P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
egy koszorút, amelyből oldalra újabb ág hajlik ki, vége csigavonalban becsavarodik. A virágkoszorúban kék és vörös virágok váltakoznak zöld levelek között. A virágok megoldása teljes mértékben megegyezik a tornallyai koszorúminta virágaival, ötszirmú, a körvonalakban megrajzolt, a fehér szirmokban kék erezés, míg a másik virág sok kis sziromból áll. A levelek szimmetrikusan hajlanak ki a szárról, mindkét oldaluk fűrészes. Sajátosnak tűnik az ágak vége, amely egyre kisebbedő kis levelekből és bimbókból áll (258. kép). Bár feliratában évszám is szerepel, így készítési idejének meghatározásával nincs probléma, azért megkísérelünk analógiákat keresni az ismert anyagban. Egy kancsón, amely szintén 1874-es évszámot visel, láthatjuk ezt a koszorút, amelyben ugyancsak a kék ötszirmú és a sokszirmú virágok alkotják a szimmetrikus mintát, emellett ugyanaz az ágak végének megoldása, valamint a kiágazó újabb ág. Felirata szerint, amely egy női és egy férfi nevet tartalmaz, szerelmi ajándéknak tekinthető.174 Ez ismét azt bizonyítja, amelyet más református úrasztali edények vonatkozásában is meg lehet állapítani, hogy nincsenek sajátos formák és díszítmények a templomi edényeken, hanem mindent elfogadnak és alkalmasnak tartanak a református egyházban, amely szép és illő. így válhatott úrasztali boroskorsóvá egy olyan edény, amelynek díszítményét szerelmi ajándékon is megtalálhattunk. Az 1880-as évekből ismerünk egy újabb csoport edényt, amely szintén Murányban készült. Az előbb már megismert gömbös test jellemzi valamennyit, nyakuk rövid, rajta keskeny kis gyűrű. Kiöntőcsőrük viszonylag rövid, fülük ugyancsak nyakhoz simuló az ismert megoldással. Díszítésük szerény, általános a galléron egy vékony csík és a füleken a vonalas stilizált levélsor barna színnel. További díszítményt a feliratuk jelenti, amely fekete illetve sötétbarna színnel készült. A naprágyi gyülekezet edénye 1884-es (259. kép), a balogiványi és a jénei 1885-ös, a zádorfalvai 1887-es évszámú felirattal ellátott.175 Az edényeknek csak felirattal történő díszítése arra utalhat, hogy a sorozattermékként készült edényeket csupán egy felirattal tették templomi célra alkalmassá. Ezek az edények azt mutatják, hogy Gömör megye református gyülekezeteinek egy része ragaszkodott a viszonylag egyszerű korsókhoz. Figyelemre méltó ez azért, mivel a többi kőedény gyár edényein az 1860-es évektől kezdve a színesebb magyaros stílus elemei alkotják a díszítést. Az előbbi edények esetében úgy tűnik, hogy Murányban kevesebb teret kapott ez a stílushatás. * 174 Lásd Hlodák, P. Zilák,}. 1999. 101. 40a-b. kép 175 Közölve P. Szalay Emőke 2011b. 51. 124 ««§
