P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
Ugyanis 1889-ben a gyár bérlője Dubravszky Sándor gyárigazgató özvegye, Kerekes Teréz volt. Adataink szerint Shcöpflinné jóval később, 1906-1909 között bérelte három évig a gyárat, róla szinte ez az egyetlen adat ismert. Jelenleg nem tudjuk megmagyarázni a két évszám problémáját. A tál feliratában szerepel Váncza Emma. A jelenleg ismert festők között, illetve a gyár alkalmazottai között ezzel a névvel nem találkozunk. Felmerül, hogy talán a korsókhoz eredetileg tartozott egy tál, amely esetleg eltört, és ezt pótolták a XX. század elején, ennek során az eredeti évszámmal látták el. Ez magyarázatot adna arra is, miért látható eltérés a két díszítés között. Ez a három edény ismét arra példa, hogy a kutatás szempontjából mennyi lehetőséget rejtenek a református egyház klenódiumai. Murány A XIX. század első felében működő kőedénygyárak vonulatába illeszkedik a Gömör megyében fekvő murányi gyár is. Létrejöttét tekintve a különböző forrásokban eleinte 1836 szerepelt, mint azon időpont, amikor a gyár már fennállt. A legutóbbi tanulmányok szerint 1823-ban alapította a Koháry család, majd miután Koháry Ferenc leányát Coburg Ferdinánd herceg feleségül vette, Coburg birtokba került.170 Az elkövetkező évtizedekben a gyár működésével kapcsolatban 1846-ban a következőket jegyzik fel: Murányalján „igen jó állapotban levő papírmalom és kőedénygyár létezik”.171 Az 1846-os Pesti Iparműkiállításon meglepő gazdagsággal képviseltette magát a hazai kerámiaművészet. A porcelángyárak, a telkibányai és herendi mellett a kőedény manufaktúrák egész sora jelen volt, közöttük a murányi is. A gyár korai termékei között az ismertek mind kék díszítésűek. Különösen finomak és elegánsak a korai, Koháry korszakban készült címeres edények, amelyek valóban főúri igényt is kielégítők igényes visszafogottságukkal. Ismert termékek A feltehetően polgári használatra készült hasonlóan szép edények közé tartozik a harmaci gyülekezet kancsópárja. Az 1845-ös edények viszonylag szűk talpa korongszerű, testük körte alakú, azaz alul erősebben öblösödő, majd fokozatosan szűkül a válla és a nyaka. Szája összenyomott korsószáj. Szalagfüle a vállról indul, követi a rövid nyak vonalát, majd ívesen hajlik vissza az öböl felső részéhez. A teljesen sima fehér edényeken a kékkel írt felirat jelenti az egyetlen díszítést. A négy sorba rendezett felirat harmonikusan foglalja el az edény leghangsúlyosabb részét, az öbölnek a füllel szemközti sávját, az írás vonalának szabályosságával esztétikai igénnyel készült (254. 170 P. Hlodák J. Zilák 1999. 141. Közölte P. Szalay Emőke 2011b. 50-52. 171 Katona Imre 1978. 149. 122
