasközpontot nevezhetjük meg199 (279. kép).

Bár fennmaradt emlékanyag híján csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk a fazekastermékek egykori templomi jelentőségét illetően. Az alapformák tekintetében úgy látszik, hogy cseréppoharakat nem nagyon használtak úrasztali borospohárként. Kenyérosztó tányérként viszont szolgálhattak a cserépedények, mint azt fentebb láthattuk. Jelentősnek tarthatjuk viszont úrasztali boroskannaként, boroskancsóként való használatukat, ami úgy tűnik, egy bizonyos időszakra volt jellemző, de lehet, hogy ez csak adataink hiányossága miatt látszik így.

198 Takács Béla 1978. 325. 13. kép

199 P. Szalay Emőke 2011c. 52.

137