P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
lőlevelek kétszínűek, a szőlőszemek csillognak (247. kép). A kalászos változaton dús, vékony leveleken rajzos búzavirágok ülnek (248. kép). Három 1909-es edényt őriznek a Gömöri Egyházmegyében a radnóti gyülekezet egyet, a serkei kettőt. Az edények közül az egyik serkei és a radnóti olyan nagyfokú hasonlóságot mutat, amely alapján feltételezzük, hogy egy kéz alkotásai. A festő apró, egyéni jellegzetességének tűnik, hogy a feliratban a sorok végét két kis vízszintes vonal zárja. Mindkét példány finom festésű, a szőlőlevelek kétszínűek, a szőlőfürtök szemei üvegesen csillognak. A kalászos változaton, vékony leveleken rajzos búzavirágok ülnek (249. kép). A serkei egyházközség másik korsója viszont bizonyosan másik kéz munkája. Bár díszítményében megegyezik az előzővel, nem tudjuk annak magyarázatát, hogy miért két különböző mester munkáját szerezték be, illetve miért két festőnek adtak megbízást (250. kép). Az utolsó gömöri korsó a naprágyi gyülekezeté 1909-ből. A korsó formailag teljesen megegyezik a fentiekkel, díszítésében mutatkozik eltérés. A korsó oldalán búzavirágok között egy kehely látható, felette egy szerény kis fürtös-leveles szőlőág. Jelenlegi ismereteink szerint ez a kehelyminta egyedülálló a keménycserép edények között (251. kép). A bemutatott korsókon az úrasztali edényeken szokásos díszítmény jelenik meg. A viszonylag kevés elemből álló mintában az egyes motívumok hasonlósága, sőt olykor azonossága ugyanakkor nem jelent gépies másolást. Még a feltételezetten egy kéz munkáinak tartott edényeken is minden esetben egyéni íz érezhető. Mindezek azt mutatják, hogy nem egyszerű másolók, hanem alkotók voltak a festők. Utoljára mutatjuk be a gibárti gyülekezet három edényét, két korsót és egy tálat, amelyeket díszítésük gazdagsága kiemel a többi edény közül. A hagyományos gömbös testű, keskeny nyakú formát követő korsók egész felületét beborítja a két ismert elemből, kalászokból és leveles szőlőfürtökből álló díszítés, amelyek nem a szokásos módon feliratot körbevevő koszorút alkotnak, hanem az edény öblét teljesen kitöltik. Pazar megoldásukat gazdagítja, hogy a hangsúlyos nagy leveleket, a venyigét, a szőlőfürtöket és kalászokat teljesen beborítja a rávitt arany erezés. A korsók nyakát lehajló kék és arany háromujjas levelek fedik. Emellett a fehér alapon minden kis szabad felületet finom arany pontozás díszít, ez nagyon dekoratívvá teszi az edényeket (252. kép). A korsókhoz egy tál is tartozik, amely díszítményében semmi nem utal a templomi használatra. Teljes felületét betölti a minta, amely két árnyalatú kékkel festett ornamentális lomb, közepén nyolcágú csillag. A három tárgy díszítménye nem sok rokonságot mutat (253. kép). A korsók jelzés nélküliek, a tálon viszont beütött jelzés látható, emellett névvel ellátott, amely a készítőre utal. A beütött gyári jegy özv. SCHÖPFLIN A. NÉ B. APÁTFALVA, a máz feletti feliratban pedig 1889 évszám szerepel. Itt adódik a probléma. §•> 121
