P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
A kőedény korsók az eddig ismertté vált edények alapján legnagyobb részt a Tiszáninneni Egyházkerületben és a felvidéki református egyházmegyék közül a Zempléni, Abaúj-Tornai és a Gömöri Egyházmegye területén maradtak fenn napjainkra. Ez bizonyára nem véletlen, hiszen itt működtek a XIX-XX. század folyamán a kőedény gyárak, így főként ezeken a részeken jelent meg és terjedt el használatuk liturgikus célokra. Zsolnay termékek a református templomokban A napjainkban is híres Zsolnay gyár Zsolnay Vilmos tevékenysége nyomán a XIX. század harmadik harmadában jelentkezett új kísérletező termékeivel. A kermiaművészet különböző régészeti, római, etruszk, közel és távolkeleti, a népi kerámia területéről származó forma és díszítménykincset felhasználó gyártmányok egymás után sikert-sikerre halmozva váltottak ki általános figyelmet. Zsolnay alapanyag és máz kísérletei a kor kerámiaművészetének élvonalába juttatták a gyár termékeit. A historizáló stílusnak megfelelően pompás díszedények készültek. Figyelemre méltó, hogy igazán díszes Zsolnay edényt eddig nem találtunk Észak- Kelet-Magyarországon. Ha keressük az okát, csak feltételezéseket tehetünk. Felmerül először a távolság, a többszáz kilométer, amely vizsgált területünket elválasztotta Pécstől. Nem ismerve az ormánsági gyülekezetek emlékanyagát, nem tudjuk, hogy ott kerültek-e be a templomi edények közé Zsolnay termékek. Másik felvetésként felmerül, hogy a csodálatos Zsolnay kerámiák dísztárgyaknak készültek. A református egyház számára a korsók és kannák jöhetnek szóba, amelyek bortartó funkciót töltenek be. Ilyen egyszerű formák a díszedények között nem nagyon fordultak elő, kivéve talán a népi formákat követő példányokat, amelyek viszont méreteik alapján nem voltak alkalmasak erre a célra. Ennek ellenére találunk Zsolnay gyártmányokat a boroskancsók között. A szürkés anyagú, máz alatt kobaltkékkel színezetett nagyméretű kancsók a bécsi Hardtmuth gyár termékei (260. kép), de ezekhez hasonlókat a Zsolnay gyár is készített, amint azt a bárkái gyülekezet jelzett kancsója mutatja (261. kép). A tiszatarjáni egyház kancsója különbözik az előbbitől. Az öblös testből a vastag nyak függőlegesen emelkedik. Különlegessége, hogy az összenyomott száj félig fedett, ebben a népi fazekasság hasonló edényeinek megoldását követi. A máz alatti kék festés mintája hasonló mindkét edényen (262. kép). A Hardtmuth gyártmányokhoz képest a vízszintes koszorú nagyobb levelekből áll, közöttük spirálvonalak töltik ki a teret. Zsolnay Vilmos anyagkísérletei között kiemelkedő jelentősége van az un. porcelánfajansz előállításának. Az elefántcsont színű masszán a díszítésnél használt színek mélytűzűek, így különösen alkalmas arra, hogy díszedények alapanyagául szolgáljon. 125
