P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Kerámiafélék a református templomokban

Fülükön domború csík fut végig, amely alul két csigavonalban végződik, hasonlóan a fenti két munkácsi korsóhoz (273. kép).

A templomi edények alapján csaknem 100 éven keresztül követhetők nyomon a munkácsi fazekasok termékei. Mivel csak úrvacsorái korsók állnak rendelkezésünkre, így ezek alapján tehetünk kísérletet a formai és díszítésbeli sajátosságok megragadására. Bizonyosan nem véletlen, hogy a korai edényeken mindig szerepel a készítő neve és a készítés helye, amely talán az alkotói tudatosság jeleként értékelhető.

Az edények vizsgálata azt a megállapítást erősíti, hogy a forma és a díszítmény között a forma az állandóbb, ebben nem történt változás az eltelt időszakban, ugyanakkor a díszítés változott. Kitűnik, hogy már a XVIII. század utolsó évtizedében ismert volt a szőlőfürtös minta. A több mint fél évszázaddal későbbi mátészalkai edényeken már csak a derekukon lévő ujjbenyomásos csík maradt meg a domború díszítésből. Ugyanakkor ez a díszítmény az, amely már a XIX. század elején is változott, hiszen a nagyrozvágyi edényen ez rovátkolt sáv, a makkosjánosi korsón gombsor, a mátészalkaiakon viszont ujjbenyomásos.

Bizonytalanabb helyzetben vagyunk a következő csoport esetében. Itt kiindulási pontunk a búlcsúi gyülekezetnek Mátészalkán fennmaradt butykosa. Az 1819-ben készült edény formailag eltér a munkácsiaktól, kevésbé gömbtestű, inkább nyúlánk. Zöld máza alatt sötétbarna engob tűnik ki. Díszítése ugyan hasonlóan domborműves, azonban itt álló indán helyezkednek el a levelek és a szőlőfürtök193 (274. kép). A biztosan munkácsi korsók áttekintésekor a forma változatlanságát láthattuk. Így nem vélhetjük itteni készítménynek ezt a más alakú edényt.

Mivel Búlcsú Beregszász közvetlen szomszédságában fekszik, felmerül az a feltevés, hogy a gyülekezet az edény megrendelésekor nem távolabbi települést keresett meg, hanem a közvetlen szomszédságban lévő várost. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a szintén Beregszász mellett lévő Makkosjánosiról tíz évvel korábban Munkácson készíttettek edényt.

A beregújfalui gyülekezet nagyméretű butykosán az ujjbenyomásos bordák-ab- roncsok között hasonlóan domborműves hullámindán stilizált szőlőfürtök és virágok díszlenek. A készítő nevét is megörökítő edény Beregújfaluban készült 1918-ban194 (275. kép).

Áttekintve a mai Kárpátalja fennmaradt úrasztali edényeit, Kresz Mária megállapításait erősítik, mely szerint a szűkszájú butykoskorsók méltóságteljes megjelené193 Közölte Takács Béla, 1978. 318. 7. kép. Mátészalkára kerülésének körülményei ismeretlenek.

194 P. Szalay Emőke 1999a. 346. 6. kép

^135