P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
síikkel a magyar népi cserépedények legrangosabbjai, nem véletlenül kerültek be a református egyházi edények közé.195 Ugyanakkor az is kitűnik, hogy az úrasztali edényeknek nem a formájukban, mint inkább díszítésükben alakult ki sajátos jellegzetessége - ez pedig a szőlőfürtökkel és kalásszal való díszítés. Külön figyelemre méltó a hagyományokhoz való ragaszkodás. Az ismert anyag alapján 100 éven keresztül alkalmazták az előbb említett díszítésbeli jellegzetességet. Felmerül, hogy ez a díszítmény talán itt jelenik meg leghamarabb, az úrasztali textíliákon a XIX. század közepe táján találkozunk ennek a két motívumnak a natu- ralisztikus megfogalmazásával.196 Tálak A vizitációs jegyzőkönyvekben nincs adat arra, hogy kenyérosztó tálként cserépedényt használtak volna. Templomi használatban lévő cseréptálak elenyésző számban maradtak fenn. A túrkevei gyülekezet 1766-os évszámú tálán a jellegzetes, az Alfödön írókának nevezett fazekas festőeszközzel készült a díszítés. A népi fazekasság termékei között ritka az ilyen korai készítésű edény. Díszítésében a jellegzetes tulipánok a nagybányai fazekasok kedvelt díszítőelemére hasonlítanak (276. kép). Keresztelő edények Mint az írásos forrásokból látjuk, a reprezentatív nagyméretű boros kannák mellett keresztelési edények is készülhettek agyagból. Ezekből a tárgyakból még kevesebb maradt fenn a XX. századra, ezért e néhány darab még jelentősebb. Egyházi edény volt az a füles kupa, amelyet egy belényesi fazekas készített a belényesi eklésia számára. A széles talpból emelkedő, hengeres testű edény egész felületén beütött díszű gombok láthatók. 1736-os dátuma korai, ráadásul a belényesi fazekasságról sem nagyon tudunk, holott ez az edény annak bizonysága, hogy már a XVIII. század első felében magas színvonalú termékek készültek itt.197 Pontos használatáról nincs tudomásunk, de mivel űrtartalma nem túl nagy, feltételezzük, hogy nem lehetett borosedény. Akkor viszont egyetlen más funkcióban használhatták, mégpedig keresztelő edénynek (277. kép). 195 Kresz Mária 1991 b. 595. 196 Legutóbb P. Szalay Emőke 2012a. 216. 197 Közölve Csupor István 2008. 588. 136
